Bemondta a MOB elnöke, mikor lehet Budapesten olimpia: nem kertelt Gyulay Zsolt

Pénzcentrum: Amikor beszélgetünk, pontosan 100 nap van hátra a milánó-cortinai téli olimpiáig. Hogy látta ezt a téli olimpiai ciklust? Amikor négy éve elnökké választották, akkor pont a pekingi  játékok előtt voltunk néhány nappal, kis túlzással a megválasztásáról érkezett. Hogyan készül maga az olimpiai bizottság?

Gyulay Zsolt: Egy olimpiai ciklusban van 11 olyan verseny, amit a Magyar Olimpiai Bizottságon keresztül jutnak ki a sportolók. Ebben a téli olimpia mondhatnám azt, hogy magyar szempontból a legkisebb létszámú. A nyári olimpia, mondjuk 180 fős sportolói csapattal, illetve edzők, küldöttek, kitehet 350 főt; egy ifjúsági európai fesztivál most is 151 sportolóval ment magyar szempontból, tehát ott is 300 fős küldöttségről beszélünk. Itt azért legjobb esetben 17-19 sportoló van most, aki kijuthat a milánói olimpiára.

A milánói helyszín éppen ad egy pár feladatot, mert szétszórva vannak a helyszínek, három nagy klaszterban lesznek a versenyek. Ilyenkor mindig az van, hogy az olimpia előtt már másfél-két évvel részt veszünk mindenféle eligazításon, melyeket a szervezők tartanak. Folyamatos a kapcsolattartás, és gyakorlatilag az utazás és minden ezzel járó dolgot intéz a Magyar Olimpiai Bizottság, egyeztetve a szövetségekkel. Persze az, hogy Milánó viszonylag közel van, le is egyszerűsíti a dolgokat.

Említette, hogy 17-19 versenyzőnk lesz, akkor még nem végleges a létszám?

Hogyne, januárig megy a kvalifikáció. Most én azt tudom mondani, hogy legjobb esetben 19-20 tagú lesz a magyar sportolói küldöttség létszáma, de a reális az olyan 16-18. A ugye már korcsolyázóknál decemberben fogjuk látni a kvótákat, a havas sportágakban január 18-ig megy a kvalifikáció. A január 24-ei közgyűlésen fogjuk elfogadni a végleges küldöttséget, és akkor tesznek esküt a résztvevő sportolók.

Van egy nagyon fájó hiányzónk Jászapáti Petra személyében, aki vélhetően még éremeséllyel is léphetett volna jégre…

Természetesen Petra kiesése nagyon fájó veszteség. De az is nagyon nagy dolog lett volna, hogyha a női jégkorongcsapat kijut. Reálisan kell látnunk a téli sportágakban való helyzetünket: havas sportágakban nyilvánvaló, hogy nem fogunk odaérni az élmezőnybe, vagy egy-egy versenyzőnk, aki nem itthon készül, akár megoldhatja ezt. A korcsolyázóknál van esélyünk: ha megépülne a korcsolyázóközpont, akkor azt gondolom, hogy az egy közép-európai fellegvára lehetne a téli sportágaknak, a korcsolyázóknak.

És akkor mi a realitás, milyen szereplésre számít a téli olimpián? Pontszerzésekre számíthatunk-e, ha éremről esetleg nem beszélünk?

A short tracknél eddig egy biztos kvótánk van, illetve ott van a jégtánc párosunk. Ők azt gondolom, hogy pontszerzés, de akár éremszerzés közelébe is juthatnak: akár a hosszú távú korcsolyázóknál, vagy a short trackekeseknél is várhatunk érmet.

Változott az érem- és pontszerző sportolók javadalmazása az előző téli olimpiához képest?

Nem, az összeg változatlan. Azt kell tudni, hogy az állami sportvezetés a kormányhoz, az államhoz tartozik. A Magyar Olimpiai Bizottság egy független szervezet, amely nem állami pénzből működik, hanem az úgynevezett Olympic Solidarityből, szponzorációs pénzekből, de természetesen az utazás költségeit a magyar állam állja. Nagyon jó a kapcsolatunk a sportállamtitkársággal, de az ilyen jutalmazási dolgok állami fennhatóság alá tartoznak.

A közvéleményben szerintem kevés a tudás arról, mi a pontos szerepe a MOB-nak a sportolók életében. Érdekvédelmi, vagy ehhez hasonló szerepe van?

