Pénzcentrum • 2026. február 7. 13:01
Nagyságrendben 140-150 ezer kilométer úszás, futás, biciklizés. A „Szőnyi Feri” (ahogy egy ország ismeri) ennyit teljesített 2019-ig (eddig szerepel a honlapján) különböző hazai és nemzetközi versenyeken, túrákon. Ebben olyan „pimf távok” is szerepelnek, mint egy sima maraton (42 km), de olyan durvák is, mint egy húszszoros Iron Man, ami 4.520 kilométer. Melyet (természetesen) egy huzamban kell teljesíteni. De még ez is eltörpül (legalábbis kilométerben) a tavaly általa megtett TransCanadához képest, amelynek során 45 nap alatt (új világcsúcs!) 12.500 kilométert tekert végig, óceántól óceánig.
Akkor ez, hogy is van? - kérdezném cizelláltan.
Negyven évesen rosszul éreztem magam a bőrömben, túlsúlyos voltam, stresszes vállalkozói létben teltek a napjaim. Előtte is túráztam, futogattam, de akkor úgy éreztem, ideje komolyabban is próbára tennem magam. Futni kezdtem és rájöttem, ebből akár több is lehetne. Hát, kicsivel több lett! Az rendben van, hogy - ahogy mondják - bárki le tud futni egy maratont 1-2 év rákészüléssel. De Ön az elhatározása után egy évvel egy dupla Ironmant tett magáévá, ami ugye 7,6 km úszásból, 360 km kerékpározásból és 84 km futásból áll. A vállalkozói lét hullámvölgyeire is jó volt ez, kompenzációképpen és hogy kiszakadjak a mindennapokból. Inspirált, hogy volt egy feladatom, célom. Az első versenyeken rendesen rácsodálkoztam, hogy ez egész jól megy nekem. És az első pillanattól élveztem, az eredmények eleinte másodlagosak voltak. Csak az számított, hogy teljesítettem, amit kitűztem magam elé. Annak ellenére, hogy erősen tiltakozott a szerveztem: sérüléseim, csonthártyagyulladásom volt. Gyakorlatilag a versenyeken tanultam meg úszni, előtte kis medencés távjaim voltak. Nagy öröm volt, hogy képes vagyok végigcsinálni egy Ironmant, kb a semmiből elmentem a falig, túléltem. Én lettem a legjobb magyar, a vállain hordozott a város! Ez nagyon felcsigázott, beléptem egy számomra teljesen új világba.
Két-három év után aztán jött a nyerési vágy is, azért ezek mégiscsak versenyek! Komolyan foglakoztatott az elmélet: könyvekből dolgoztam ki magamnak az edzésterveket. Egy évvel később már világcsúcsot mentem Mexikóban a tízszeres Ironman-en (ez összesen 2.260 km, kb a Budapest-Valencia távolság). Ezután már fontosak lettek számomra az eredmények is. Máig azt vallom, hogy jobb elöl menni egy szűk sportban, mint a futottak még kategóriában egy nagyobb merítésben.
Hogy lehet felkészülni fizikailag és mentálisan ilyen versenyekre, távokra? Áll Ön mögött egy csapat?
Ahogy említettem, edzéselméleti információkat, tanácsokat felszedtem az évek során. A testi felkészülést teljesen másképp kell elképzelni 10-15 évvel ezelőtt. Akkor még nem nagyon voltak a mai táplálék-kiegészítők, gélek, tápanyagok. Mindenből nagyon kevés és drága volt. Teszteteket csináltunk a helyi, komáromi laborban bizonyos termékekkel. Megalkottunk háromféle szénhidrátpótlót, amik csokialapú gélek voltak, dióval, mákkal megspékelve. Ezek egy hosszú távú versenyen is energiát adnak. A fizikai állapotommal kapcsolatban volt diagnosztikai háttér, de csupán egyszerű vér, pulzus, vérnyomás mérések. A tavalyi TransCanada előtt sem volt külön vizsgálatom. Tapasztalataim szerint minél hosszabb egy táv, annál inkább a szellemi képesség számít a testi mellett.
