Döbbenetes fotókon a magyar városok, amik örökre megváltoztak: szétbombázták az amerikaiak, oroszok

1945. március 4-én, a II. világháború végnapjaiban Nápolyban 118 darab B-24-es bombázó szállt fel, hogy végső csapást mérjen az ellenséges erőkre. Összesen 259,6 tonna bombát dobtak le Szombathelyre, öt hullámban. Az első hullám 12 óra 40 perckor érkezett a vasútállomás fölé, 13 órakor pedig mind az öt hullám végzett. Az akkori beszámolók szerint a repülőgépek hosszú ideig keringtek a város fölött, de maga a támadás mindössze 20 percig tartott. Ez az alig fél óra viszont azoknak, akik átélték, óráknak tűnt – olvashatjuk Kosztolánczy Tibor „A második világháború Szombathelyen” című könyvében. 

Egyik legfőbb oka, 80 évvel ezelőtt miért is bombázták le Szombathelyet, ismert történelmi tény: a szövetséges hatalmak kiemelt hadműveleti területként tekintettek Szombathelyre. Szálasi Ferencnek és kormányának 1944. novemberében el kellett hagynia a fővárost, Sopron mellett Szombathely lett a másik kormányzati központ. Itt állomásozott az olasz, japán és a német nagykövetség, ráadásul az ország egyik legnagyobb vasúti csomópontja volt a városban. A korabeli bevetési parancsokból egyértelműen kiolvasható, hogy a Szövetségesek elsődleges célja a tengelyhatalmak háborús gépezetének megbénítása volt, az olaj és egyéb szükséges utánpótlás szállításának a megakadályozásával. Ezért is volt fontos célpont többek között a szombathelyi vasútállomás.

1944. október 7-e és 1945. március 26-a között Szombathelyet már hat légitámadás érte, de mind közt március 4-i volt a legsúlyosabb. Ezen a napon 293-an vesztették életüket. Szombathely a 6. volt a legsúlyosabb háborús károkat elszenvedett magyar városok listáján:

• összesen 423 halálos áldozattal,
• a város 4471 lakóházából 3575 sérült meg.
• Komoly károkat szenvedett a városháza, a Püspöki Palota, a Palace szálló, a Thököly utcai áramszolgáltató, több belvárosi bérház és magánépület.
• Végzetes bombatalálat érte a székesegyházat.

Elhibázott katonai manőver okozhatta a hatalmas pusztítást Szombathelyen

Legalábbis ezt állítja egy amerikai kutató, Fred Crenshaw. Szerinte a sajnálatos tragédia oka, hogy az olaszországi rossz időjárási viszonyok miatt, több gép lemaradt egységétől, s azok nem a vasútállomás, hanem tévedésből a székesegyház felett oldották ki bombáikat. Az amerikai támadó egységekben ugyanis csak a vezérgépnek volt megfelelő navigációs rendszere, s mikor ez a vezérgép kiadta a bombázás megkezdésére vonatkozó utasítást, az össze pilótának ki kellett oldania a bombáját.

Ahogy Feiszt György szombathelyi levéltáros-történész 5 évvel ezelőtti bejegyzésében írta:

1945. március 26-án a szombathelyi pályaudvar lebombázásával, a közel egy évig tartó szövetséges bombatámadások végleg befejeződtek. Másnap még néhány szovjet bomba hullott a városra, és valójában ezzel értek véget a Magyarország elleni légitámadások.

Magyarországon közel 20 ezer ember veszthette életét a légi csapásokban

Nem célunk részletesen bemutatni, hogy a II. világháborúban az angol-amerikai, szovjet és román bombatámadások milyen károkat okoztak, de érdemes érzékeltetni azok nagyságrendjét! Az 1946-os magyar statisztikai adatok szerint a mai Magyarország 3122 települése közül 1024-et ért légitámadás. A hazai áldozatok számáról eltérő pontosságú adatok maradtak fenn – már ahol egyáltalán fennmaradtak. Éppen ezért a bombázások legtragikusabb következményeiről csupán hozzávetőleges adatok állnak rendelkezésre: hazánkban összességében körülbelül 20 000 ember veszthette életét a légi csapások következtében. (Összehasonlításként: Németország embervesztesége a bombázásokban mintegy 635 ezer fő, Ausztriáé pedig körülbelül 40 ezer fő volt.)