A Magyar Olimpiai Bizottság 130 éve a magyar sport bástyája, fellegvára, és ilyen hosszú idő alatt nyilván időről időre változott a szerepe. A rendszerváltásig valóban olyan korszakról beszélhetünk, amikor gyakorlatilag nem volt függetlennek tekinthető. Amikor 1895-ben létrejött, akkor a világon a hatodik Nemzeti Olimpiai Bizottság volt, amely megalakult, és csatlakozott a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz. Sokan nem tudják azt, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság az IOC-t, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot képviseli Magyarországon, ezzel együtt magát az olimpiai eszmét is. Egy ilyen szervezet van minden országban, és ezért is elvárás az, hogy ez anyagilag is független, önálló szervezet legyen, választott elnökkel és elnökséggel. A tagság választja, a közgyűlés, nálunk 127 tagú - mi a „sport parlamentjének” hívjuk.

Aki a magyar sportban érdekelt és szerepel, az képviselteti magát a közgyűlésében. Ez egy nagyon demokratikus szervezet.

A bizottság szerepe a 130 év alatt sokszor változott. Volt egy olyan időszak 2011-12-től, amikor a MOB-nál volt nagyon sok sportszakmai feladat. Ezek zöme 2017-ben elkerült a Magyar Olimpiai Bizottságtól, és az államtitkársághoz kerültek olyanok, mint a kiemelt sportágak finanszírozása - ekkor a MOB-nak lecsökkent a szerepe, de amióta én vagyok az elnök, azóta a sportállamtitkársággal közösen határozzuk meg a sportszakmai célokat. Emellett a pénzeknek a kiutalását is ők intézik, a végső szót az állami sportirányítás mondja ki. Minden szervezetben ott ül a MOB képviselete, és a tudtunk nélkül semmi nem történik.

Ezen kívül egy 4 éves ciklusban a versenyeknek a szervezése, a sportolók utaztatása, a csapatiroda működtetése mind-mind a mi felelősségünk. Ezen kívül nagyon sok dolgot csinálunk, például az olimpiai bajnokok klubját üzemeltetjük.

A sikeres sportolók, amikor a reflektorfényben vannak, akkor nagyon jó életük van, de amikor abbahagyják, akkor nagyon sokan valahogy „otthontalanná” válnak. Az olimpiai család mindig is összetartott és összetartozik.

Decemberben tartjuk a 130 éves születésnapunkat a Szépművészeti Múzeumban, és ezen kívül működtetünk kettős karrier programot, ahol több mint 130 sportolót segítünk különböző szolgáltatásokkal a felkészülés során, és számos olyan segítséget tudunk nyújtani a szponzoraink segítségével, amivel könnyebbé tesszük a felkészülésüket

Az előbb azt említette, hogy 2017-ben kikerült jó néhány felelősség a MOB keze alól. Ezt megkönnyebbüléssel vette a Bizottság, vagy ellenkezőleg: nem annyira örültek neki, mert szerették volna saját maguk intézni ezeket a dolgokat?

A mi sportéletünk nagyon könnyen körbehatárolható, és nem hiszem, hogy az a lényeg, hogy ki osztja a pénzt, vagy melyik számláról utaljuk el a támogatást, hanem az, hogy közös munka alapján állapítsuk azt meg, hogy kinek mennyi támogatásra van szüksége, vagy mik a prioritások.

Van, aki azt gondolja, hogy sokkal nagyobb szerepet kell adni a MOB-nak, van, aki kevésbé. Én azt mondom, hogy egy társadalmi szervezetnek pénzt osztani az nem egy hálás feladat. Hogyha rendszerszintű, nagy változtatásokat akarunk csinálni, akkor lehet, hogy az állami vezetés hatékonyabban tudja ezeket a dolgokat megcsinálni. De én azt gondolom, hogy most a MOB-nak rengeteg olyan feladata van a hétköznapokban is, amivel kitöltjük az időnket. Azért mi nem vagyunk egy olyan nagy szervezet, negyvenen dolgozunk a Magyar Olimpiai Bizottságban.

Dolgozunk azon is, hogy egyszer talán Magyarországon olimpia lehessen, úgyhogy nekünk megvannak a sportdiplomáciai feladataink is.

Mi a legkorábbi időpont, amikor Magyarország olimpiát szeretne rendezni?

