Kelet vagy nyugat; Lidl vagy MERE - ez itt a kérdés!?

2026 februárjának közéleti vitáit Magyarországon ismét a kiskereskedelmi multinacionális vállalatok és a különadóztatás kérdése uralja. Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédében – kampányidőszakban, alig két hónappal a választások előtt – részletesen számba vette az elmúlt 15 év kormányzati intézkedéseit. Külön hangsúlyozta, hogy 2010 és 2025 között közel 15 000 milliárd forintot vontak el „a bankoktól, energiavállalatoktól és a kereskedelmi láncoktól” különböző különadókkal, extra profitadókkal és egyéb kötelezettségekkel, amit szerinte a „magyar emberek javára” fordítottak. A kormányfő világossá tette: ha a Fidesz újra kormányra kerül, folytatja ezt a gyakorlatot, és továbbra is „vissza fogja gyűjteni” ezeket az összegeket a multiktól.

Ebben a kommunikációban a kiskereskedelmi láncok nem csupán gazdasági szereplők, hanem politikai ellenfélként is megjelennek: a különadók, ár- és árrés-szabályozások kapcsán gyakran a „külföldi érdekek” elleni harc szimbólumai. Ez a narratíva a kormány kampánystratégiájának részévé vált, amellyel a gazdasági terhek „méltányosabb” elosztását és a hazai termelők javára történő piaci átrendezést ígérik. Annak ellenére is, hogy gazdasági szakemberek ennek veszélyeire hívják fel a figyelmet. Sőt, még van rá precedens, hogy maga Orbán Viktor is szükséges rossznak nevezze a pioacbefolyásoló intézkedéseket.

Ennek ellenére a mormányzati kommunikáció most egységesen beleállt a multikba. A Lázár János által Battonyán elmondottak is ezt a vonalat erősítik, még radikálisabb módon. Lázár – a vidéki agrárgazdaság és a helyi közösségek szószólójaként – nyíltan bírálta a multikat, mondván, hogy a külföldi tulajdonú láncok a magyar termékek kiszorításához járulnak hozzá, és így szerinte a kiskereskedelmi piac „átszervezésére” van szükség. Szerinte ahhoz, hogy a magyar termelők és termékek versenyképesebbek legyenek, „le kell tolni” a külföldi szereplőket a piacról, és újra kell gondolni a kiskereskedelem működését. Ez – ígéri – a 2026–2030 közötti időszak kulcskérdése lesz abban az esetben, ha „lehetőséget kap” a kormányoldalon.

Összességében tehát a multikkal, különadókkal és kiskereskedelmi láncokkal kapcsolatos politikai retorika nem pusztán gazdasági vita, hanem a választási kampány egyik központi üzenetévé is vált: a kormány a „külföldi érdekek” elleni küzdelemként pozicionálja a különadóztatást és a piaci átalakítást, miközben ellenfelei szerint ezek a lépések hosszú távon a fogyasztók és a versenyképesség kárára is lehetnek.

A kiszámíthataltlan piaci környezet végső soron a fogyasztóknak rossz

A kiskereskedelmi szereplők egyik legerősebb kritikája, amelyet az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) is megfogalmazott, a szabályozási környezet kiszámíthatatlanságára vonatkozik. A szervezet szerint a kormány az árréskorlátozás meghosszabbításáról és más, a szektort érintő intézkedésekről érdemi szakmai egyeztetés nélkül dönt, ami komoly bizonytalanságot okoz a piacon. Egy ilyen környezetben a vállalatok nehezebben terveznek beruházásokat, fejlesztéseket vagy hálózatbővítést, ami végső soron visszavetheti a versenyképességet és csökkentheti az ország befektetői vonzerejét. A kiszámíthatóság hiánya különösen érzékenyen érinti a nagy nemzetközi láncokat, amelyek több ország között mérlegelhetik tőkéjük és erőforrásaik elhelyezését.

Gazdasági szempontból problémás az is, hogy a közvetlen piaci beavatkozások – például az árstopok és az árréskorlátozások – nem kezelik a mögöttes, strukturális okokat. A kiskereskedelmi árak alakulását nem kizárólag a boltok árrése határozza meg, hanem az ellátási lánc költségei, az energiaárak, a logisztikai kiadások, valamint a beszállítói árképzés is. Ha ezekre nem érkezik átfogó válasz, a kormányzati intézkedések legfeljebb rövid távon mérsékelhetik az árakat, hosszabb távon azonban profitabilitási nyomást helyeznek az üzletekre. Ez beruházások elhalasztásához, költségcsökkentési kényszerhez és a szolgáltatási színvonal romlásához vezethet, miközben a tartós árstabilitás sem garantált.