Magyarországot először 1944. április 3-án érte szövetséges bombatámadás, ezzel vette kezdetét a közel egy évig tartó légitámadás-sorozat. A második világháborús légiháború legnagyobb csapása Budapestet sújtotta 1944. április 3. és szeptember 20. között. Az amerikaiak négy fő célcsoport – a pályaudvarok, az olajipari létesítmények, a repülőterek és egyéb stratégiai célpontok – ellen összesen 29 támadást hajtottak végre. Érdemes megjegyezni, hogy a támadások 50%-a június-júliusban, további 35%-a pedig szeptemberben történt. A fővárosra ledobott bombateher összesen 4317 tonnát tett ki.

1944-ben súlyos légicsapások érték Szolnokot, Miskolcot, Püspökladányt, Debrecent, Szegedet, Nagyváradot és Kolozsvárt. A bombázások nemcsak a vasúti pályákat rombolták le, hanem jelentős veszteségeket okoztak a mozdony- és gördülőállományban is. Célponttá váltak a vidéki laktanyák, a híradóvonalak, a villanytelepek, a raktárak, az ideiglenes üzemanyagtartályok, valamint több száz lakóépület is végzetes találatot kapott.

A szövetséges haderők elsődleges célpontjai a nagy vasútállomások és rendező pályaudvarok voltak, amelyeket szőnyegbombázással próbáltak megsemmisíteni. Gyakran azonban a bombázás pontatlannak bizonyult, részben a rossz látási viszonyok – különösen a becsapódó bombák által keltett füst – miatt, részben pedig az aktív légvédelem következtében. Többször előfordult úgynevezett kényszer-bombavetés is: ha a támadó repülőgépek például motorhiba miatt visszafordulásra kényszerültek, vagy nem jutottak el a kijelölt célpontig, akkor a bombákat sietve, céltalanul szórták le, hogy gyorsan felzárkózhassanak a hazafelé tartó kötelékhez. Ennek következtében számos bomba hullott kisebb településekre és falvakra.

A bombatámadások nagyon súlyos károkat okoztak a célnak egyébként ki nem jelölt közeli könnyű- és élelmiszeripari létesítményekben is.

1944. április 13-án például a győri Magyar Waggon és Gépgyár (amely ekkoriban Messerschmitt Bf 109-eseket gyártott) mellett 36 darab 500 fontos rombolóbomba találta el a Dermata cipőgyárat, ami az országos kapacitás 17 százalékát adta, és számos más üzemet. Óriási volt a halálos áldozatok száma is, 1944. június 2-án például a Frantic hadművelet(wd) fedőnevű légi hadművelet nyomán, amelynek célja Debrecen, Szolnok, Szeged, Miskolc, Nagyvárad, Kolozsvár vasúti pályaudvarainak, berendezéseinek rombolása és a magyarországi átmenő forgalom megbénítása volt, 2387 magyar és 174 német halálos áldozatot jegyeztek fel.

A Duna magyarországi szakaszán levő nyolc vasúti hídból kettőt, a Tisza tíz vasúti hídjából ugyancsak kettőt romboltak le a bombázások. A magyarországi repülőgépgyárakat: a Horthy-ligeti Dunai Repülőgépgyár Rt-t (Szigethalom, ez akkor az ország egyik legkorszerűbb üzeme volt), a csepeli Weiss Manfréd Repülőgép-motorgyárat, a győri Magyar Waggon és Gépgyárat súlyosan megrongálták.

Az 1945-ös budapesti ostrom is elképesztő pusztítást végzett a város épületeiben; alig akadt olyan ház, amelyet ne sújtott volna a kegyetlen harc. A korabeli fényképek, amelyek mindannyiunk emlékezetébe örökre bevésődtek, a romba dőlt épületek megrendítő mementói. De a vidéki nagyvárosokban is hatalmas károk keletkeztek. Most idézzük fel ezek közül is a „legegeket”...