Én azt gondolom, hogy ha majd egyszer lesz ebben egy társadalmi megbékélés és egy egyetértés, támogatás, akkor a párizsi utáni első európai olimpiának az ötlete lehet reális.

2036?

2036 vagy 2040. Az ezen olimpiákat rendező városok kiléte 2028-2029-ben fog kiderülni. Addigra egy vízióval kell rendelkeznie egy Magyar Olimpiai Bizottságnak, hiszen nekünk az alapszabályunkban meghatározott feladatunk az, hogy mindig törekedni kell arra, hogy akár Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált, akár olimpiát rendezzünk.

Ha 2029-ben derül ki, akkor feltételezem, hogy a MOB azért már óvatos tapogatózásokat elkezdett a vízió felépítésére, amit ön említett.

Ez így van, a fővárossal együtt kezdtük meg a víziók, a pályázati szándék felépítését.

Erre nyilatkozta Karácsony Gergely főpolgármester, hogy ha az állam épít két metrót, akkor ő benne van a dologban?

A főpolgármester benne van ebben a dologban: sokszor találkoztunk már, és van egy munkacsoportunk is, akiknek az a víziója, hogy egy olyan olimpia lehessen egyszer Magyarországon, amihez nem kell sportlétesítményt építeni, hanem mindazok a dolgok, fejlesztések megvalósításra kerüljenek Budapesten vagy a régióban, amik amúgy is kellenének.

Mondok egy példát: nemrég jártunk kint Los Angelesben, ahol a következő nyári olimpia lesz három év múlva. Végiglátogattuk a helyszíneket, találkoztunk két polgármesterrel. Ott például a los angeles-i olimpiát arra használják fel, hogy kétszer hét sávon dugul be állandóan a város közlekedése, és ezen javítsanak. Los Angelest, a megyét magát 84 város alkotja külön önkormányzattal, és a közlekedés a legnagyobb probléma. A versenyek megrendezéséhez meglévő létesítményeket fognak használni, tehát újat nem fognak építeni az olimpia miatt. Például az NFL-stadionban lesz a záróünnepség. Egyetlenegy megoldandó gond van, a közlekedésé. Ezt viszont az az olimpia miatt előrehozott fejlesztéssel olyan gyorsvasút-és metróhálózattal kötik össze, ami valószínű, hogy a jövőben megoldja az autós közlekedésnek a problémáit. Tehát az olimpia ezt fogja hozni Los Angelesnek. Itt kell átgondolni azt, hogy egy olimpia mit hozhat Budapestre, amit a jövőben a budapesti lakosok, vagy régi lakosai jól tudnak használni.

Mostanában visszatérő elem a nemzetközi sajtóban, hogy az olimpiarendezés valóban egy presztízsesemény, de csak olyan országnak és városnak szabad megcsinálnia, amely úgy áll gazdaságilag, hogy ezt meg is tehesse. Magyarországnál gazdaságilag erősebb országokban is rendre leszavazza a lakosság, hogy olimpia legyen: pár éve Róma és Boston is népszavazás után állt el a rendezési szándéktól. Tényleg észrevehető-e az, hogy egyre kevesebb ország gondolkozik az olimpiarendezésen?

A NOB évekkel ezelőtt meghirdette az Agenda 2020+5-öt, vagyis a fenntartható olimpiák krédóját, amely pont arról szól, hogy az athéni példa többé ne fordulhasson elő. Az érdeklődők létszáma elképesztő. Egyiptomban konkrétan már föl is épült az olimpiai falu, mert szeretnék valamikor megrendezni. Nem csak Los Angeles, de Brisbane is fantasztikus olimpia lesz, ott is óriási infrastrukturális fejlesztéseket hajtanak végre, és régiós olimpiában gondolkodnak. Vagyis nem azt követik, mint annak idején a régi olimpiák esetén, hogy megépítették a hatalmas sportlétesítményt, de rögtön utána az enyészeté lett az egész. Ez nyilvánvalóan nem fordulhat elő, és miután Párizs is nyereséges lett, erre szerintem Los Angeles még rá fog dobni egy lapáttal mindenféle szempontból.

