Célkeresztben a multik: mi lesz itt, ha tényleg kivonulnak a legnagyobb boltláncok Magyarországról?

Az élelmiszer-kereskedelem ismét a politikai és gazdasági viták középpontjába került Magyarországon a 2026-os választások előtti hónapokban. Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédében hangsúlyozta: 2010 és 2025 között a kormány közel 15 ezer milliárd forintot vont el a bankoktól, az energiacégektől és a nagy kereskedelmi láncoktól különadók és extraprofit-adók formájában.

A miniszterelnök egyértelművé tette, hogy egy újabb választási győzelem esetén ezt a politikát folytatnák. A kiskereskedelmi szakma azonban egyre hangosabban figyelmeztet: az ágazat már most is a teherbíró képessége határán működik.

Számos olyan szabályozás van, amely érzékenyen érinti a kiskereskedelmi szektort. Talán a legismertebb ezek közül az extraprofit-adó

– fogalmazott Nagy Bálint, a Pénzcentrum vezető szerkesztője a CashTag eheti adásában. Szerinte már maga az elnevezés is félrevezető:

Gazdaságtudományi értelemben olyan, hogy extraprofit, nem létezik. Minden vállalkozás profitot akar maximalizálni, és ha valakinek ez jobban sikerül, az azt jelenti, hogy hatékonyabban működik.

A különadók mellett az árstop és az árrésstop is komoly terhet jelent a kereskedőknek. Nagy Bálint arra hívta fel a figyelmet, hogy a nagy, ismert multinacionális élelmiszerláncok többsége évek óta veszteséges Magyarországon. „Van, aki még éppen a vonal felett tud maradni, de a többség sajnos hosszú ideje mínuszban működik. Ez hosszú távon nem tartható fenn” – mondta. Hozzátette ugyanakkor: azonnali kivonulási hullámtól nem kell tartani, mivel ezek a cégek jellemzően 10–20 éves időtávban gondolkodnak.

A veszteséges működés azonban már most is érezteti hatását a fogyasztók számára. „Az, hogy nem vonulnak ki a láncok, nem jelenti azt, hogy a vásárlók ne találkoznának nehézségekkel” – fogalmazott a Pénzcentrum vezető szerkesztője. Szerinte tartós szabályozási nyomás mellett „szűkülő kínálattal, rosszabb minőségű és drágább termékekkel” kell számolni.

A magyar vásárlók számára különösen érzékeny kérdés, hogy az élelmiszerek sok esetben drágábbak, mint a környező országokban. Braunmüller Lajos, az Agrárszektor főszerkesztője szerint ennek okait gyakran leegyszerűsítik. „Nagyon gyakran azt halljuk, hogy a kapzsi kereskedők emelik az árakat, miközben a termelők keveset kapnak. Ez ennél jóval összetettebb kérdés” – mondta. Hangsúlyozta: nem a termelőknél keletkezik elsősorban a drágulás, hanem a feldolgozásnál és a kereskedelem költségoldalán.

A feldolgozóipar hatékonysága kulcskérdés. „A magyar élelmiszer minőségével abszolút semmi gond nincsen” – szögezte le Braunmüller Lajos.

A probléma az, hogy sok esetben nem elég költséghatékonyan állítják elő ezeket a termékeket. Ez egységköltségben jelentkező hátrányt okoz, amit a feldolgozók kénytelenek továbbadni a kereskedőknek.

- fogalmazott. Erre rakódnak rá a boltok költségei, miközben az árrésstop miatt egyes termékeken legfeljebb 10 százalékos árrés marad.

„Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az árrés nem azonos a profittal” – tette hozzá. „Ebből kell fedezni a szállítást, az energiát, a béreket, a marketinget, mindent. Tíz százalék mellett gyakorlatilag nem marad profit.” Szerinte ezért nem lehet azt mondani, hogy a kereskedelmi láncok miatt drága az élelmiszer Magyarországon, miközben a kiskereskedelmi különadó „lényegében olyan, mintha egy kisebb áfa is rákerülne a rendszerre”.

