Húsbavágó hírt kaptak az ausztriai, németországi magyarok: ha ez bekövetkezik, azonnal véget érhet a külföldi életük

A Pénzcentrum cikksorozatában időről-időre olyan Mi lenne, ha? kezdetű kérdésekre keressük a válaszokat, amelyek izgalmas és elgondolkodtató témákat feszegetnek anélkül, hogy túlságosan elrugaszkodnának a valóságtól. A sorozatban szakértők segítségével járunk körbe olyan kérdéseket, amelyek elsőre távolinak tűnnek számunkra, ám a közbeszédben nem véletlenül vetődnek fel sorozatosan valamilyen okból.

Korábban foglalkoztunk azzal, hogy mit okozna a magyar gazdaságnak, ha, (mint sok más országban) nálunk is betiltanák a dohányzást, mivel járna, ha bevezetnék itthon az alapjövedelmet, mi történne, ha elfogyna a földgáz és a kőolaj a Föld energiatartalékaiból, és persze azzal is, mire készülhetnének a környező országok abban az esetben, ha Oroszország (vagy éppen Ukrajna) kétséget kizáróan megnyerné a már négy éve vívott háborút.

Mostani cikkünkben azt járjuk körbe, milyen gazdasági, közjogi és társadalmi következményei lennének, ha hazánk valamilyen módon kikerülne az Európai Unióból. A kérdés azért is aktuális, mert bizony az EU-val kapcsolatos viták az elmúlt években látványosan felerősödtek Magyarországon. Bár a kilépés gondolata sokáig inkább politikai fantáziának tűnt, a közbeszédben ma már rendszeresen felmerül, hogy az uniós intézményekkel való konfliktusok elvezethetnek egy „Huxit” forgatókönyvhöz. A kérdés azonban jóval összetettebb annál, mint hogy pusztán politikai hangulatjelenségként kezeljük.

Ziegler Dezső Tamás, az ELTE oktatója szerint a kilépés realitását mindenekelőtt az nehezíti, hogy egy állam működését hajlamosak vagyunk racionális döntéshozatali logikaként elképzelni. Mint mondta, nem látja valószínűnek, hogy Magyarország célja az EU elhagyása lenne, hiszen ezzel „sarokba állítaná saját magát”. Magyarország továbbra is fontos, hogy hozzáférjen az uniós forrásokhoz, az ország vezetésének pedig célja, hogy az általa preferált politikai‑ideológiai irányok minél inkább megjelenjenek az uniós döntéshozatalban. Ebben egyébként Magyarország egyáltalán nem kirívó példa.

A szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt években több európai országban kerültek hatalomra olyan politikai erők, amelyeknek részben vagy egészben céljuk, hogy a saját értékrendjüket lássák visszaköszönni az EU működésében. Szerinte Olaszország, Szlovákia, Ausztria vagy Hollandia példája is azt mutatja, hogy Magyarország számára a szövetségesi kör bővítése lehet a reális stratégia az EU‑n belül, nem pedig a távozás. A nemzetközi tanulmányok tanszék oktatója szerint a belpolitikai környezet szintén a kilépés ellen hat, ugyanis a magyar társadalom többsége továbbra is támogatja az uniós tagságot.

Én nagyon kevés esélyt adnék a kilépésre

– mondta ki végül ítéletét Ziegler Tamás, ugyanakkor hozzátette:

a rendszer irracionális működési elemei miatt teljes bizonyossággal ki sem lehet kizárni ezt a lehetőséget.

A szakértő szerint az ország „kizárása” még kevésbé reális forgatókönyv. Az uniós jog jelenleg nem ismeri egy tagállam eltávolításának lehetőségét, és nincs is politikai akarat az alapító szerződések ilyen irányú módosítására. „Ehhez valamennyi tagállam egyhangú támogatására lenne szükség, ami már önmagában is komoly politikai feszültséget generálna”- magyarázta.

Hogyan érintené a gazdaságot, ha valamilyen módon mégis kikerülnénk az EU-ból? 

"A magyar EU‑tagság lehetséges felmondása nemcsak politikai, hanem nagyon is kézzelfogható gazdasági és jogi következményekkel járna, ugyanis a magyar gazdaság erősen integrálva van az uniós piacba" - hívta fel a figyelmet Ziegler Tamás, majd így folytatta:

A GDP 40–50 százalékát külföldi cégek termelik, az exportárbevételnek pedig 80 százaléka kötődik hozzájuk. Ezek a vállalatok döntően azért működnek Magyarországon, mert az ország az EU része: vámmentes kereskedelem, kiszámítható jogi környezet és hozzáférés az egységes piachoz. Még az akkumulátorgyárak is azért jönnek ide, mert Magyarország uniós tagállam.