A NOB-nak nagyon fontos az, hogy meglegyen az a fajta olimpiai ’vibe’, ami mondjuk Párizsban megvolt. Olyan, mint a Forma-1: az is elmegy mindenhova, de azért ezt nagyon szereti, amikor Olaszországban a Ferrari szurkolókkal zajlik, vagy Magyarországon egy hangulatos teltház van minden évben, mert szeretik és értik a sportágat az adott helyszínen. És ilyen volt az atlétikai vb-nk, ilyen volt az úszó vb-nk, és a judo-vb is: rengeteg olyan világbajnokságot rendeztünk, ami elképesztően hangulatos volt, telt házzal.

Ha már a Forma-1-et említette: én azt gondolnám, hogy teljesen máshogyan kell vezetni egy Hungaroring Zrt-t, illetve egy Magyar Olimpiai Bizottságot sportmenedzseri, sportvezetői szempontból. Mit nevezne a legfőbb különbségnek a kettő között?

Az alapvető különbség az, hogy a Hungaroring Sport Zrt. a munkahelyem - egy cég, egy nagyon jól működő gazdasági társaság, amit annak megfelelően kell irányítani. Én ott elnök-vezérigazgató vagyok, tehát az operatív vezetést is ellátom. A Magyar Olimpiai Bizottság, aminek az elnöke vagyok, rendelkezik ügyvezető igazgatóval, van főtitkár, a napi ügyeket ők intézik. Természetesen az elnököt választják meg, és a főtitkárnak, ügyvezető igazgatónak úgy kell működni, ahogy az elnök elvárja, de alapvetően mobilis stratégiáról beszélünk, nem a napi teendőkről. Ezzel szemben a Hungaroringen napi teendőik vannak az üzletmenet kapcsán - és ott azért nagyon sok minden történik. Most nem említeném a fejlesztést, meg az olyan dolgokat, ahol az elmúlt évben még sok plusz feladat rakódott rá a napi teendőkre.

Hogy áll ebben a pillanatban a Hungaroring felújítása? Nyáron még a nagydíj előtt beszélgetett erről, volt sajtótájékoztató is, ott azt mondta, hogy nagyon jól haladnak. Az FIA-nek mi a véleménye a haladásról?

Az FIA elégedett, el is hangzott, hogy a mogyoródi pálya felújítása lesz a benchmark. Ez egy óriási dicséret a világ felé, mert tényleg gyors és minőségi munkát sikerült a kivitelezőnek csinálni. Persze még vannak vissza munkák: a felső szint befejezése és nagyon sok apróbb dolog, ami nem annyira látványos, mint akár a főlelátó, de remélhetőleg ez befejeződik hamarosan.

Tavasszal három Forma-1-es csapat titkos tesztje lesz a Hungaroringen, a legmenőbb csapatok, nagyon neves és rangos autógyártók jönnek több hétre hozzánk, úgyhogy a jövő évi naptárunk teljesen betelt, emellett a 2027-es is folyamatosan telik be. Ha az én véleményemet is kérdezi: én még szeretném az egyes kanyar felé nyúló lelátót hasonló szintre hozni, mint a főlelátó.

Időben bele fog férni?

Szerintem a 2026-os Magyar Nagydíj előtt nem biztos, de a jövő évi futam után igen. Emellett persze fogynak a jegyek, tehát ott már azért sok lehetőség nincsen változtatni.

Mit ad Magyarország a Forma-1-nek, illetve mit kap vissza? Idén a 40. magyar nagydíjat rendeztük meg.

Ez a 40 év, 40 futam már szemmel jól látható mennyiség. Szerintem hajlamosak vagyunk megszokni azt az érzést, hogy itt van a Forma-1. Én azt érzékelem, hogy ez más országnak mekkora vágya lehetne: rengeteg jelentkező lenne rá. Ebben a régióban szerintem mi nagyon jó futamot adunk, mert egyrészt nagyon szerencsés időpontban rendezzük minden évben, nagyon szeretünk itt maradni augusztus elsejére, vagy július végére. Stabilnak mondhatom a nagydíjat, mert mindig teltházasak vagyunk, szakmailag jól le van bonyolítva a rendezvény, és ez a két tényező ebben a legfontosabb. Utána mindenki elmegy egy kis szabira, és akkor mindenki felszabadultabb. Ezt az érzést és ezt a jó hangulatot adjuk a Forma-1-nek, és azt, hogy egy nagyon jó pályán, Budapesthez nagyon közel van ez a Forma-1, amit nagyon szeretnek.

