Lebombázott iskolákról, gépfegyverrel kivégzett gyerekekről vallott Ferenc pápa

Ferenc pápa: "Oly sok elhagyott ember és hely van közöttünk"

A 88 éves, influenza miatt gyengélkedő Ferenc pápa kerekesszékben ülve, közel hétezer résztvevő előtt nyitotta meg a Szent Péter-bazilika szent kapuját, és ezzel kezdetét vette a jubileumi szent év, amelynek legelső eseménye az ünnepi mise, amelyet az egyházfő a bazilikában vezet szenteste. A Szent Péter téren huszonötezren kivetítőkön követték a szertartást. Többször rögtönzött beszédében az egyházfő a gyermek Jézus születéséhez kötődő reményről beszélt, amely egyben a szentév központi üzenete is.

A csodálkozó pásztorok és az éneklő angyalok kíséretében egy szegény jászolban született gyermek azt hirdeti, hogy a "remény nem halt meg, a remény él, és örökre övezi életünket!" - hangoztatta a pápa hozzátéve, hogy "ez az éjszaka, amelyen Isten mindannyiunknak azt mondja, számodra is van remény!"

Oly sok elhagyott ember és hely van közöttünk. Gondoljunk a gépfegyverrel eltalált gyerekekre, a bombázott iskolákra és kórházakra. Mindannyiunknak szüksége van a remény ajándékára azzal a kötelezettséggel, hogy oda is elvigyük, ahol elveszítették: oda, ahol az életet megsebezték, a várakozást elárulták, az álmokat megtörték

- mondta a pápa.

Megjegyezte, a remény arra buzdít, hogy ne tétlenkedjünk mindennapi megszokásainkban, ne tétovázzunk a középszerűségben és lustaságban. Szent Ágostont idézve azt kérte, az emberek azon háborodjanak fel, ami nem jól megy, és legyen bátorságuk megváltoztatni.

Ferenc pápa szerint a pásztorok mutatnak példát, akik Jézus születése reményteli éjszakáján nem saját kényelmüktől ellustulva követték az eseményeket, nem hamis óvatosság vezérelte őket, amely azokra jellemző, akik kizárólag saját számításaikat követik, a pásztorok élete összeegyeztethetetlen volt annak nyugodt életével, aki nem emeli fel hangját a rossz ellen és a szegények bőrén elkövetett igazságtalansággal szemben.

A pápa a nyereség logikájától kizsákmányolt anyaföldet említette, a szegény, igazságtalan adósság terhét viselő országokat, mindazokat, akik a régi és az új rabszolgaság rabjai. Azokról beszélt, akik belefáradtak és nem bírják tovább, a magányosok keserűségéről, a bebörtönzöttek üres napjairól, a szegények hideg szobáiról, a háború és erőszak megszentségtelenített helyszíneiről.

A jubileumi év azért kezdődött, hogy mindenki részesüljön az evangélium reményében, a szeretet reményében, a megbocsátás reményében (..) a remény nem okoz csalódást

- fejtette ki Ferenc pápa.

Erdő Péter: "Egymás iránt szolidáris szeretettel éljünk"

Az ember és az emberiség élete is az Istennel való találkozás felé tart - mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek karácsony éjszaka Budapesten. A bíboros a zsúfolásig telt Szent István-bazilikában arról beszélt: a karácsonykor meggyújtott gyertyák az örök és mindent betöltő fényességet jelképezik, amely Krisztus születésével "eljött közénk, és azóta is velünk járja a történelem útját".

Ez pedig olyan elemi erejű igazság, olyan biztos fogódzópont, amely átsegít minden szorongáson, minden anyagi vagy egyéb bizonytalanságon, minden bajon és szenvedésen - mondta. A történelemben az ember messzire kalandozhat a teremtőjétől, de végül mégis mindig az igazság és a teljes valóság érvényesül, hiszen "sem az egyéni életünk, sem az emberiség élete nem korlátozódik a földön eltöltött időre, hanem az örökkévalóságba tart, az embert szerető Istennel való találkozás felé" - fogalmazott Erdő Péter.

A bíboros szerint az emberiség gondolkodására és működésére is mintha egyre inkább ráborulna a sötétség, amelyben az ember elveszíti az irányt, amelyben csak magára figyel, nem látja élete célját és a másik embert. "Nem látjuk a dolgok igazi rendeltetését sem, mert nem vesszük észre a világunk mélyén ránk mosolygó, szerető és személyes Istent." Pedig az angyali szózat pontosan azt kívánja, hogy legyen dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön az embereknek, akiket szeret az Isten" - tette hozzá.

Mint fogalmazott, "új, otthonos, magabiztos és derűs világnézet a kereszténység", és nem is csak filozófia, hanem "személyes szeretetkapcsolat az értünk emberré lett Istennel és miatta, benne és általa egymással is". Hozzátette: Jézus azt mondja magáról: "Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben." Jézus nem egy életfilozófiát hozott, nem puszta tanítást arról, hogyan lehet észszerűbb vagy kellemesebb az életünk, hanem személyesen jött el.

Majd így folytatta Erdő: Ha vele élő kapcsolatban vagyunk, akkor kapnak igazi fényt a dolgok és az emberek, akkor valóban benne járunk az igazi fényben, és minden tettünket - azt is, amelyet máskor csak rutinból végzünk, a reggeli keléstől a tanuláson és az utcai közlekedésen keresztül a munkáig - bevilágítja a fény.

A betlehemi éjszakában támadt fény világítsa be a népek életét és a mi életünket is, mert Krisztus értelmet ad az életünknek, eligazít bennünket, és segít abban, hogy egymás iránt szolidáris szeretettel éljünk

- zárta gondolatait Erdő Péter.