A mentális felkészülésre nincs szabályrendszerem. A hétköznapokban aktívan élek, nem állok fejre a napkeltében jógapózban. Egy verseny számomra – bármilyen megerőltető - inkább megnyugvást, scsít jelent, öröm kilépni a mindennapokból. Rájöttem, hogy ezt játszásiból, vidáman kell csinálni. Szerencsém van, pozitív a hozzáállásom, nem problémákat látok, hanem megoldandó feladatokat. Minden versenynek, távnak úgy állok hozzá, hogy sikerülni fog. Sosem volt B opcióm. A Trans Canada előtt megvettem a hazafelé repjegyet a rajt utáni 44. napra. Tudtam, hogy megdöntöm az elődöm világcsúcsát.
Ezt segítség nélkül, minden felszerelést a biciklire téve kell teljesíteni. A 12.500 kilométer hegyeken, völgyeken, városokon vezet keresztül, esőben, szélben, hidegben, medvetalálkozásokkal, háznyi kamionos kalandokkal tarkítva. Egy átlagembernek nem túl ígéretes kaland. Mi vonzotta?
Ez nem egy kerékpárverseny, hanem egy fizikai, mentális és logisztikai túlélőtúra. Gladiátor lét. Vagy – ahogy az egyik sporttársam megfogalmazta – mi állatok vagyunk. Azért vágtam bele, mert ilyet még sosem tapasztaltam. És – mint eddig minden kihívás előtt – tudtam, hogy meg fogom csinálni. Enélkül nem megy. A Csendes-Óceántól az Atlantiig összesen 89 853 méter emelkedőt (ez a Mount Everest magasságának tízszerese) és 90.500 méter ereszkedést kell legyűrni. A 45 nap alatt (az eddigi világcsúcstartó 51 nap alatt tette meg a távot) sokszor kellett elővennem azt a hozzáállást, amit említettem, hogy nincs B opció. Amikor az éjszaka közepén zuhogó esőben, durva szembeszélben még hátra van 120 kilométer az aznapi szállásig, akkor bele kell állni, menni kell. Ha ott maradsz, meghalsz. Szó szerint. Nagyon gyorsan kell adaptálódni a külső helyzetekre. A legnagyobb ellenség a saját rutin. Akár egy egyszerűnek tűnő vidám lejtőn egy csúszós útpadka, szalagkorlát, mellettem elhaladó kamion életveszélyes lehet. Folyamatosan koncentrálni kell. Amikor sok ezer világvégi tájakon megtett kilométer után, ahol egy árva lélekkel sem találkozik az ember, „beesik” egy Montreal nagyságú városba, ahol 80 kilométeren át körforgalmak, előtted satufékező autók, dugók, kutyasétáltatók, gyerekkocsit tologató kismamák, kinyíló kocsiajtók vannak, nagyon ott kell lenni fejben és „öregemberesre” kell venni a tempót.
Egy ilyen távon nap mint nap az utolsó percek, a beérkezés öröme lebeg a szeme előtt? Az ad motivációt, erőt?
Nem szabad túl messzire tenni a célt. Kellenek reális mikrocélok a napok túléléséhez, amiket be kell tartani. Fontos volt, hogy délig letekerjem a napi táv felét és tudjam, hol fogok aludni. Ezek elérése napi örömforrás is egyben. Fontosak a „közepes” célok is, amelyeket egy-egy ikonikus helyszínhez kötöttem: eljutni a Sziklás- hegységig, vagy a Niagaráig. És természetesen előttem lebegett a végső cél is: az óceánparti világítótorony. Tilos hibázni, az utolsó méteren is tudtam mit csinálok.
LAKÁST, HÁZAT VENNÉL, DE NINCS ELÉG PÉNZED? VAN OLCSÓ MEGOLDÁS!
