Így dőlnek el valójában az orvosi műhibaperek Magyarországon: milliókat is bukhatnak a tragédiák áldozatai

Mint arra dr. Tatár Borisz is rámutatott, az orvosi műhibaperek a polgári peres eljárások egyik talán legbonyolultabb, költséges és lelkileg is megterhelő küzdelmei közé tartoznak, ahol a betegnek vagy hozzátartozóinak gyakran évekig tartó jogi procedúrára kell felkészülniük.

Mindenekelőtt tisztázzuk magát a fogalmat: mit nevezünk egyáltalán orvosi műhibának? Kérdésünkre dr. Tatár Borisz kifejtette, hogy az orvosi műhiba jogi vagy egészségügyi fogalomként nem létezik, így ennek megfelelően hivatalos definíciója sincs, ugyanakkor a közhasználatban elterjedt. Hogy mit nevezünk orvosi műhibának, ahhoz az egészségügyről szóló törvény rendelkezéséből kell kiindulni, itt van ugyanis meghatározva az a szakmai színvonal, amit a beteg az egészségügyi ellátása során a kórházzal szemben elvárhat. Orvosi műhibának azt tekintjük, ha ez az ellátás nem felelt meg ennek a nagyon magas szakmai színvonalnak.

Arra a kérdésünkre, hogy mennyire nehéz laikusként felismerni, hogy egy eset egyáltalán perelhető-e, dr. Tatár Borisz elmondta, hogy egy laikus számára ez nem nehéz, hanem szinte lehetetlen, és az is kijelenthető, hogy a betegeknek az orvosi műhibára vonatkozóan általában már az elsődleges feltevése és következtetése is téves, a kérdést ugyanis többnyire rossz irányból közelítik meg.

Dr. Petrássy Miklós szerint számos alkalommal a beteg illetve a hozzátartozója pusztán azon tényből, hogy az orvosi kezelés nem érte el a kívánt hatást, vagy valamely nem várt (hátrányos) következmény állt elő (pl. szövődmények, egészségkárosodás, halál) eleve műhibára következtet. Valójában azonban az orvos/egészségügyi szolgáltató tevekénysége is ún. gondossági kötelmet (köteles a legjobbat nyújtani a betegnek, és a legnagyobb gondossággal eljárni), nem pedig eredménykötelmet (nem garantálhatja a gyógyulást) jelent, azaz, önmagában azért nem tehető felelőssé az orvos, mert a beteg nem gyógyult meg, viszont azért már igen, ha nem a szakma szabályai szerint és a tőle elvárható gondossággal járt el a beteg érdekében. Amennyiben az egészségügyi szolgáltató egy polgári perben bizonyítani tudja ez utóbbi ellenkezőjét, akkor nem terheli felelősség a beteget vagy hozzátartozóját ért sérelmekért és károkért.

Az úgynevezett orvosi műhiba ügyek szinte minden esetben alapos orvos–szakmai és jogi kiértékelést igényelnek, még azok az esetek is, amikor az érintett úgy véli, hogy teljesen egyértelmű a hiba. Annál is inkább, mert egy előkészítetlen, megalapozatlan kereset miatti felperesi pervesztés esetén komoly anyagi következményekkel kell számolni

– mutatott rá dr. Petrássy Miklós.

Dr. Tatár Borisz fontosnak tartotta megjegyezni, hogy ezekben a kérdésekben gyakran még a szakmabeliek sem értenek egyet egymással, előfordul ugyanis, hogy több orvos ugyanannál az esetnél eltérő véleményre jut. Így ha beteg először olyan szakmai véleményt kap, ami arra utal, hogy nem történt mulasztás, érdemes lehet még egy próbát tennie egy másodvélemény beszerzése érdekében.

Mennyi idő áll rendelkezésre, hogy az érintett jogi lépéseket tegyen?