Nem minden, Magyarországon rendezett nemzetközi sportrendezvény mondhatja el, hogy teljesen teltházzal ment végig, míg a Forma-1 ezt mindig megteszi. De tudok a magam példájával is mondani: egy kamionverseny nem biztos, hogy visszahozza az árát. Egy Forma-1 jegybevétele fedezi a rendezés költségeit, és még nekem, a Sport Zrt. vezetőjeként fedezi az egész éves fenntartását is.

Én az államtól nem kapok semmilyen pénzt, én piaci alapon működtetem a Hungaroringet, Magyarország legnagyobb sportlétesítményét. Az persze kétségtelen, hogy a jogdíjat a magyar állam fizeti, de a jogdíj nagyon részletes számítások alapján kétszeresen jön vissza a gazdaságban, egyéb számokban.

Néhány éve, a riói olimpia után többen is vészharangot kezdtek kongatni, amikor összesen három sportágban – vívás, úszás, kajak-kenu – jöttek az aranyérmek. Feltették azt a kérdést, hol van a többi sportágban az utánpótlás? Hogy látja Ön az utánpótlás jelenlegi helyzetét? Megállja-e az az állítás a helyét, hogy mind kevesebb és kevesebb gyerek kezd el sportolni, annak ellenére, hogy 15 éve azért a tömegsportot elég jól megszervezték?

Nem, szerintem a számok nem ezt mutatják, hanem azt, hogy sokkal több igazolt sportoló van ma Magyarországon, hála a kiemelt sportágak támogatásának. Sokan kritizálják a taót, de azt gondolom, hogy a tao-sportágaknál mind a létszámban, mind pedig eredményben látható a befektetett pénz és energia. De hát ez nem úgy van, hogy bedobok egy automatába egy pénzt, és akkor majd kijön a nyeremény: ez lassú folyamat.

Ráadásul furcsa lesz az én számból hallani, de nekem még fontosabb az, hogy a fiatalok sportoljanak. Egy-egy tagdíj egy-egy sportegyesületben 15 ezer forint, vagy 20 ezer forint. Ezt onnan tudom, hogy a saját magam által finanszírozott kis kajak-kenu klubban Vácott 16 ezer forint a tagdíj. Kint Nyugat-Európában ezért körülbelül egy magánedzőnél legfeljebb egy vagy két órát veszel, itt pedig egy hónap sportolási lehetőséget kapsz, meleg vizet a zuhanyzóba, szolgáltatást, edzőt és mindent, ami még kell. Ilyen nincsen Európában, de a világon sem, hogy ilyen kedvező áron ennyi minden lenne.

Ezt megszoktuk, hozzászoktattuk Magyarországot, a magyar klubrendszer így épül föl, és ez egy fantasztikus dolog, bármilyen sportágról is beszélünk. Nyilván van, ahol ennél többe kerül, de átlagosan 10-20 ezer forintos havi tagdíjért te sportolási lehetőséget adsz a gyerekednek: ez nagyon-nagyon fontos, mert több ezer gyerekből lesz egy olimpikon. De nekünk az a több ezer gyerek nagyon fontos, hogy sportoljon, egészséges legyen. Szerintem ez a mi küldetésünk is, mert mindig csak az aranyérmekről beszélünk.

Ön szerint, aki szintén olimpiai bajnok, túlságosan akarja a társadalom az olimpiai aranyakat és érmeket látni? Vagy ezt a mentalitást levetkőztük egy kicsit?

Szerintem minden ország túlságosan akarja. Amikor jön az olimpia, akkor mindenki ezt akarja. Magyarországnak különleges viszonya van az olimpikonokhoz vagy a sportsikerekhez - szerintem a nemzeti identitásunk része. Kezdve azzal a történettel, amikor Hajós Alfréd megnyerte az első olimpiai aranyérmet, a zenekar elkezdte játszani az osztrák himnuszt, mire elkezdte a magyar küldöttség a magyar himnuszt elénekelni.

Mindig is nemzeti ügynek tekintettük ezt a dolgot, ráadásul több olyan olimpia is volt – a legjobb példa erre a levert forradalom utáni 1956-os melbourne-i – mikor a nemzetnek az érmeknél sokkal többet adott az olimpiai siker. Azt gondolom, hogy a magyaroknak mindig is valahogy többet jelentett az olimpiai érem, vagy a labdarúgásban aratott sikerek, mint más sporteredmények, mert ez nagyon fontos volt a nemzeti identitásunk miatt.

címlapkép: Hegedüs Róbert, MTI/MTVA