Ezen a Balaton-parti településen bújt el végleg a világ elől a magyar színészlegenda, Szombathy Gyula

Szombathy Gyula az elmúlt években súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül: komoly betegségek, rák, szívműtét, majd sztrók következett. Ahogy a Storynak elmesélte: megélt sok kínt, sok fájdalmat. Újra kellett tanulnia járni és beszélni. De erős ember ő… Talpra állt, és visszanyerte korábbi énjét. A magyar színészlegenda nemrég, január 3-án múlt el 81 éves, és ma már egy kertes házban él a Balaton közelében, távol a nagyváros zajától.

„Nem kell mindent tragikusan venni, de lehet egy kicsit visszafogottabban élni” – vallja. A Balaton közelsége sokat jelent számára, a mindennapok része a séta, még akkor is, ha bottal jár: „Ha engedi az idő, ha nem, mennem kell. Nem lazíthatok”  - tette hozzá.

A színész 70 évesen döntött úgy, hogy végleg elköszön a színpadtól

A legtöbben máig a vidám szerepeire emlékeznek, de élete nem volt mindig felhőtlen. Ahogy tavaly a Híradó írta: Budapesten született 1945-ben, pedagóguscsaládba. Eleven gyerek volt, rendszeresen elcsavargott, ezért édesapja 1956-ban két évre nevelőotthonba adta. A József Attila Gimnázium önképző- és színjátszókörében döntött a színészi pálya mellett.

• Érettségi után egy évig tanítóképzőbe járt, majd 1964-ben, második próbálkozásra felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára Simon Zsuzsa osztályába.
• 1968-ban, a diploma megszerzése után a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött, amelynek 1974-ig volt a tagja, közben másfél év fizetés nélküli szabadságot kapott, ekkor a kassai Thália Színházban játszott a Charlie nénje című darabban.
• 1974-től egészen 1992-ig a budapesti Vígszínház társulatának tagja volt,
• majd a rövid életű Arizona Színházhoz szerződött,
• később részt vett a soproni Petőfi Színház létrehozásában, ahol évekig játszott is.
• 2000 és 2012 közt a Radnóti Színház tagja volt,
• majd 2015-ig a Thália Színház művésze, ezután csak szerepekre szerződött.
• 2017 februárjában visszavonult a színjátszástól, 2019-ben újra láthatták a nézők a színpadon a veszprémi Petőfi Színház Tartuffe elődadásában.

Bár nem volt könnyű a döntés, ma már nem bánja, hogy 70 évesen úgy határozott, hogy végleg elköszön a színpadtól. Mert ahogy a Storynak elmondta, nincs annál szánalmasabb, mint hogy az ember már tudatosítja, elmúlt valami, és mégis erőlteti: 

„Volt egy esti próba, amikor megmagyarázhatatlan félelem lett úrrá rajtam. Mintha elfelejtettem volna a szöveget. Na akkor ezt most abbahagyjuk, mondtam. Bár még előtte, a Thália Színházban megfogadtam, hogy amint betöltöm a 70. évemet, lezárom a pályámat. Ehhez tartottam magam. Nincs annál szánalmasabb, mint hogy az ember már tudatosítja, elmúlt valami, és mégis erőlteti. Nem szabad. Ez így volt szép, így volt jó, ennyi elég volt belőle. Nem állítom, hogy könnyű volt a döntés, mert borzasztó nehéz volt, hiszen a húsz évem is megszólalt, amit el kellett folytanom magamban. Az első időben nem is nagyon mentem sétálni, mert ha megismertek, mindenki erről kérdezett. Hogy miért hagytam abba? De nem volt más megoldás. Beszélgettünk erről sokat Kulka Jánossal, mert egy cipőben járunk. Némikülönös azért van a véleményünkben. Ő optimistább nálam. Bennem még él a szereplési vágy. Bennem már elmúlt.”

Balatonalmádiban feleségével, Erzsébettel találta meg az igazi nyugalmat

Ahogy a színészlegenda a Storynak fogalmazott: „A harmóniát, az igazi boldogságot Böbi mellett találtam meg. A legnehezebb pillanatokban is fogta a kezem.”

Kossuth-díjas színművész télen is szereti a Balatont, a ködös, csendes tájat: "Most hatalmas a köd, de a Balaton télen is nagyon szép. Befagyva még gyönyörűbb volt a látvány. Igen, még tudom élvezni az életet. Néha felnézek az égre, és kacsintok egyet. Tudom, mi következik, de még nem akarok foglalkozni vele.”