A hazai versenyképességi deficit - ha nem is minden termékpályán - de már a termelőtől kezdve végigvonul az egész ellátási láncon - mondta el a Pénzcentrumnak Braunmüller Lajos. Az Agrárszektor főszerkesztője kifejtette: számos olyan magyar mezőgazdasági alapanyag van, amelynek nemzetközi összehasonlításban némileg magasabb az előállítási költsége, mint amit a piac akár még szokásos időkben is hajlamos fizetni érte. Vannak ugyanakkor jó példák is, például - a mostani tejárválságtól eltekintve - a hazai termelői tejár rendszerint valamivel alacsonyabb az uniós átlagárnál, ahogy versenyképes például a magyar csirkehús-előállítás is.

Akár versenyképes, akár versenyképtelen áron előállított alapanyagról van azonban szó, az utána következő feldolgozás többnyire nem elég hatékony Magyarországon - vagyis az olcsón megvett nyersanyagból már itt drága termék lesz

- mondta el a főszerkesztő. Hozzátette: bár az élelmiszeripari szereplők között is vannak hatékony, exportképes szereplők, általában a hazai élelmiszerfeldolgozás versenyképessége messze nem éri el az uniós szintet. Ez pedig azt eredményezi, hogy a még akár olcsón előállított alapanyagból is magas átadási ár mellett lesz termék, amely a boltokhoz kerül - vélekedett.

Itt aztán további költségtételek kerülnek rá, még akkor is, ha az árrést a jelenlegi rendszer számos élelmiszer esetében 10 százalékban maximalizálja - amelyből a kereskedők a költségeiket fizetnék. További jelentős teher a hazai élelmiszereken a rekordmagas áfa, amely ugyan kedvezményes, 5 százalékos mértékű egyes alapélelmiszer-csoportok esetében , például sertés- és baromfihús, tej, tojás,

ám nagyon fontos termékcsoportok továbbra is 27 százalék áfa mellett kerülnek forgalomba. Ilyen például a húskészítmény vagy a zöldség-gyümölcs kategória.

- sommázta Braunmüller Lajos. Felhívta a figyelmet, hogy ezen kategóriák áfacsökkentését régóta szorgalmazza a szakma, amely valóban csökkenthetné az élelmiszerek árát. Arról, hogy ennek milyen lehetőségei vannak, illetve van-e egyáltalán realitása, az Alapvetés podcast nemrégiben foglalkozott.

A szakmai szervezetek arra is figyelmeztetnek, hogy a jelenlegi irány folytatása akár a bolthálózat további zsugorodásához vagy egyes láncok kivonulásához is vezethet. Az OKSZ nyilatkozatai szerint nem zárható ki, hogy bizonyos piaci szereplők a tartósan magas adóterhek és a szabályozási bizonytalanság miatt újragondolják magyarországi jelenlétüket. Egy ilyen folyamat nemcsak munkahelyek megszűnését hozhatja, hanem a verseny csökkenésével a választék szűkülését és hosszabb távon akár magasabb fogyasztói árakat is eredményezhet. Paradox módon tehát a multik elleni kemény politikai üzenetek és a rájuk kivetett terhek végül éppen a fogyasztók és a hazai gazdaság számára teremthetnek kedvezőtlenebb környezetet.

Lidl vagy MERE, ez itt a kérdés!?

A szakmai megítélés szerint tehát a kormány által gerjesztett bizonytalan, multiellenes gazdasági környezet nemcsak a meglévő nemzetközi láncok jövőjét teszi kérdésessé, hanem új, más szabályok szerint "játszó" szereplők megjelenését is ösztönözheti. Az OKSZ főtitkárának interjújában említett példa szerint, ahogy a hagyományos multik egyre nehezebben tudnak fenntarthatóan működni a folyamatosan változó szabályozási és adóterhek közepette, olyan hard diszkontoknak is előnyt adhat a piac, amelyek más üzleti modellel, alacsonyabb költségszinttel és alapvetően más működési logikával próbálnak teret nyerni.