Dr. Tatár Borisz válasza szerint alapvetően az 5 éves általános elévülési időn belül még meg lehet indítani a kártérítési pert és a sérelemdíj iránti igényeket, sőt, léteznek bizonyos esetek, amikor még ezt követően is lehet cselekedni.

Az ügyvéd azzal folytatta, hogy alapvetően az biztosítja az orvoshi műhiba igények sikerre vitelét évekkel később is, hogy a kórházaknak szigorú dokumentációs kötelezettsége van az egyes egészségügyi ellátások esetében. Részletesen és követhetően kell dokumentálniuk mindent, ami az ellátás során történt: beavatkozásokat, labor,- és képalkotó vizsgálati eredményeket, vitális paramétereket, fizikális vizsgálatokat stb. Illetve a kórházaknak ezeket a dokumentumokat hosszú éveken keresztül meg is kell őrizniük.

Azoknál az ügyeknél lehet ebből a szempontból problémás az idő múlása, amelyek eldöntéséhez szükséges tanúkat is meghallgatni. A tanúk ugyanis az ellátás fontos részleteire az idő előrehaladtával egyre kevésbé fognak emlékezni, így ez a bizonyítást nehezítheti. Alapvetően viszont érdemi jogi hátrány nem éri a beteget, ha a műhiba lehetőségéről csak évekkel később szerez tudomást

– tette hozzá a szakértő.

Ritkán akarnak nyerészkedni az érintettek

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy elsősorban milyen motivációs tényező miatt fordulnak ügyvédhez az emberek egy műhiba után. Dr. Tatár Borisz megvilágította, hogy a kártérítési eljárásoknak talán ez az egyetlen olyan típusa, ahol a károsultakat kifejezetten nem a pénz motiválja, sőt, a pénzt többnyire meg sem szokták említeni, mint motivációs tényezőt. A szakértő tapasztalatai szerint a leggyakoribb cél az ilyen ügyvédi megkeresések során az az, hogy derüljön ki, hogy műhiba történt.

„Csak legyen kimondva, hogy hibáztak” – ez a mondat szinte egyezően hangzik el az ügyvédi irodánkat megkereső ügyfelek részéről. A második pedig a felelősségre vonás iránti igény, azaz, hogy kapja meg a méltó büntetését az, aki a műhibával a súlyos egészségügyi károsodásokat okozta. Véleményem szerint ez mélyebb és komplexebb lelki tényezőkkel magyarázható

– ismertette az ügyvéd. Hozzátette, hogy a károsultak elmondása szerint a mulasztás után az ellátásban résztvevők kommunikációja és viselkedése is megváltozik: megjelennek a ködös megfogalmazások, elzárkózó és hárító magatartásformák, így a károsultak úgy érzik, hogy nem kapnak megfelelő támogatást akkor, amikor arra a legnagyobb szükségük lenne.

Dr. Petrássy Miklós kicsit árnyaltabban látja a képet, szerinte mindkét motiváció szerepet játszhat, csak az a kérdéses, hogy az adott helyzetben melyik inkább az elsődleges. Mint mondta, a polgári perben – mely anyagi kompenzációt céloz – a per alperese az egészségügyi szolgáltató, ezzel szemben egy esetleges büntetőeljárás minden esetben természetes személyek büntetőjogi felelősségét vizsgálja, mindezek miatt pedig a polgári perben a személyes felelősségre vonásnak gyakorlatilag nincs szerepe, a büntetőeljárásban pedig anyagi kompenzációra nincs gyakorlati lehetőség. Hozzátette még, hogy annál jóval bonyolultabb a helyzet, hogy amennyiben a pénz a motiváció, akkor polgári per, amennyiben a hibát vétő személyes felelősségre vonása, akkor büntetőeljárás indítandó.

A pénz, mint motivációval kapcsolatban hangsúlyozta ugyanakkor, orvosi műhiba ügyekben viszonylag ritkán az az érzése, hogy a beteg vagy a hozzátartozó nyerészkedni szeretne a vélt vagy való orvosi hiba kapcsán.

