Pénzcentrum • 2025. augusztus 9. 10:28
Az Európai Bizottság friss jelentése szerint a 2014-2020-as uniós kohéziós politika jelentősen hozzájárult az EU gazdasági növekedéséhez és a regionális különbségek csökkentéséhez. Magyarország a kevésbé fejlett régiók között kiemelkedő kedvezményezett volt, egyes térségekben a támogatások a GDP több mint 4 százalékát tették ki - írja a Portfolio.
A 2014-2020-as időszakban mintegy 405 milliárd eurónyi forrás áramlott az uniós gazdaságba, beleértve a Covid-19 válságra reagáló közel 50 milliárd eurós REACT-EU programot is. Ez éves átlagban az EU GDP-jének 0,4 százalékát jelentette, ami különösen a kevésbé fejlett régiókban adott jelentős lendületet a gazdaságnak.
Az Európai Bizottság RHOMOLO modellje alapján készült elemzés szerint a támogatások elosztásánál elsődleges szempont volt az elmaradottabb térségek felzárkóztatása. A források 63 százaléka a kevésbé fejlett régiókba került, ahol az egy főre jutó éves támogatás átlagosan 292,8 euró volt, szemben a fejlettebb régiók 45 eurós értékével.
Magyarország a kohéziós politika egyik legnagyobb haszonélvezője volt: a forrásbevonás GDP-arányosan átlagosan 1,8 százalékot tett ki. Egyes magyar térségekben különösen magas volt a támogatási intenzitás: az Észak-Alföldön 4,1 százalék, a Dél-Dunántúlon 3,9 százalék, míg a Dél-Alföldön és Észak-Magyarországon egyaránt 3,6 százalék.
A programok hatásaként az EU GDP-je 2023-ig 0,56 százalékkal haladta meg a kohéziós politika nélküli szintet, miközben a foglalkoztatás 0,91 százalékkal emelkedett, ami 2,1 millió többletmunkahelyet eredményezett. A multiplikátorhatás különösen erős: hosszú távon, 2045-re minden elköltött euró 3,43 euróval növeli majd a GDP-t.
Magyarországon a kohéziós források GDP-növelő hatása 2023-ban régiónként 1,5 és 6,6 százalék között mozgott, ami európai összehasonlításban is kiemelkedő. A legerősebb hatások a keleti és déli megyékben jelentkeztek, amelyek az uniós átlaghoz képest alacsonyabb induló szintről gyorsabban tudtak növekedni.
A hazai forrásfelhasználás szerkezetében a közlekedési (17,3%) és egyéb infrastrukturális beruházások (33,7%) domináltak, míg a humán tőkébe 22,6 százalékot, kutatás-fejlesztésre 8,8 százalékot, vállalkozásfejlesztésre pedig 16,2 százalékot fordítottak. Ez a struktúra azt mutatja, hogy Magyarország elsősorban a fizikai infrastruktúra fejlesztésében látta a felzárkózás kulcsát.
JÓL JÖNNE 10 MILLIÓ FORINT?
Amennyiben 10 000 000 forintot igényelnél 5 éves futamidőre, akkor a törlesztőrészletek szerinti rangsor alapján az egyik legjobb konstrukciót havi 210 218 forintos törlesztővel a CIB Bank nyújtja (THM 9,97%), de nem sokkal marad el ettől az UniCredit Bank (THM 10,22%-ot) ígérő ajánlata sem. További bankok ajánlataiért, illetve a konstrukciók pontos részleteiért (THM, törlesztőrészlet, visszafizetendő összeg, stb.) keresd fel a Pénzcentrum megújult személyi kölcsön kalkulátorát. (x)
A jelentés hangsúlyozza, hogy ez hosszabb távon hátrányt jelenthet, mivel a fenntartható növekedést egyre inkább a tudás- és innovációintenzív ágazatok határozzák meg. A Bizottság szerint a kohéziós politika hozzájárult a regionális egyenlőtlenségek mérsékléséhez: a legszegényebb régiók GDP-je 2023-ban átlagosan 3,4 százalékkal volt magasabb, mint támogatások nélkül, míg a fejlettebb térségekben csak 0,2 százalékos növekedés mutatkozott.
Az elemzés rámutat, hogy a támogatások hatékonyságát nagyban befolyásolja az intézményi minőség és a forrásfelhasználás sebessége. Bár Magyarország abszorpciós rátája a programidőszak végére 96 százalék körül alakult, kezdetben több késlekedés volt tapasztalható.
A Bizottság értékelése szerint a kohéziós politika 25 éves távlatban évi 4 százalék körüli megtérülést biztosított. Ugyanakkor a pozitív hatások idővel csökkennek: 2045-re a GDP-növekedés már csak 0,25 százalékkal haladja meg az alapszcenáriót, mivel a támogatások által generált előnyök lassan leépülnek további beruházások nélkül.
A jelentés több tanulságot is levont: a legnagyobb hatás a legszegényebb régiókban érhető el; a források szerkezete kritikus fontosságú, mivel a hosszabb távú növekedést inkább az emberi tőkébe és a K+F-be való befektetések biztosítják; valamint kiemelkedő jelentőségű a források felhasználásának minősége, az intézményi kapacitások és az átláthatóság.