Többek között a Basket Plus néven működő orosz MERE diszkontlánc már megjelent Magyarországon, ami azt mutatja, hogy ha a hagyományos szereplők kiszorulnak vagy kivonulnak, olyan piaci szereplők léphetnek be, amelyek kevesebb helyi beruházással, esetleg gyengébb minőségi, termékbiztonsági vagy ellátási lánc-feltételekkel működnek, de képesek áron versenybe szállni a vásárlókért.

Ez hosszabb távon nem feltétlenül erősíti a hazai kiskereskedelmi piac versenyképességét vagy a fogyasztók védelmét, sőt a szabályozási bizonytalanság miatt kiszoruló hagyományos láncok helyére olyan szereplők állhatnak be, akik nem feltétlenül járulnak hozzá ugyanúgy a hazai gazdaság élénküléséhez vagy az adóbefizetésekhez, miközben a magyar fogyasztók választási lehetőségeit és a minőségi kínálatot is befolyásolhatják.

Ugyanakkor a jelenlegi helyzet nem kizárólag külső szereplők előtt nyit teret: akadnak hazai példák is. A magyar tulajdonú, extrém árpozícióra építő „brutál diszkont” hálózat – amely tudatosan minimalizált működési költséggel, koncentrált termékkörrel és agresszív beszerzési stratégiával dolgozik – azt mutatja, hogy megfelelő üzleti modellel a hazai vállalkozások is képesek piaci részesedést építeni még erős nemzetközi versenyben is. Vagyis a bizonytalan környezet egyszerre hordozza a torz irányú átrendeződés kockázatát és a tudatos, költséghatékony magyar piacépítés lehetőségét is – a kérdés az, melyik modell válik hosszabb távon meghatározóvá. Végső soron persze, ahogy Kozák Tamás fogalmaz:

A fogyasztó a lábával szavaz!

Felfokozott hangulatban jön az év legfontosabb kiskereskedelmi konferenciája!

Ebben a felfokozott piaci hangulatban jön március 4-én a Portfolio RETAIL DAY 2026, ahol betekintést nyerhetünk a magyar kiskereskedelmi szektor jelenébe és jövőjébe! A konferencia ugyanis a magyar kiskereskedelmi szektor legfontosabb stratégiai, gazdasági és piaci kérdéseit helyezi a középpontba. A rendezvény nyitó szekcióját Gerlaki Bence, a Nemzetgazdasági Minisztérium adóügyekért, fogyasztóvédelemért és kereskedelemért felelős államtitkára tartja, így a kormányzat stratégiai nézőpontja közvetlenül beépül a szakmai diskurzusba, nem csupán elméleti, hanem gyakorlati kérdések mentén is. Ez azért különösen jelentős, mert a szabályozási bizonytalanság és a piaci szereplők által hangoztatott problémák – mint amilyeneket az OKSZ is megfogalmazott a kiskereskedelmi láncok kivonulásának tendenciájáról – nagymértékben a gazdaságpolitikai intézkedésekre, adó- és szabályozási környezetre vezethetők vissza.

A konferencián nem csak kormányzati képviselet van jelen, hanem a szektor legfontosabb piaci szereplői is – például nagy láncok vezetői, FMCG-szereplők, e-kereskedelmi és logisztikai szakértők –, akik a versenyképesség, az omnichannel stratégiák vagy a fogyasztói szokások átalakulásának kérdéseit elemzik. A program négy nagyobb szekciót foglal magában, ahol a makrogazdasági trendektől kezdve a kiskereskedelem aktuális kihívásaira adott stratégiákig terjednek a témák, így a résztvevők a jelenlegi piaci bizonytalanság közepette konkrét, adatalapú perspektívákat és gyakorlati válaszokat is kaphatnak arra, hogyan lehet sikeresen működni és fejlődni a változó környezetben.

Ez a szakmai fókusz – kormányzati, elemzői és vállalati nézőpontok együttes bevonásával – erős hátteret ad annak a vitának, amelyet a különadóztatás, a multinacionális szereplők jövője, vagy épp az ellátási lánc-hatások gazdasági következményei kapcsán folytatnak a szektor szereplői. A RETAIL DAY 2026 így nem pusztán egy éves találkozó, hanem a korábban jelzett strukturális kihívások értelmezésének és a jövőbeni stratégiai irányok meghatározásának egyik kulcseseménye is.