Ők a legmenőbb vidéki lányok a TikTokon: nem koktélt kevernek, hanem traktorra ülnek

„Mi ebbe születtünk bele” – mondják nevetve. Húszas éveikben járnak, de máris komoly tapasztalattal bírnak a mezőgazdaság világában. A családi gazdaságuk apukájukkal indult, aki sertéstenyésztéssel kezdte, és szépen-lassan, sok-sok munkával, közben földet művelve építette fel azt a gazdaságot, amely ma már az övék is.

„Már egészen kicsi korunkban ott ültünk apával a traktorban vagy a kombájnban – ő soha nem tiltott el semmitől” – mesélik Kovács Kíra és Kovács Lora mosolyogva. Pár évesen már az ölében kormányoztak, együtt jártak az állatok közé is. Most pedig már a következő generáció is velük van: Kíra kislánya még csak hét hónapos, de már imád traktorozni – egyelőre persze anyukája ölében. Aratáskor például a kombájnban aludt. Kíra azonban nem szeretné ráerőltetni ezt az életformát – azt szeretné, ha a lánya majd maga dönthetné el, merre indul. De úgy gondolja, nem baj, ha közben ebbe a világba is belenő egy kicsit.

Bár hétköznapjaik nagy részét a föld és az állatok töltik ki, a tanulás sem maradt el

„Én közgazdasági középiskolába jártam” – meséli Lora. Ő most 21 éves: „Lett is egy érettségim, de a szakmát végül nem tettem le. Hazajöttem inkább, és elkezdtem itthon dolgozni.”

Kíra 25 éves, ő gimnáziumban érettségizett, majd Gödöllőn az agrár egyetemen folytatta a tanulmányait. Alapképzésben mezőgazdasági mérnökként végzett, később pedig növényorvosként szerzett diplomát – friss végzettség, tavaly december óta hivatalos. Mindeközben természetesen otthon is mindig kivette a részét a munkából.

A két testvér jól kiegészíti egymást. Kíra az egyetemi évek alatt főleg nyáron kapcsolódott be a munkába, amikor hazalátogatott. Lora viszont már akkor is napi szinten vitte a teendőket: ha kellett, traktorozott vagy kombájn mögé ült, az állatokat látta el, intézte, amit kellett. Ma már egyikük számára sem ismeretlen a gépek világa, ahogy az adminisztráció vagy a pályázatok megírása sem.

A családi gazdaság fő profilja a növénytermesztés

Farmjuk Veszprém megyében található, sokszáz hektáron gazdálkodnak. A terület szántóföldi művelés alatt áll, de vannak közte legelők és rétek is. Nem minden parcella saját tulajdon, jó néhány bérelt terület is van köztük, de a munkák így is jelentős szervezettséget igényelnek. Három-négy alkalmazott is besegít.

Gazdaságuk jelenleg elsősorban húsmarha-tenyésztéssel foglalkozik, azon belül is limousin fajtával. Az állatokkal való munka mellett a kereskedelem is fontos része a tevékenységüknek. Korábban sertéstartással is foglalkoztak, de azt a vonalat a tavalyi év során felszámolták. A sertéseket főként saját felhasználásra nevelték, télen levágták és feldolgozták őket, így nem kerültek értékesítésre. Ma már kizárólag a húsmarhákra koncentrálnak, és nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy tiszta vérvonalú, egészséges állományt alakítsanak ki.

Ahogy a Kovács lányok mesélik: az állatok takarmányát teljes egészében saját maguk állítják elő, vásárolni csak a legritkább esetben szoktak. Előfordulnak csereügyletek más gazdaságokkal – például szalmáért szerves trágyát kapnak –, de alapvetően igyekeznek minden szükségeset házon belül megoldani.

A vetésszerkezetük klasszikus: őszi búzát, kukoricát, napraforgót, őszi káposztarepcét, lucernát és őszi árpát termesztenek. Emellett időnként kísérleteznek is – tavaly például silócirokkal próbálkoztak, idén köles is került a földekre.

A munkamegosztásról is szó esik: ma már édesapjuk inkább csak irányít, egyre kevesebb fizikai munkát vállal, míg ők ketten fokozatosan átvették a teendők oroszlánrészét. Édesanyjuk is kiveszi a részét a munkából – nem ül traktorba, de segít, ahol csak tud: alkatrészt szerez be, állatokat etet, intézi, amit kell. És ahogy a lányok mesélik:

„Édesanyánk az, aki mindenben támogat bennünket, sokszor erején felül segíti a munkánkat. Remekül főz, tőle örököltük a gasztronómia iránti szeretetünket is. Ha bármilyen problémánk van, a mai napig ő az első, akihez tanácsért vagy megértésért fordulunk. Hatalmas támasz számunkra – nélküle mi sem tudnánk ilyen jól, összetartóan működni.”