A szakértő szerint egy kilépés után ezek a cégek könnyen átgondolhatnák magyarországi jelenlétüket, ami jelentős gazdasági visszaesést okozna. Bár az is igaz, hogy a külföldi vállalatok a profit egy részét kiviszik az országból, az adatok azt mutatják, hogy még így is jóval több a nyereség, mint a veszteség.

A kilépés ráadásul nemcsak gazdasági, hanem külpolitikai értelemben is szűkítené Magyarország mozgásterét. Az EU, mint blokk, jóval erősebb tárgyalópartner a globális gazdasági és politikai színtéren, mint egy önálló, közepes méretű állam.

Ziegler szerint az ország érdekérvényesítő képessége bezuhanna, és a globalizált világ kölcsönös függőségei között Magyarország még kiszolgáltatottabbá válna. 

Némi előny azért lenne a kilépésből is

A szakértő szerint létezhetnek elméleti előnyök, de ezek messze eltörpülnek a hátrányok mellett.

• Kereskedelmi egyezmények: Magyarország nem lenne köteles csatlakozni olyan vitatott legitimitású megállapodásokhoz, mint az EU–Mercosur egyezmény. 
• Közeledés más hatalmakhoz: Elvileg szabadabban építhetnénk kapcsolatokat Kínával vagy Oroszországgal, ám kérdéses, mennyire lenne ez előnyös, és nem válna‑e az ország függő helyzetű állammá. Ráadásul Kínával eddig is lehetett együttműködni EU‑tagként is.
• Migrációs kontroll: Gyakran hangoztatott érv, hogy a kilépés visszaadná a migráció feletti teljes ellenőrzést, ám az ELTE oktatója szerint ez félreértés: a hosszú távú tartózkodás és letelepedés szabályait eddig is nagyrészt a tagállamok határozták meg. Valójában csak a menedékjog területén nyílna nagyobb mozgástér, de ott is érvényben maradna az 1951-es genfi egyezmény. Ezzel szemben a magyar állampolgárok szabad mozgása drasztikusan korlátozódna.
• Jogállamiság és demokratikus működés: Nem hallgathatjuk el az EU belső problémáit sem: az uniós jogalkotás túlbonyolított, a demokratikus kontroll hiányos, és a Bizottság elnökének kiválasztása is vitatható.

Ziegler Tamás ugyanakkor úgy látja, hogy a kilépés nem lehet megoldás ez utóbbi problémára.

A mindennapi életünk is alapjaiban megváltozna

A magyar EU‑tagság megszűnése nemcsak az állam működését forgatná fel, hanem a magyar állampolgárok mindennapi életét is. Az uniós polgárság ugyanis nem pusztán szimbolikus státusz: nagyon konkrét, a hétköznapokban is érzékelhető jogokat biztosít a munkavállalástól a tanuláson át a szabad mozgásig.

A nemzetközi tanulmányok oktatója szerint éppen ezért a kilépés egyik legsúlyosabb következménye az lenne, hogy ezek a jogok egyik napról a másikra megszűnnének – és korántsem biztos, hogy sikerülne őket pótolni.

Néhány példát említve: az EU‑ból való távozás után a magyar állampolgárok elveszítenék a jogot, hogy automatikusan életvitelszerűen tartózkodjanak, dolgozzanak vagy tanuljanak bármelyik tagállamban. Ugyanez fordítva is igaz lenne: az uniós polgárok sem élhetnének többé szabadon Magyarországon. A szakértő szerint ezt elvileg lehetne enyhíteni kétoldalú megállapodásokkal, de egyáltalán nem biztos, hogy ezek létrejönnének, és ha igen, milyen feltételekkel.

A Brexit idején felmerült ugyan, hogy valamilyen jogi „kiskapuval” biztosítani lehetne a már ott élő uniós polgárok további tartózkodását, de ez teljes mértékben az államok politikai döntésén múlik. Ha nincs megállapodás, akkor a legszigorúbb forgatókönyv léphet életbe.

– mondta a szakértő, majd hozzátette:

a legrosszabb esetben az EU akár azt is előírhatná, hogy a magyar állampolgároknak rövid távú vízumot kelljen igényelniük még turisztikai célú beutazáshoz is. A tagállamok pedig dönthetnek úgy, hogy nem engedélyezik a hosszú távú, gazdasági célú letelepedést magyar állampolgárok számára.

Ez különösen érzékenyen érintené azt a több százezer magyart, akik jelenleg Nyugat‑Európában élnek és dolgoznak. Az ő jogaik sem lennének automatikusan garantálva, és akár tartózkodási engedélyük, akár munkavállalási lehetőségeik is bizonytalanná válhatnának.

Fontos része a témának az is, hogy az uniós polgárság keretében a magyar diákok jelenleg ugyanolyan feltételekkel tanulhatnak bármelyik tagállam felsőoktatási intézményében, mint a helyiek. A kilépés után ez megszűnne: tandíjak emelkedhetnek, ösztöndíjak válhatnak elérhetetlenné, és a mobilitási programok sem lennének automatikusan hozzáférhetők.

