Két hónapot bujkált a föld alatt az Ukrajnában harcoló katona: döbbenetes részleteket osztott meg a háborúról

Az ukrán háború eseményeire egy egész világ figyel. Nap mint nap érkeznek a hírek a frontvonal elmozdulásáról, a politikai döntésekről, a nemzetközi támogatásról. Ám a felszín alatt zajló eseményekre keveseknek van rálátása. Arra, hogyan telnek a napok a lövészárkok mélyén, milyen döntéseket hoznak meg húszéves fiatalok, és mit jelent valójában hónapokat élni a föld alatt.

Egy 20 éves amerikai fiatal, aki a Bambi hívónevet használja, ezekről beszélt őszintén. A vele készült interjút Latika M. Bourke ausztrál újságíró közölte személyes blogján és podcastjében. A beszélgetésből kirajzolódik egy olyan világ, amely távol áll a politikai nyilatkozatoktól és a stúdióbeszélgetésektől. A fiatal katona megdöbbentő részleteket árult el a háborúról.

Bambi Georgiából érkezett Ukrajnába 2024-ben. Azt mondja, nem kalandvágyból jött, és nem is Ukrajna iránti romantikus lelkesedés hajtotta. Az interneten látott felvételek, a civil áldozatokról készült videók, a lerombolt városok képei győzték meg arról, hogy nem maradhat tétlen. Két évig csak figyelte az eseményeket, majd egy nap úgy érezte, ha valóban számít neki mindaz, amit lát, akkor tennie is kell valamit.

Eredetileg egy drónlaborban akart dolgozni, ahol katonai célra alakítják át a civil drónokat. Gyorsan kiderült azonban, hogy kivételes tehetsége van a repüléshez: korábban drónversenyző volt az Egyesült Államokban. Végül a frontvonalon kötött ki, a Donbasz térségében, azon belül is a heves harcok sújtotta Pokrovszk környékén.

EZ IS ÉRDEKELHET

Három tévhit, amit garantáltan rosszul tudtál az orosz-ukrán háborúról! Ez valójában az igazság

A diplomáciai tárgyalásokon jelenleg nem látszik érdemi előrelépés, a harcok pedig lassan ötödik évükbe lépnek.

Elmondása szerint legutóbb 62 napot töltött megszakítás nélkül egy föld alatti bunkerben. A helyiség alig három és fél méter hosszú és két méter széles volt, négyen éltek benne. Volt, hogy annyira szűkös lett a hely, hogy a saját ágyán fekve, oldalra fordulva irányította a robbanóanyaggal felszerelt drónokat. A földréteg felettük legalább egy méter vastag volt. A generátorok biztosították az áramot, a meleget propán- vagy dízelkályhákkal oldották meg.

A mindennapok egyszerű ritmus szerint telnek: ébredés, drónindítás, célpontok felkutatása, támadás. A legveszélyesebb pillanat szerinte nem is maga a harc, hanem az, amikor gyalog megközelítik vagy elhagyják az állásaikat. A csapatok ezért hosszabb, akár többhetes rotációkban dolgoznak, hogy csökkentsék a ki- és bejutások számát.

Bambi nyíltan beszélt arról is, hogyan viszonyul az öléshez. A drónpilóták távolról, monitoron vagy szemüvegen keresztül látják a célpontot. Szerinte ez bizonyos fokú érzelmi távolságot teremt, de attól még nagyon is valóságos, ami történik. Nem tagadja, hogy gyűlöletet érez az orosz katonák iránt, különösen azok után, amit Pokrovszkban látott. Civil áldozatokról, kivégzésekről, nemi erőszakról hallott történeteket. Úgy fogalmazott: a szabályok csak addig léteznek, amíg valaki be is tartatja őket.

A veszteségekről is beszélt. A felsorolt halálnemek – akna, tüzérségi találat, dróntámadás – mind olyan esetek, amelyekben ismerőseit vesztette el. Azt mondja, egy idő után az ember kénytelen eltávolítani magát érzelmileg, különben nem tudná folytatni.

Arra a kérdésre, mikor tér haza, egyértelmű választ adott: akkor, ha a háború véget ér. Addig marad, akár a fronton, akár a háttérben, drónokkal dolgozva. Nem ajánlja senkinek, hogy kövesse a példáját, és elismeri, hogy nagy az esély a halálra. Mégis úgy érzi, számára ez volt az egyetlen következetes döntés.

A húszéves amerikai története egyszerre zavarba ejtő és megrendítő. Nem egy filmszerű hőstörténet, hanem egy fiatal férfi vallomása arról, hogyan változtatja meg az embert a háború – különösen akkor, ha hónapokon át a föld alatt él, és nap mint nap életek felett dönt.