Polgári jogi eljárás, büntetőeljárás, vagy peren kívüli egyezség?

Dr. Tatár Borisz kifejtette, hogy az orvosi műhibával kapcsolatban néhány közigazgatási eljáráson kívül polgári jogi eljárás és büntetőeljárás indulhat. Az alapvető különbség a kettő között, hogy a polgári jogi eljárás, ami lényegében a kártérítési igény érvényesítését jelenti, a károsultra koncentrál, ő áll az ügy középpontjában, és ő határozza meg azt is, hogy mennyi pénzt kér a kórháztól. A polgári jogi eljárás, azaz a kártérítési igény érvényesítése eredményezi azt, hogy a károsult hozzájut a kártérítési összeghez. Ezzel szemben a büntetőeljárás a mulasztást vétő orvosról szól, és az ő büntetőjogi felelősségre vonásáról. Ebben az eljárásban a károsult csak tanúként vesz részt, az eljárás pedig az ügyész hatáskörében indul és folyik le.

Dr. Petrássy Miklós megjegyezte, hogy a büntetőeljárások ritkán vezetnek az orvos bíróság általi elmarasztaláshoz, legtöbbször el sem jutnak a bírósági szakba. Mint mondta, az olyan eset, hogy az orvost letöltendő szabadságvesztésre ítélik, extrém ritka, körülbelül 10 évente egyszer fordul elő. Hozzátette, hogy ilyenkor a szakmai szabályszegés kirívó és szándékos, és természetesen a halálos következményért (minősített eset) is megállapítják a felelősséget. A legtöbb esetben azonban a szankció jóval enyhébb, pénzbüntetés vagy csak valamely intézkedés (pl. megrovás, próbára bocsátás) alkalmazására lehet számítani. Ugyanakkor egy orvos számára komoly következménnyel járhat a foglalkozástól eltiltás, ami lehet határozott ideig tartó, vagy végleges hatályú. A határozott ideig tartó eltiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év, végleges hatállyal pedig az tiltható el, aki a foglalkozás gyakorlására alkalmatlan vagy arra méltatlan.

Dr. Tatár Borisz szerint mindezen túl peren kívüli megegyezésben gondolkodni nem nagyon érdemes. Mint mondta, a kórházak szinte sosem ismerik el a felelősségüket, illetve ennek a lehetőségét is csak tovább rontja az, hogy a kórházak minden esetben rendelkeznek felelősségbiztosítóval, aki ilyenkor bevonásra kerül az ügybe.

Ha egy ügyvéd tesz egy kárbejelentést egy kórháznál orvosi műhibára hivatkozva, akkor az ügyben közösen fog dönteni a kórház és a biztosító, azaz a válaszlevélben a kórház közös álláspontot fog közölni az ügyvéddel, hogy elismerik-e a felelősségüket vagy sem. Ha csak az egyikük nem hajlandó elismerni a műhibát, már akkor is elutasításra kerül a kárigény, és lehet pereskedni. De még ha azon ritka esetek egyike is állna fenn, hogy mindketten elismerik a kórház felelősségét, akkor a felajánlott kártérítési összeg nagyon nagy valószínűséggel olyan alacsony lesz, hogy nem éri meg azt elfogadni

– közölte álláspontját a szakértő. Arra is felhívta a figyelmet, hogy aki ma Magyarországon orvosi műhiba miatt kártérítési igény érvényesítésére szánja el magát, azt csak úgy tegye, ha elfogadta magában, hogy ehhez bíróság előtt polgári peres eljárást kell indítania.

Dr. Petrássy Miklós viszont más véleményt fogalmazott meg, szerinte minden esetben célszerű megkísérelni a peren kívüli megegyezést, hiszen azzal veszteni való nincs. Kiemelte, hogy a peren kívüli megegyezésre irányuló felhívást természetesen alaposan meg kell indokolni orvosszakmailag, továbbá az összegszerűséget is részletesen ki kell dolgozni és alá kell támasztani. Az ügyvéd szerint amennyiben állami intézmény az ellenérdekű fél, manapság leginkább akkor van esély a peren kívüli megegyezésre, ha az egyezségi összeget a felelősségbiztosító fizeti meg.

