Pénzcentrum • 2026. március 5. 09:34
A dunaújvárosi Dunaferr megmentése eddig több mint 100 milliárd forintjába került az adófizetőknek, miközben az egykor legendás Dunai Vasmű gyakorlatilag leállt. Az állam hosszú ideig a brit Liberty Steel-csoportban bízott, amely azonban a gyár talpra állítása helyett további támogatásokat vett fel és szén-dioxid-kvótákat értékesített, tovább mélyítve a válságot. Ma már az egykori dolgozók szerint integrált acélműként gyakorlatilag nincs esély a dunaújvárosi üzem újraélesztésére.
A Pénzcentrumon a tavalyi évben folyamatosan figyelemmel követtük a Dunai Vasmű haláltáncát. Mint azt már tudhatjuk, nagy múltú magyar gyár több ezer dolgozótól volt kénytelen megválni fokozatosan.
Bár egy ideig még látszott a fény az alagút végén, végül olyan csődbe kerültek a tulajdonosok, hogy még a gyár teljes ipari berendezése eladósorba került. A nyár közepén végül az is kiderült, hogy kik vásárolhatják meg az egykor szebb napokat látott létesítményt. Legutóbbi cikkünkben arról számoltunk be, hogy több mint ezer egykori Dunaferr-alkalmazott még mindig nem talált munkát a nyáron elbocsátott 2700 dolgozó közül
A Liberty Steel jelenleg a brit–indiai üzletember, Sanjeev Gupta érdekeltsége, aki hosszú ideig dubaji, pálmafa alakú mesterséges szigeten álló luxusvillájában élt.
A Telex információi szerint magyar kormányzati tisztviselő is felkereste őt itt tárgyalni, ám Gupta időközben olyan pénzügyi nehézségekbe került, hogy kénytelen volt megválni az ingatlantól. A Liberty időszakában Dunaújvárosban minden leromlott: a dolgozók döntő többségét elbocsátották, az acélmű kulcsfontosságú része, a melegüzem leállt. A szakértők szerint ha egy vasműben a kokszoló és a melegüzem egyszer leáll, azt gyakorlatilag már nem lehet újraindítani; legfeljebb a hengerlés menthető meg részben.
Ennek ellenére a kormány továbbra is befektetői tárgyalásokról számol be.
A Miniszterelnöki Kabinetiroda kérdésre válaszolva a tulajdonos azt közölte, hogy a Dunaferr jövőjével kapcsolatban fontos előrelépés történt: megkezdődtek az egyeztetések nemzetközileg elismert szakmai befektetőkkel, akik a gyár környezettudatos újraindítását vizsgálják.
A tárca szerint nemzetközi jogi és pénzügyi szakértők bevonásával dolgoznak egy hosszú távon fenntartható, környezetbarát üzleti modellen, és januárban több mint 60 dolgozót visszavettek.
Lázár János építési és közlekedési miniszter februárban bejelentette, hogy a Dunaferr újabb 5 milliárd forint támogatást kap, és a kormány három külföldi befektetővel folytat tárgyalásokat. Dunaújvárosi források szerint erre a pénzre valóban szükség volt, mert a nagy januári hidegben műszaki problémák adódtak az egyetlen megmaradt gyáregység, a hengermű újraindításakor.
A gyár területén valóban megjelentek külföldi érdeklődők, ám az alacsonyabb beosztású kínai mérnökök, akik a szerbiai Szendrői Vasműből (Železara Smederevo) érkeztek, semmilyen tekintetben nem tűntek felkészültnek. Ez az üzem, amelyet 2016-ban vásárolt meg a kínai HBIS Group, maga is súlyos válságban van: már csak egy nagyolvasztó működik, az is nagyjából negyedkapacitáson és veszteségesen.
A volt dunaferresek szerint ma már fizikailag lehetetlen vasműszerű tevékenységet folytatni ott, ahol nincs működő melegüzem, a gyár infrastruktúrája teljesen elhasználódott, a hozzáértő munkásokat pedig szélnek eresztették. Lehet, hogy születik majd bejelentés ipari parkról vagy egyéb hasznosításról, de integrált acélműként a terület többé nem üzemeltethető.
A Dunaferr története nem egyedi: Európa acéliparát régóta sújtja a drága munkaerő, a magas energiaköltségek és a nyersanyagforrások távolsága. A végső lökést azonban sok esetben Európán kívüli szereplők adták meg. A legnagyobb indiai acélipari vállalat, az ArcelorMittal 2018-ban vette át az olaszországi Ilva acélművet Tarantóban, Európa legnagyobb integrált acélgyárát.
JÓL JÖNNE 10 MILLIÓ FORINT?