A beruházások tervezését a kiszámíthatatlanság nehezíti leginkább. „Évről évre, sőt hónapról hónapra változnak az intézkedések. Új elemek jönnek be, régiek szigorodnak. Így nagyon nehéz fenntartható üzletmenetet tervezni” – mondta Nagy Bálint. Szerinte a politikai kommunikáció gyakran elfelejti, hogy ezek a multinacionális cégek jelentős beruházásokat hajtottak végre Magyarországon, infrastruktúrát építettek, és több tízezer embernek adnak munkát, ráadásul jellemzően versenyképes bérek mellett.

A boltok polcain ráadásul döntő arányban magyar termékek találhatók. „Az ismert nagy élelmiszerláncokban a termékek 60–70 százaléka magyar forrásból érkezik” – emelte ki Nagy. „Ez a magyar agráriumnak és élelmiszeriparnak is piacot jelent. A kérdés inkább az, hogy hosszú távon mennyire marad ez így.”

Braunmüller Lajos szerint a hazai termékek polcfelülete az elmúlt években ismét csökkenni kezdett. „A Covid, az energiaválság, a háború és a gazdasági stagnálás miatt a vásárlók még árérzékenyebbek lettek. A kereskedők pedig érthető módon a legolcsóbb beszerzési források felé fordultak, ami sok esetben külföldet jelent.” Így az a tízéves munka, amely a 2010-es években a magyar élelmiszerek térnyerését hozta, részben visszafordult.

A külföldi termékek alacsonyabb ára mögött egyrészt óriási, rendkívül hatékony nyugat-európai kapacitások állnak. „Németországban egy-egy húsipari vagy tejfeldolgozó kapacitás régiónként nagyobb lehet, mint az egész magyar kapacitás” – mondta Braunmüller. Másrészt időről időre megjelennek beragadt készletek is, amelyeket dömpingáron vezetnek le az árérzékeny piacokon. „Ilyenkor ezek a termékek természetes módon jelennek meg a magyar boltokban.”

Felmerül a kérdés: mi történik, ha a nyugati multinacionális láncok helyét más szereplők veszik át? Az utóbbi időben megjelent Magyarországon az orosz hátterű, hard diszkont modellben működő MERE, amely látványosan alacsony árakkal csábítja a vásárlókat a Basket Plus nevű üzletében, amely Budapest egyik külkerületében található. Egy összehasonlító vásárlás során ugyanaz a termékkosár több mint 800 forinttal volt olcsóbb itt, mint a Lidl egyik üzletében.

Nagy Bálint kiemelte: azonban az árkülönbséget árnyalni kell. „A Lidlben például nyolctojásos száraztésztát vettem, míg a Merében négytojásosat, és mégis ugyanannyiba kerültek. Ráadásul a Merében kisebb a választék, és az egész bevásárlás – az utazással együtt – három órát vett igénybe.” Tapasztalata szerint a hard diszkont modell inkább bizonyos háztartási termékeknél lehet vonzó, az élelmiszervásárlást azonban sokan továbbra is az ismertebb láncoknál intéznék.

A nyugati diszkontok ereje az ellátási láncokban rejlik. „Ezek a cégek több tucat piacon működnek, összehangolt beszerzési rendszerekkel. Ez teszi lehetővé, hogy jó áron, megbízható minőségben szerezzenek be termékeket” – mondta Nagy. A MERE esetében ugyanakkor iparági információk szerint a termékek jelentős részét bizományban értékesítik. „Beszállítóként én nem biztos, hogy örülnék ennek a modellnek” – jegyezte meg.

A végső döntést azonban a fogyasztók hozzák meg. „Van egy régi mondás: a fogyasztó a lábával szavaz” – fogalmazott Nagy Bálint. „Ha valahol jó áron, jó minőségben, megfelelő választékot kap, akkor oda fog járni. A nagy láncok forgalma eddig azt mutatja, hogy ezt a vásárlók többsége továbbra is értékeli.”