Szörnyű, enyészeté lett a legendás balatoni kemping: volt idő, amikor szezon előtt elfogytak a helyek + Fotók

Közeleg a nyári szezon, de az olcsóbb árfekvésű üdülőkből és kempingekből egyre kevesebb van az országban. Nagyon sok régi retro kemping enyészik a Balaton partján is. Szörnyű látni, mi lett az egykor kedvelt nyaralóhelyekből! Közülük egyet mutatott be nemrégiben a Magyarország elhagyottan - BCO urbex Facebook-oldala. Pedig a rendszerváltás környékén még elképzelhetetlen volt a Balaton kempingek nélkül. A sátortáborozás a ’80-as, ’90-es években annyira népszerű volt – magyarok és külföldiek körében egyaránt –, hogy a legtöbb sátorhely már szezon előtt elkelt.

Az elhagyatott balatoni kemping látványa tényleg lehangoló: szinte csoda, hogy nem hordtak még mindent szét: az egykori konyhában ott rozsdásodnak a régi tűzhelyek, a lakóterekben állnak az ágyak, körülöttük szeméthegyek tornyosulnak. Az udvaron térdig ér a gaz, a házak falai omladoznak – szinte elképzelhetetlen, hogy pár évtizeddel ezelőtt, nem is túl olcsón árakért, még tolongtak a magyarok ezekért a balatoni üdülőkért.

Tudjátok, mióta kempingezik a világ, és mikor kaptunk rá mi magyarok?

Egyesek szerint a kempingezés Thomas Cook nevéhez fűződik, aki az 1860-as években szervezett brit utazásokat – ezeknél már megjelent a sátorozás, mint élményelem. Mások szerint a modern kempingmozgalom igazi kezdete a cserkésztáborokhoz köthető, a 20. század elejéről. Akkoriban a sátrazás tényleg sportnak számított – nem csak képletesen: a II. világháború előtt a nemzetközi sportszövetség hivatalosan is sportágként ismerte el a sátoros üdülést.

Az első hivatalos kempinget 1927-ben nyitották meg Balatonfüreden. A sátortáborok azonban csak a II. világháború után kezdtek igazán elszaporodni a Balaton körül. Akkoriban ugyanis még nem volt elég üdülő ahhoz, hogy elszállásolják a nyaralni érkező fiatalokat és családokat.

Az ’50-es években leginkább az állami vállalatok meg az ifjúsági szervezetek szerveztek sátortáborozást. Ezeknek a táboroknak pedig volt egy közös jellemzője: a nyár elején szépen felépítették őket, aztán a szezon végén mindent elbontottak – mintha ott sem lettek volna.

A sátortáborozás sikere akkora lendületet kapott, hogy végül az ’50-es évek végén a Balaton Intéző Bizottság (BIB) is belátta: ide bizony modernebb, nyugati mintára kialakított, főzési lehetőséggel és vizes blokkokkal ellátott állandó kempingek kellenek. Addigra Európa-szerte már javában tombolt a kempingláz – élen a frissen alapított NDK-val, ahol több mint 300 (!) állandó sátortábort tartottak nyilván.

A balatoni kempingezés fellegvára volt Tihany

A BIB első körben Tihanyban, Balatongyörökön, Balatonföldváron és Balatonberényben indította el az állandó kempingépítést. Ezek közül a tihanyi vitte a prímet: 12 csapból folyt az ivóvíz, a főútvonalat villanyvilágítás tette barátságosabbá, és egészen délután négyig lehetett főzőcskézni a kimondottan jól megépített főzőhelyeken. Emellé jött a vízöblítéses WC, zuhanyzó, kézmosó, és figyelem: még egy külön telefon is a vendégek rendelkezésére állt! Nem is csoda, hogy 1960-ra már külföldiek is áradoztak a tihanyi kempingről – ahol a vendégarány hamar átbillent 70-30%-ra, a határon túliak javára.

A balatoni kempingek hamar valódi nemzetközi találkozóhellyé váltak – különösen az NDK és NSZK családok számára, akik a vasfüggöny árnyékában ezeken a helyeken találkoztak. De jöttek bőven a csehek, szlovákok, lengyelek is fürdőzni. És amikor a kempingezés üzleti lehetőségeire is ráéreztek, a ’60-as évek közepére már tényleg kempinglázban égett az egész ország.

Tömegével gyártotta a magyar ipar a kemping-felszereléseket

Mi magyarok pedig, mint KGST-alumínium-nagyhatalom, szépen rá is álltunk a kempingipar kiszolgálására: jöttek a magyar csodák – a minirezsóktól a kempingszékeken és asztalokon át, egészen a csillogó alumínium konyhai tálakig és eszközökig, főként az Iskolabútor- és Sportszergyár szalagjairól.

Ami keveseknek jut eszébe: a korabeli kempingsátrak egy része is magyar gyártású volt.  Sőt, 1966-ban Magyarország egyenesen a nemzetközi kempingbemutató sztárja lett Londonban, az Alexander Palace-ban. A Hungarotex sátorújdonságait úgy vitték, mint a cukrot – évente 15 ezer darabot exportáltunk. A kínálatban ott volt a világviszonylatban is korszerű „kicsi ház” kanadai sátor és a meredek falú, nagy bungalow. Ezeket fényálló, impregnált pamutszövetből gyártották, PVC-padlóval, krómozott, rozsdamentes, rugósan összecsattintható fémrudazattal – simán összerakható, strapabíró darabok voltak. A norvégok, angolok, svédek – igazi kempingnemzetek – csak úgy kapkodták őket.

Újra felkapott lehet a balatoni kempingezés?

Bár a balatoni kempingárak mindig is borsosnak számítottak a hazai pénztárcákhoz mérten, egészen a ’90-es évek elejéig mégis szinte mindenhol teltház volt. Aztán jött a rendszerváltás – és vele együtt a hanyatlás. Sok tábor felújításra szorult volna, de ahelyett, hogy rendbe tették volna őket, inkább bezártak vagy eladtak számos helyet. Ma már csak néhány régi, ismerős név működik a tó körül, de akadnak még, akik emlékeznek a harmatban csillogó sátrakra, a papucsos csattogásra a zuhany felé, és a füstös, gulyásillatú nyárestékre a Balatonnál.

Mégis kár lenne teljesen leírni ezt az üdülési formát, hiszen – ahogy tavaly a Pénzcentrum is megírta – egyre felkapotabb itthon is a kempingezés. A Magyar Kempingszövetség elnöke szerint is egyre népszerűbb ez a szállásforma, és a hazai létesítmények várhatóan követik is a nemzetközi fejlődést: egyre jobb körülményekkel, korszerűbb felszereltséggel várják a vendégeket. Egy négytagú család már akár éjszakánként 10 ezer forintért is megszállhat a Balaton partján – egy kicsivel magasabb áron akár közvetlenül a víz mellett is. Igaz, ehhez a saját felszerelés – sátor, gumimatrac, hálózsák – továbbra is alapfeltétel.

Címlap: Fortepan archívuma