Tulajdonképpen az egész család mindig is a gazdaság körül dolgozott, ez határozza meg a mindennapjaikat.

Nőként traktor mögé ülni? Egyre menőbb – több ezren lájkolják a videóikat

– Ez ma már egyre inkább elfogadott – meséli Lora. – Sőt, azt látni, hogy mostanában fel is kapták a mezőgazdaságot, sok platformon pörög, egyre népszerűbb. Részben ezért is hoztuk létre a közösségi oldalainkat: szerettük volna megmutatni, hogy a mezőgazdaság nem csak hagyomány, hanem lehetőség is. Bízunk benne, hogy ezzel bátorítjuk a fiatalokat – főleg a lányokat –, hogy merjenek belevágni. Ez egy kemény ágazat, és nem sokan vállalják, pedig sok örömünk van benne!

A közösségi médiában a posztjaikkal és a videóikkal is az a céljuk, hogy az emberek kicsit jobban beleláthassanak, mivel jár ez az életforma. Gyakran megkapják a megjegyzést, hogy "nőként csak beülnek a traktorba", mintha az egész munkájuk nem lenne több, mint egy-két kör a földeken. Lora szerint sokan nem is látják át, mennyire komoly felelősséggel jár ez a szakma.

– Ezek a modern traktorok valóban kényelmesek és felszereltek – mondja –, de attól még nem végzik el helyettünk a munkát. Mögöttük ott van a karbantartás, a megfelelő beállítások, a szaktudás és a pontos figyelem. Elég egy rossz mozdulat, és hatalmas, akár milliós károk keletkezhetnek. Ez nem játék.

Itt nem lehet előre tudni, hogy a hónap végén mennyi lesz a kereset – mint egy gyárban

Minden az időjáráson múlik. Egy rossz vetési időpont, egy elhanyagolt növényvédelmi lépés, és máris veszélybe kerül az egész éves termés. Hiába költenek sokat a növényvédelemre, ha az idő nem kegyes, akkor egyszerűen nincs mit learatni.

– Ebben a szakmában okosnak kell lenni – mondja őszintén Kíra. – És nagyon nehéz okosnak lenni, amikor egy perc alatt el lehet rontani mindent. Az idei év is – a tartós aszály miatt – közepes terméssel zárult, de még nincs vége... Ilyenkor nem csak a munka kárba vész, hanem gyakran a befektetett pénz is – és nincs garancia arra, hogy a következő év jobb lesz. Lehet nagyot nyerni, de ugyanakkora eséllyel hatalmasat bukni is. Ez a valóság.

Mégis, úgy tapasztalják, egyre többen érdeklődnek a mezőgazdaság iránt – főleg városi fiatalok, akiknek a természet közelsége már-már egzotikus élménynek számít:

– Azt látjuk, hogy vonzza őket ez az élet. Sokan írják is a videóink alá, hogy gyönyörű életünk van, hogy legyünk hálásak érte. És mi tényleg hálásak vagyunk – fogalmaz Kíra. – Az állatok, a természet közelsége, a csend és a szabadság... ez mind része a mindennapjainknak. Nem betonrengetegben élünk, hanem a földeken dolgozunk, a friss levegőn, napsütésben. Ezért is érezzük úgy, hogy valami különlegeset tudunk mutatni – még ha a munka kemény is.

És talán éppen azért választották ezt az utat, mert ebben nőttek fel. Itt érzik magukat otthon. Kíra kipróbálta magát más területeken is – dolgozott vendéglátásban is. De hamar rájött, hogy egyik sem neki való: Aki ebbe nő bele, annak ez nem is munka a szó klasszikus értelmében. Ez életforma. Ha bezárnának minket egy irodába, az olyan lenne, mintha levegőt vennének el tőlünk. – teszi hozzá.

Persze tudják, hogy az élet kiszámíthatatlan – a mezőgazdaságban különösen. Egy járvány, egy betegség, vagy akár egy piaci változás mindent felülírhat. A közelmúltban felbukkanó fertőzések – még ha közvetlenül nem is érintették őket – őket is óvatosságra intették.

