Tripla apokalipszis a vidéki gyárcsarnokban: amit ott találtunk, arra nem voltunk felkészülve + Fotók

A lényeg: a gigászi méretű, posztmodern apokalipszist megidéző triptichon június 11-ig még egyben látható Szombathelyen – belépőjegy nélkül, mindenféle hivatalos esemény vagy körítés nélkül. Egy a fontos, telefonálni kell, mert a kiállítótér nem a Szombathelyi Képtár (ott, az állandó tárlaton is van egy Nyári-kép, a Csirkeragu), hanem egy nagy belmagasságú ipari épület csarnoka. Aki szereti a kortárs képzőművészetet, annak érdemes felkeresnie a Puskás Tivadar és az Alkotás utca sarkán, a Szabina ház melletti épületet, ugyanis itt sikerült ideiglenesen felállítani és befejezni Nyári Istvánnak a gigantikus alkotását, a Privát Apokalipszist (Golgota 2.0).

A gigantikus festménysorozatot Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiájája ihlette. Amit még megtudtunk róla, a lenyűgöző méretű triptichon a somlói borászatáról és a pezsgőről híres Kreinbacher József üzletember megrendelésére készült. (Ahogy megtudtuk, az ő birtokában van az ipari csarnok is, ezért illesztették Szombathelyen össze a festmény-trilógiát.) Kapva kaptunk hát az alkalmon, és egy adott napon – mázlink volt – nemcsak a festmény-sorozatot láthattuk élőbe, de magával Nyári Istvánnal és az egyik modelljével is összefutottunk. A monumentális képsorozatról maga az alkotó, Nyári is mesélt nekünk.

Nyári István festménye előtt (Fotó: Pais-H Szilvia)

Először is a méretekről, mert ez a fotókon nehezebben érzékelhető: mindhárom festmény négy-négy darabból áll, vagyis összesen 12 darab, egyenként 230 × 340 centiméteres vászonról van szó. Nyári István elmondása szerint ez a méret a saját műterme fizikai korlátaihoz igazodott – ennél nagyobb vásznak egyszerűen nem fértek volna be. A szombathelyi ipari csarnokban sikerült először véglegesen összeállítani a teljes művet, egymás mellé állítva a három kompozíciót. Külön kihívást jelentett a monumentális vásznak összeillesztése, a javítási munkákhoz darura is szükség volt – hiába a gondos előkészítés, az illesztési pontokon így is akadt sok javítanivaló.

Ahogy Nyári István még elmesélte, a festmények nyolc év alatt készültek el – ez azonban nem jelenti azt, hogy folyamatosan csak ezeken dolgozott, hiszen közben más munkái is akadtak. A képek azonban végig "dolgoztak benne", folyamatosan formálódtak gondolatban is. A triptichon egyfajta lenyomata az elmúlt nyolc évnek: megjelenik benne a gendervilág, a Mars-expedíció lehetősége, és az emberi sors alapkérdései.

Mester és modellje, újra együtt (Fotó: Pais-H Szilvia)

Ha belépünk a csarnokba, hihetetlen izgalmas univerzum tárul elénk: három monumentális kép, mint egy kortárs Munkácsy-trilógia – de itt minden egyes kép olyan, mint egy filmsorozat egy-egy évada. A képeken belül – sőt az alakokon is – újabb és újabb epizódok, mellékszálak, apró történetek bukkannak elő, mintha minden ecsetvonás egy új akciót indítana el. A filmszerűség sem lehet véletlen, mint kiderült Nyári Istvánék komoly stábot mozgattak meg a képekhez.       

A Mars című főképhez például Gánton készült az inspiráció – a vörös föld színvilága miatt itt „forgatták” a jelenetet.  Elsőre bennünket is meglepett, de a festményeken megjelenő akciók részben valóságosak is, komoly stábbal, valódi helyszíneken forgattak, közben fotókat és videókat készített a helyszíneken. Utána Nyári számítógépen komponálta meg a képeket, amit aprólékos munkával vitt át a vászonra.

A Golgota 2.0 projekt jelentősége nem érthető meg teljesen Munkácsy Mihály munkásságának ismerete nélkül. Munkácsy a 19. századi magyar festészet legjelentősebb alakja volt, a romantikus realizmus mestere, akinek Krisztus-trilógiája nemcsak hazai, hanem nemzetközi mércével is kiemelkedő művészeti teljesítmény. A három mű (Krisztus Pilátus előtt (1881), Golgota (1884) és Ecce Homo (1896) Krisztus és vádlói konfliktusát, a megváltás drámáját, az ige beteljesedését – a kereszthalált – mutatja be. Munkácsy – Nyári Istvánnal ellentétben - sosem látta egyben a három képet. Ezért is különleges, hogy Nyári István most, közel másfél évszázaddal később, e trilógia előtt tisztelegve, egy saját, kortárs látomást hozott létre – egyszerre biblikus, már-már giccsesen posztmodernül akciófilmes.

Június 11. után a 12 darabból álló festményt szétszerelik Szombathelyen, és speciális zsákokban tárolják – mindaddig, amíg a kép tulajdonosa meg nem találja a triptichon végleges kiállítási helyét.

Címlapkép, fotók: Pais-H Szilvia