Amennyiben 10 000 000 forintot igényelnél 5 éves futamidőre, akkor a törlesztőrészletek szerinti rangsor alapján az egyik legjobb konstrukciót havi 210 218 forintos törlesztővel a CIB Bank nyújtja (THM 9,97%), de nem sokkal marad el ettől az UniCredit Bank (THM 10,22%-ot) ígérő ajánlata sem. További bankok ajánlataiért, illetve a konstrukciók pontos részleteiért (THM, törlesztőrészlet, visszafizetendő összeg, stb.) keresd fel a Pénzcentrum megújult személyi kölcsön kalkulátorát. (x)
Az ügylet feltételeként más európai érdekeltségeiből kellett értékesítenie, ekkor jelent meg vevőként a Liberty, amely megvásárolta az ArcelorMittal ostravai és galați integrált acélműveit, és részesedést szerzett Szkopjéban, Piombinóban, Dudelange-ban és Liège-ben is.
A Liberty azonban mindenhol ugyanazt a forgatókönyvet követte: megjelent, a helyi kormányhoz fordult segítségért, majd csőd közeli helyzetbe került. Az ArcelorMittal és az Ilva együttműködése is összeomlott 2024-re, az olasz kormány állami felügyelet alá vonta a tarantói gyárat, a felek pedig milliárdos kártérítési pereket indítottak egymás ellen. A Liberty dominószerűen bukó ügyleteit végül maga az ArcelorMittal kezdte kiszorítani, miután a Liberty Ostravában három éve nem fizetett energiaszámlát.
A környező országok határozottabban léptek fel a Libertyvel szemben. A román ügyészség 2025 novemberében 300 millió dollár értékű szén-dioxid-kibocsátási csalás gyanújával indított vizsgálatot a galați acélgyár ügyében. A gyanú szerint a cégvezetők pénzeszközöket sikkasztottak, fiktív tranzakciókat bonyolítottak szingapúri és dubaji kapcsolt vállalkozásaik javára, hamis tanácsadói szerződéseken keresztül 17 millió dollárt fizettek ki nem létező szolgáltatásokért, további mintegy 40 millió dollár pedig egy szingapúri székhelyű céghez került. A bukaresti ügyészek és a rendőrség különleges egységei razziákat tartottak Bukarestben és Galațiban.
A határozottabb állami fellépésnek köszönhetően a galați üzem talán még megmenthető. A román állam 709 millió eurós, nagyjából 280 milliárd forintos induló áron, valamint 200 millió eurós, mintegy 76 milliárd forintos kötelező beruházási vállalás mellett hirdette meg az eszközöket; a vevőknek a gyár tartozásait is át kell vállalniuk.
Az érdeklődők között van a JSW Steel, a Jindal Group, az iraki Galiawa Group, a kínai DeLong Steel, a török KMC Steel, az ukrán Metinvest és egy németországi székhelyű konzorcium is. Külön kérdés, hogy a román hatóságok keresték-e a magyar felet, hiszen a Dunaferr és a Liberty Galați között számos furcsa szerződés és pénzmozgás zajlott.
Csehországban a Liberty szintén nem teljesítette vállalásait, és ugyanazok a bűncselekménygyanús ügyletek merültek fel, mint Magyarországon és Romániában. A Liberty Ostrava végül mégis új tulajdonoshoz került: az SPV NH Ostrava és az SPV NH Koksovna konzorcium 3,01 milliárd cseh koronáért, nagyjából 46 milliárd forintért vásárolta meg a fő üzemet és a kokszolót. A céget a cseh politikus-üzletember, Martin Pecina irányítja, aki korábban belügyminiszter és az ottani versenyhivatal elnöke is volt.
Az, hogy Magyarországon elérhető-e egy ehhez hasonlóan viszonylag kedvező végkifejlet, egyelőre nem látszik. Az államtól joggal várható el, hogy mindent megtegyen egy emblematikus iparvállalat és nagy foglalkoztató megmentéséért. A Dunaferr ügye azonban eddig rengeteg adófizetői pénzt emésztett fel úgy, hogy a gyár közben megállíthatatlanul sodródott a megszűnés felé. Az államnak kellett a dolgozók bérét megelőlegeznie a Bérgarancia Alapból, de ennél jóval nagyobb tétel, hogy a Liberty állami támogatásokat és Eximbank-hitelt is kapott, az állam beszállt az energiaszámlák rendezésébe, és a társaság értékesítette a 265/2023-as kormányrendelet alapján kapott szén-dioxid-kibocsátási egységeket is.
A magyar politika mindeddig nem ismerte el, hogy rossz partnert választott, és nem lépett fel kellő eréllyel a Libertyvel szemben. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szokásához híven Brüsszelt okolta: szerinte az elhibázott szankciók hajtották fel az energia árát, és tették költségessé a zöldacélprogramra való átállást. Aki azonban hosszabb ideje követte a Dunaferr sorsát, láthatta, hogy a helyzet már jóval a szankciók előtt végzetesen elmérgesedett. Az orosz acélra kivetett szankciók ráadásul éppen az uniós gyártókat erősíthették volna, hiszen a késztermékek piacát védték, miközben az alapanyagra – az orosz acélbugára és a vasércre – nem vonatkozott korlátozás.
Fotó: Koszticsák Szilárd, MTI/MTVA