A bizonyítás nehézségei

Dr. Tatár Borisz részletezte, hogy a bizonyítás folyamata a jogi szabályozás miatt felemás helyzetet teremt a felek között, a beteg javára ugyanis mindenképpen bizonyítási könnyítést jelent, hogy a károsultnak elegendő azt bizonyítania, hogy az egészségromlása/a hozzátartozó halála az egészségügyi ellátással összefügg, azaz az ellátás időtartama alatt következett be.

Az irányadó ítélkezési gyakorlatra figyelemmel ezzel bizonyítási kötelezettségének a károsult eleget is tesz. A fentiek esetében az egészségügyi intézménynek kell kimentenie magát, amire több lehetősége is van, de ezzel együtt is a gyakorlatban (a magas elutasítási arányra tekintettel is) a folyamat elindítása és az alapvető tények alátámasztása mégis a betegre hárul

– mutatott rá az ügyvéd.

Azzal folytatta, hogy a műhibaperek legkritikusabb, legnehezebb és leggyakrabban a beteg pervesztességét okozó pontja az okozati összefüggés hiánya. Nem elegendő ugyanis annak bizonyítottsága a perben, hogy az orvos hibázott, azt is be kell bizonyítani, hogy kizárólag vagy döntő mértékben ez a hiba okozta a beteg állapotromlását vagy halálát, nem pedig az eredeti alapbetegség természetes lefolyása. Amennyiben a szakértők szerint a hiba nélkül is hasonló lett volna a kimenetel, a bíróság elutasítja a kártérítési igényt. A kártérítés megítéléséhez szükséges „elvárás” az, hogy a betegnek reális esélye legyen a gyógyulásra/túlélésre, és ettől fossza meg a beteget a műhiba

Az ügyvéd arra is kitért, hogy mivel a bíró jogász és nem orvos, az ügyek kimenetele szinte kizárólag az igazságügyi orvosszakértői véleményen múlik, ami tovább bonyolítja a helyzetet. A szakértői bizonyítás rendszere számos nehézséget rejt magában, hiszen két szakértő véleménye is eltérhet ugyanazon szakmai protokoll értelmezésében, emellett a beteg dolgát további körülmények is nehezítik (pl. a szakvélemények elkészültének hosszú ideje, a tetemes költségek, az orvosi dokumentáció esetleges hiányossága).

Létezik szakmai összezárás ilyen esetekben?

Arra a kérdésünkre, hogy a szakmai összezárás nehezítheti-e az igazság kiderítését, dr. Tatár Borisz azt felelte, hogy ez egy általános tévhit, hiszen ezeknek az ügyeknek az orvosi kompetenciába tartozó kérdéseit, kizárólag Igazságügyi Minisztérium által akkreditált, igazságügyi orvosszakértők dönthetik el, akik ezáltal a magyar igazságszolgáltatás szerves részei, és akik a szakvéleményeikhez a nevüket adják. Fontosnak nevezte még, hogy ezeknek a szakvéleményeknek az ítéletbe foglalása egyáltalán nem automatikusan történik, előtte ugyanis a tartalmi helyességüket az ügyvédek és a bíróság nagyon alaposan és részleteibe menően megvizsgálja a peres eljárás során. Ha pedig a szakvéleménnyel kapcsolatban aggály merül fel, akkor azt nem fogja figyelembe venni a bíróság,

Nem azt mondom, hogy nem születnek megalapozatlan, vagy hiányos, homályos szakvélemények, de azok bizonyosan nem tisztességtelen szándékkal történnek. Ezek, nagyon ritka és egyedi kivételektől eltekintve nem létező forgatókönyvek. Aki úgy gondolja, hogy orvosi műhiba miatt kártérítést szeretne érvényesíteni, annál ez semmiképpen ne legyen visszatartó tényező. Igazságügyi és szakértő. Nyugodtan lehet bízni ennek a két szónak az erejében

– hangsúlyozta az ügyvéd.