A Pénzcentrum lakáshitel-kalkulátora szerint ma 20 000 000 forintot 20 éves futamidőre már 6,22 százalékos THM-el, havi 143 171 Ft forintos törlesztővel fel lehet venni a K&H Banknál. De nem sokkal marad el ettől a többi hazai nagybank ajánlata sem: az UniCredit Banknál 6,42%, a Magnet Banknál 6,76%, az Erste Banknál 6,78%, a CIB Banknál 6,79%, míg a Raiffeisen Banknál pedig 7%. Érdemes még megnézni magyar hitelintézetetek további konstrukcióit is, és egyedi kalkulációt végezni, saját preferenciáink alapján különböző hitelösszegekre és futamidőkre. Ehhez keresd fel a Pénzcentrum kalkulátorát. (x)
Hogy néz ki most a naptárja?
A téli időszak nem kedvez a biciklizésnek. 3 éve volt egy komoly térdműtétem, ezért most maximum 1-1 órát futok. „Rácsavarodtam” a biciklire. Tavasszal a Kanári-szigetekre megyek edzőtáborba, ahol napi 150-200 kilométer a táv.. Májusban lesz egy olaszországi 780 kilométeres egyéni kerékpárverseny. Egyelőre ötletként él bennem a Transamerica Ultra, ami szintén egy segítő nélküli USA átkelés nyugatról keletre, 6.800 kilométeren. ehelyett: Éppen a napokban regisztráltam a a Transamerica Ultra-ra, ami szintén egy segítő nélküli USA átkelés nyugatról keletre, 6.800 kilométeren. És szeptemberben indulok Ausztrália körbetekerésére, szintén segítő nélkül. Az 14.400 kilométer. Kétezer kilométerrel hosszabb, mint a TransCanada.
Ez az élet nyilván nem olcsó „mulatság”. Milyen nagyságú költségei vannak? Kik támogatják?
A TransCanada 10 millió forintba került. Itt a biciklit kölcsönkaptam, de ezen felül mindent a saját zsebemből fizettem. Korábban szponzorált a Hell és a Biotech, de a Covid után ezek nem épültek vissza. Évek óta legnagyobb támogatóm a Komáromi Önkormányzat. Céges szponzoraim nincsenek. Folyamatosan keressük őket, de lepattanok róluk. Amit azért furcsállok, mert a különböző csatornákon 2,4 millió ember látta a TransCanada befutó képeimet és 2025-ben 22 millió kattintás volt a facebook oldalamon. Vagyis elég jó reklámhordozó lennék! De van bevételem a motivációs tréningekből, előadásokból.
Ennyi eredményből nyilván nagyon nehéz párat kiragadni, de melyekre a legbüszkébb?
Egyet kiragadni szinte lehetetlen. A legújabb természetesen a TransCanada, amit mégis csak 61 évesen csináltam végig. De nagyon büszke vagyok a magyar rekorder, 757 kilométeres kerékpározásra egy nap alatt. A 480 kilométeres futásra a Himalájában, egyedüliként a világon, amit a következő évben megismételtem. Ilyen a 2010 évi megnyert hússzoros Ironman verseny is. A fizikai teljesítményeken felül nagy örömmel tölt el, hogy politikamentesen szolgálom itthon a sport ügyét. Rengeteget köszönhetek a családomnak, a feleségemnek, négy lányomnak, négy unokámnak.
Nélkülük ez nem menne. Megkönnyeztem amikor a lányaim tavaly, a kanadai túra előtt, apák napjára ezt írták nekem: „Néha nem egyszerű a „Szőnyi Feri lányának” lenni, mi pontosan tudjuk, hogy mekkora szív, akarat és alázat van a háttérben. Apu maradandót alkotott – nemcsak a világban a tetteivel, triatlonokkal és ultrákkal, hanem bennünk is: a négy lányában és a négy unokájában, akik büszkén viszik tovább, amit tőle tanultunk. Bár néha azt kívánjuk, bárcsak egy „átlagos” apuka vagy nagypapa lenne, mégis mindenkinél jobban izgulunk, szurkolunk, és árgus szemekkel figyeljük a híreket róla – mert ő a mi Apánk!”