Kész, vége: visszaköveteli a folyó a fövenyt, megszűnhet a Tisza kedvelt szabadstrandja?

Nem vágyom én innen sehová nyaralni. Itt megvan minden

- néz körbe derűsen egy középkorú férfi a Tisza csongrádi partján, a szabadstrandon. A tömegnek, a hétvégi diszkóknak, a minden évben megrendezett négynapos fesztiválnak lassan csak az emléke marad, a szezonnak a végét járjuk, de ha jó az idő, még szeptemberben is sok a fürdőző, napozó ember a Körös-torokban.

Ez az igazi kincse a városnak. Hogy mekkora élet van itt nyáron… Az üdülőházakból szól a zene, buliznak a fiatalok, a part festői, a levegő tiszta, olyan, mintha leruccannánk a Balatonra. Az egyetlen bajom, hogy mintha a világ összes poloskája ezeken a fákon keresne menedéket

- nevet egy idősebb férfi. A feleségével üldögél egy árnyas padon, a kerékpárjaik a fűben várják, hogy tulajdonosaikkal a nyergükben folytassák a délutáni könnyű túrát.

Érdekli a közönséget a duzzasztó, de talán ennél is jobban, mi lesz a stranddal

- kezdte előadását Kiss Tímea, a Szegedi Tudományegyetem docense. Valóban, a tájért aggódók azt feszegették, orvosolható-e a környék szárazodása, a helyiek pedig, hogy mi lesz a sorsa az alföldi tengerpartként is becézett tiszai homokfövenynek.

Egy duzzasztónak vannak hidrológiai, geomorfológiai hatásai, föltölti a tározóteret, megemelkedik a talajvíz. Tulajdonképpen egy tavat alakítunk ki, és az hat a hordalékmozgásra. Fönt lerakódik a hordalék, amely viszont már csapdázva van Tiszalökön és Kiskörén. A Tisza-tó is küszködik a lerakódással, a valóság mennyire nem úgy működik, mint ahogy azt papíron kiszámolják előtte.

A tiszalöki vízlépcső tervezésekor évi 450 ezer köbméter hordalékkal számoltak, de volt olyan év, hogy 6-900 ezer lett, akadt olyan hely, ahol évi 7 méter feltöltődést mértek. Mindenesetre akár a város alatt, akár fölötte lenne duzzasztó, a csongrádi szabadstrand semmiképpen nem jönne ki belőle.

Tanuljunk meg egy kifejezést: tisztavíz-erózió

- avatta be a a duzzasztó megbeszélésére összehívott fórumon a hallgatóságot a szakmai titkokba az előadó. Arról van szó, hogy ha nincs a folyónak hordaléka, csinál magának, elviszi onnan, ahol talál. Például a mederből vesz fel, mélyíti önmagát, alámoshatja a hidakat, egyre meredekebbek lesznek a partok.

Arról nem is beszélve, ahhoz, hogy egy zátony fejlődjön, tért rá a csongrádiak problémájára, árvizek kellenek, ezek meg manapság alig vannak. És ami a helyi lokálpatrióták számára igazán rossz hír: a homokpart mindentől függetlenül lassan elfogy.

Lépcső a semmibe

Ellentétben például a lejtős, klasszikus mindszenti övzátonnyal, a csongrádi zátony lapos, lefaragott övzátony. Az anyaga a környező partok anyagából származik. Viszont azokat megkötötték partbiztosítással, tehát az anyag nincs honnan pótlódjon. Méréseket végeztek 2012 és 2019 között, a zátony magassága hol nőtt, hol csökkent, de összességében a hét év alatt 23 centiméterrel lett alacsonyabb.– Ezt igazolni tudom – szólt hozzá egy csongrádi férfi. – Vagy két évtizede építettem egy a vízhez vezető lépcsőt. Az eredeti konstrukcióban használhatatlan, az eltelt évek alatt két méterrel került lejjebb a part.

Egy a vízügyesek méréseit bemutató ábra rávilágított arra is, hogy a föveny lassan, de határozottan lefelé vándorol, és közben egyre alacsonyabb lesz. Legfeljebb reménykedni lehet abban, hogy megáll vagy visszafordul a folyamat, reagált Kiss Tímea egy hozzászólásra, de nem látja, honnan pótlódhatna a hordalék. Főleg úgy, hogy 20 éve kővel hordták meg a túlpartot, tehát nincs olyan hely, ahonnan pótlódhatna a homok.

A városnak szembe kell nézni ezzel, megoldásként azt javasolná, nyessék le a rézsű meredekségét, alakítsanak ki magasabban egy homokos pihenőhelyet.

Nem befolyásolhatjuk büntetlenül a természetet, és a körülöttünk lévő világ él, változik, nem állandó, vonjuk le később a következtetést a Kiss Tímeával folytatott beszélgetés során. Bármilyen beavatkozás a természet dolgaiba nagyon összetett és előre ki nem számítható folyamatokat indíthat el, érvel a lapnak. Olyan megoldást pedig képtelenség hozni, hogy minden érdekelt szereplőnek egyformán jó legyen, egy kicsit mindenkinek engedni kell az elképzeléseiből.

Azt, hogy a csongrádi zátony hány éven belül tűnhet el, egyetlen természettudós sem merné megjósolni. A zátonyok egyensúlyi rendszert jeleznek: folyamatosan változnak, rájuk homok rakódik, majd onnan elszállítódik

- mondta el a szakértő.

Azonban a Tisza vízrendszere ma már egy egyensúlyát vesztett vízrendszer, elmaradnak az árvizek, és fokozatosan megváltoztak a hidrológiai viszonyok. Ezért azt, hogy ez az élő rendszer hogyan fog a jövőben változni, senki nem tudná megmondani.

Ahogy egy hozzászólótól is hallhattuk a fórumon, az általa épített lépcső alól két méter vastag homokanyagot elvitt a víz a partból alig két évtized alatt. Ha ezt az ütemet vesszük alapul, a homokpadnak húsz évet adnék.

Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy változik a vízjárás és a hordalékszállítás, tehát ez akár gyorsabb ütemet is felvethet. Szó esett arról a rendezvényen, hogy a tározók visszatartják a hordalékot. A folyó viszont törekszik arra, hogy felvegyen ilyen anyagot. A legkönnyebben szállítható anyag pedig a homok, tehát először ezt fogja elszállítani, és nem a partok kötöttebb, agyagos-iszapos anyagát.

Felvetésükre, hogy létezik-e a világon bármilyen technológia, amellyel a homokpad pusztulását meg lehetne állítani, az SZTE-n geomorfológiát és természetföldrajzot oktató Kiss Tímea azt mondja: ismeretei szerint ilyen célú fenntartható technológia nem létezik.

Ő azt tartaná jó megoldásnak, ha a Körös-torok egy magasabb részén kialakítanának egy fokozatosan lejtő, homokkal borított strandrészt, amely az év egészében látogatható lenne. Erre a Tisza szerbiai szakaszán láthatunk példákat. Jelenleg tehát ugyan messze földön híres turisztikai célpont a csongrádi föveny, a jelek szerint hosszú távon a meredekebb strandok „járnak jól”, mint a mindszenti vagy a szentesi, vonható le a következtetés a Szegedi Tudományegyetem docensével.