Az orvos és az intézmény felelőssége

Mint azt dr. Tatár Borisz ismertette, az orvosi hivatás gyakorlása során elkövetett hibák jogi megítélése meglehetősen összetett, mivel egyetlen eset kapcsán egyszerre merülhet fel büntetőjogi, fegyelmi és polgári jogi (kártérítési) felelősség is. Kifejtette, általánosságban rögzíthető, hogy a büntetőjogi és a fegyelmi felelősség egyértelműen a kezelőorvos személyéhez, míg a kárfelelősség pedig tipikusan az egészségügyi ellátóhoz, azaz az intézményhez kötött.

Az ügyvéd beszélt arról is, hogy az orvosi műhibákkal összefüggő felelősségre irányadó magyar jog az intézményi (munkáltató) felelősség talaján áll, azaz főszabály szerint a beteg felé a kórház/rendelőintézet felel, ennek pedig az alapja az egészségügyről szóló törvény.

Dr. Petrássy Miklós szerint az orvosnak nagyon ritkán merül fel személyes és a beteg (sérelmet szenvedett) felé közvetlen anyagi felelőssége.

Az orvos közvetlen felelőssége áll fenn, ha az orvos egyéni vállalkozóként nyújt egészségügyi ellátást saját nevében a betegnek (azaz az orvosi egyéni vállalkozó az egészségügyi szolgáltató) például valamely magánrendelés keretében

– mondta a szakértő.

Dr. Tatár Borisz kérdésünkre hozzátette még, hogy gyakori tévhit, hogy a magánellátásban „szigorúbb” a felelősség, vagy a magánegészségügyi ellátásra eltérő szabályok vonatkoznak. Mint mondta, a jogszabályok szerint mind az állami, mind a magánellátásban az ellátásban résztvevőktől elvárható legnagyobb gondossággal kell eljárni. A műhiba (azaz a szakmai szabályszegés) megítélése ugyanazon protokollok és szakmai irányelvek alapján történik egy állami kórházban és egy magánrendelőben is, és a műhiba perekben is ugyanazon jogszabályokat alkalmazza a bíróság.

Ezen a területen fordul elő a legtöbb műhiba

Dr. Petrássy Miklós elmondta, rendre felmerülő kérdés, hogy hány műhibaper indul évente Magyarországon, azonban erről statisztikák nincsenek, annyi a bizonyos, hogy az összes bírósági perhez képest az orvosi műhibaperek száma elenyésző. Hozzátette, hogy a pert megelőző, és perben kötött egyezséget számáról és arányáról szintén nincsenek statisztikák. „Az internet szerint az ügyek becsülten 20–30 %-ában születik egyezség. Én ezt az arányt eltúlzottnak tartom” – jegyezte meg.

Kérdésünkre arról is beszélt, hogy a klasszikus műhibák a szülészet területét érintik elsősorban, mivel ezen ügyekben következik be általában a legsúlyosabb nem vagyoni sérelem illetve legnagyobb kár (pl. oxigénhiányos agykárosodással született gyermek). Emellett szinte az összes területet érinthetik az ügyek, leggyakrabban sebészet, a sürgősségi ellátás, a belgyógyászat területét, de sok onkológiát érintő per is van.

Dr. Tatár Borisz szerint mindez talán azzal magyarázható, hogy elsősorban ezek azok az ellátások, amelyekben a tervezett és átgondolt döntések mellett az azonnali, vagy gyors orvosi döntéseket igénylő szükséghelyzetek markánsabban megjelennek, így emiatt a hibázás lehetősége is megnő. Ehhez jön még a stresszfaktor, illetve az is, hogy az ezekben az ellátásokban elkövetett hibák nagyobb valószínűséggel okoznak maradandó károsodást, ugyanis az itt elkövetett hibák kisebb eséllyel helyrehozhatók. Az ügyvéd hozzátette még, hogy az is tényező lehet, hogy ezekben az ellátásokban a betegek megfelelő ellátásához gyakran több osztály összehangolt, akadálytalan és gyors együttműködésére van szükség, ez pedig egy nagyon jól szervezett intézményi működést kíván meg, ami csak tovább bonyolítja a helyzetet.