– Egyik napról a másikra minden megváltozhat – fogalmaznak. – De ha valami kényszerítene minket arra, hogy irodai munkát vállaljunk, az biztosan nagyon nehéz lenne. – teszi hozzá Lora is. Számukra a szabadság, a természet közelsége és a kétkezi munka adja az élet igazi értelmét. Nem a négy fal között érzik otthon magukat, hanem kint, a földeken – ott, ahol az élet zajlik, minden nap, minden évszakban.

A mezőgazdasági életmód egyébként sajátos időbeosztását – ami nem 8-tól 4-ig tart – a párjaik is elfogadták. Mindannyian fiatalok, dolgoznak, amennyit csak lehet – külön háztartásokban élnek, de a céljaik hasonlók: fejlődni, egzisztenciát teremteni. Kíra párja például sokszor hajnalig dolgozik. Ezt azonban mindenki tudta már a kapcsolat elején – nem okozott meglepetést.

40 fokban tengerpart helyett kombájnban ülni, és aratni?

A nyaralás náluk szintén másképp zajlott, hiszen gyerekkoruktól ez volt megszokott: az aratás végén vagy a vetés időszakának elején, általában augusztus elején vagy közepén mentek el nyaralni

– Nyilván nem volt mindig könnyű látni, hogy mi a 30-40 fokos melegben dolgozunk a földeken, miközben a telefonon Instagramon azt néztük, hogy mások épp a tengerparton pihennek – mondja Kíra nevetve. – Nem vagyunk azok a bulis típusok, de egyszer-kétszer azért megérintett bennünket is a hiányérzet.

De mindig tudták, hogy csak pár hét az egész, és utána ők is elmennek pihenni. Az a pár hét pedig igyekeztek valóban pihenéssel tölteni, amennyire lehetett, bár a természet törvényei náluk is érvényesülnek: általában épp akkor történik valami az állatokkal, amikor ők szabadságon vannak, így igazán kikapcsolni ritkán tudtak.

Lora szerint a téli időszak mindig valamivel nyugodtabb, kevesebb a munka, hiszen ilyenkor a földeken sincs annyi teendő. De akkor is már alig várják a nyarat, amikor végre megkezdődhet az aratás, és újra beindulhat a sűrű munkafolyamat.

– Soha nem éreztem ezt tehernek – mondja Lora. – Persze, voltak pillanatok, amikor elgondolkodtam, hogy jó lenne péntek este kimenni a barátnőimmel a városba, de végül mégis maradtam dolgozni. Soha nem gondoltam arra, hogy abbahagyjam, vagy hogy ez teher lenne.

Közösségi média – természetesen

A közösségi média ötlete Lorától indult: a középiskola után teljesen a gazdaságra koncentrált, és egyszer csak elkezdett TikTokra videókat feltölteni – először nem is szakmai jelleggel. Később Kíra javasolta, hogy csináljanak közös oldalt, amely a mindennapjaikat, az állatokat, a munkát mutatja be. Ez az oldal az utóbbi időszakban indult be komolyabban.

Úgy tűnik, a nézőket leginkább azok a tartalmak vonzzák, amelyek bepillantást engednek a lányok mindennapjaiba, abba a világba, amiben élnek és dolgoznak. Az állatos videók is nagyon népszerűek, de az arányokkal még kísérleteznek – keresik az egyensúlyt, mi működik igazán.

Egyéb megkeresések is érkeztek hozzájuk: egy-két nagyobb cég például a termékeit szerette volna viszont látni a videókban. Meghívásokat is kapnak különféle mezőgazdasági rendezvényekre. Ezek elől sem zárkóznak el, élvezik az új kihívásokat.

Fiatalok még, tele vannak tervekkel

Szeretnék a mezőgazdaságot valamilyen formában a vendéglátással összehozni. Egy olyan helyet álmodtak meg, ahova a városból érkezők kikapcsolódni jöhetnek, állatok között lehetnek, falusi ételeket kóstolhatnak, s mindezt egy tó partján, szép környezetben. A cél: megmutatni azt az életformát, amit ők élnek, egyfajta "nyitott farmként”.

Ezen túl a saját telepükön is sok mindent szeretnének fejleszteni, rendszerezni. Minden terv közös: mindig együtt gondolkodnak, egymás ötleteit továbbgondolják. Egy húron pendülnek – ebben rejlik talán a családi gazdaságuk titkos ereje is.

Címlapfotó, fotók: Kovács Lora és Kíra