Ráadásul a szabad mozgás elvesztése nemcsak a hazai munkavállalókat és a diákokat érintené. A külföldön élő magyar családok helyzete is bizonytalanná válhatna, a határátlépések bonyolultabbá válnának, és a magyar útlevél értéke is jelentősen csökkenne. A szakértő szerint tehát a kilépésnek több olyan következménye is van, amely emberek százezreinek életét forgatná fel.

Így nézne ki egy vészforgatókönyv kiválás esetén

Alapesetben a bejelentéstől számítva két év áll rendelkezésre arról, hogy hogyan varrja el az EU-t elhagyó állam a szálakat az Unióval. Ez nagyon kevés, és igen komoly káoszhoz és jogbizonytalansághoz vezethet.

– magyarázta Ziegler Tamás.

A Brexit kapcsán is láttuk ezt: még jóval később is alkalmaztak uniós szabályokat. Nincs részletes szabály arra sem, hogy miben, hogyan és mikor kellene megállapodni. Ez a felek tárgyalásainak függvénye. A Brexitről szólva pedig felmerülhet az a kérdés is, hogy vajon Nagy-Britannia kiválása után  könnyebb vagy nehezebb lenne-e visszakozni a feleknek. Az ELTE oktatója erre a következő választ adta:

Szerintem a Brexit speciális, nem hasonlítható Magyarországhoz. Egy jóval erősebb gazdaságú, mindig is excepcionalista gazdaságpolitikát folytató országról volt szó, aki az uniós joganyag egy részét nem alkalmazta korábban sem.

Majd így folytatta: elég csak a kimaradási jogokra gondolni, amiket a bel-és igazságügy területén kapott – Magyarországnak nem lenne ilyen erős befolyása. A német ipar magyarországi jelenléte persze jelenthet némi előnyt, hogy ne kelljen továbbköltözniük, de nem lehet azt megjósolni, hogy az elválás után mi történne.

„Ehhez a jövőbeli nemzetközi diplomácia helyzetét kellene látni, de üveggömbünk sajnos nincsen.” – zárta le a kérdést röviden.

A magyarok még mindig az EU-ban képzelik el a jövőjüket

Az elmúlt évek felmérései rendre azt mutatták, hogy a magyarok 2/3-a még mindig nagyfokú bizalmat szavaz az Európai Uniónak, és élvezni akarja az Uniós tagság előnyeit.

Ziegler Tamás maga is elmondta:

Én azt látom, hogy az emberek még mindig alapvetően hasznosnak gondolják az uniós kooperációt. A hazai válaszadók 82 százaléka még mindig úgy gondolja, hogy az uniós tagság hasznos Magyarországnak.

– közölte a szakértő a friss számokat.

A kilépéstől függetlenül: veszélyben van a teljes EU fennmaradása?

Az Európai Unió jövőjéről szóló viták időről időre felerősödnek, és sokszor jelennek meg olyan hangok, amelyek a teljes integráció válságát vagy akár összeomlását vizionálják. Ziegler Tamás szerint azonban ezek a jóslatok félrevezetők: az EU működését mindig is a közeledés és a távolodás egyidejű folyamatai határozták meg, és ez ma sincs másként. Úgy fogalmazott, hogy valóban érzékelhetők erős dezintegrációs tendenciák, de ez nem rendkívüli állapot, hanem az Unió fejlődésének természetes része.

Egyes területeken, például a migráció kérdésében a tagállamok távolodnak egymástól, miközben más kérdésekben, mint a külpolitika, éppen ellenkező irányú mozgás figyelhető meg. A szakértő szerint az EU összeomlásáról szóló forgatókönyvek inkább „világvége‑narratívák”, amelyek figyelmen kívül hagyják, hogy az integrációt alapvetően közös érdekek tartják fenn, és ezek az érdekek továbbra is erősek.

Nem véletlen, hogy az EGK‑tól az EU‑ig ívelő rendszer több mint hat évtizeden át fennmaradt, válságokkal együtt is.

Arra a kérdésre, hogy egy esetleges uniós felbomlás után elképzelhető‑e Magyarország számára valamilyen előnyösebb, regionális alapú együttműködés, az ELTE oktatója határozott nemmel válaszolt. A visegrádi országok példája szerinte jól mutatja, hogy még az EU keretein belül sem sikerült egységesen képviselniük saját közös érdekeiket, pedig ez komoly lehetőség lenne számukra. Ha ez a viszonylag egyszerűbb helyzetben sem működik, semmi nem garantálja, hogy az Uniótól függetlenül hatékonyabb lenne az együttműködés.

A szakértő úgy látja, hogy a V4‑ek még apróbb ügyekben sem tudtak olyan szintű koordinációt létrehozni, amely akár csak megközelítené az EU intézményi és politikai összetettségét, így szerinte nincs realitása egy olyan alternatív szövetségnek, amely a magyar érdekeket jobban szolgálná.