Évekig is elhúzódhatnak a perek

Az is érdekelt minket, hogy átlagosan mennyi ideig tart egy orvosi műhibaper Magyarországon. Dr. Petrássy Miklós megjegyezte, praxisában a leghosszabb per 11 évig tartott, de mint mondta, általában jellemzően körülbelül 3–4 évig tartanak a műhibaperek. Az időtartam ennél általában csak akkor rövidebb, ha van valamely konkrét ok, mely a per egy szakaszát lerövidíti, például az alperes a felelősséget elismeri, és csak az összegszerűség tárgyában van jogvita, vagy az elsőfokú ítéletet nem fellebbezi meg senki, vagyis az válik jogerőssé.

Dr. Tatár Borisz az időtartam kapcsán fontosnak tartja megkülönböztetni a műhiba ügyet és a műhiba pert. Kiemelte, hogy a hosszúság szempontjából nem perben, hanem ügyben kell gondolkodnia az ügyfélnek, és a kérdés inkább az, hogy az egész ügynek az időtartamára milyen hosszúságú peres szakasz jut.

A sérelemdíj több tízmillió forint is lehet

Fontos kérdés még, hogy milyen nagyságrendű kártérítésre számíthat az, aki perel. Dr. Tatár Borisz felhívta a figyelmet, hogy az orvosi műhibák általában súlyos károkat okoznak az emberi egészségben, így az ilyen ügyekben jellemzően magasabb összegű kártérítések kerülnek megítélésre. Az ügyvéd szerint örömteli fejleménye az utóbbi néhány év ítélkezési gyakorlatának, hogy a jelentős mértékű magyar inflációs folyamatok – még ha nem is teljesen egyező mértékben, de – megjelentek az ítéletekben is, azaz a megítélt összegek figyelembe veszik az elmúlt évek jelentős árszínvonal emelkedését.

A szakértő kifejtette, hogy a kártérítési összegek nagysága nagyon sok tényezőtől függ. Elsősorban attól, hogy az orvosi mulasztás következtében milyen súlyos egészségügyi károsodásokat szenvedett el a beteg, azaz, hogy az mennyire hatott negatívan a beteg egészségére és az életminőségére. Mint mondta, ez egy szépen skálázható dolog az ítélkezési gyakorlatban, azzal együtt is, hogy a bíróknak jelentős mozgástere van az összegek kapcsán, de az ügyvédeknek is nagy szerepe van, hogy mit és hogyan tudnak bizonyítani a per során.

Hogy egy kicsit konkrétan az összegekről is essen szó, a megítélhető kártérítési összegeknek ezen a széles skáláján a 3–4 millió forintos sérelemdíjtól egészen a 40–50 millió forintos sérelemdíjig is lehet találni ítéletet. És akkor erre jönnek még a vagyoni károk, amik összességében sok esetben még a sérelemdíjnál is magasabb kártérítési összeget jelentenek

– részletezte az ügyvéd.

Dr. Petrássy Miklós kitért arra is, hogy a megítélt marasztalási összeg (sérelemdíj, kártérítés) nem lehet nagyobb annál, mint amit a felperes igényel, továbbá szerinte amennyiben a reálisan igényelhető összeg egy bizonyos határ alatti, a haszon/kockázat mérlegelése alapján, valamint figyelemmel a ráfordított költségekre, időre és energiára nem érdemes pert indítani. Ezen határ egyes esetekben különböző lehet, de erősen megfontolandó 1–2 millió forint alatt igényelhető összeg esetén bírósághoz fordulni.