Olyan krízis közeleg, amire nem vagyunk felkészülve: ebbe sorra buknak majd bele a magyar családok

Az Európai Unió történelme során számos válsággal szembesült, ezért folyamatosan alkalmazkodnunk kell, hogy javítsuk a jövőbeli vészhelyzetek kezelésének képességét. Amint azt a COVID-19 világjárvány is jól mutatta, a válságok egyre összetettebbé válnak (lehetnek sokrétűek vagy hibridek, lépcsőzetes hatásúak vagy egyidejűleg jelentkezhetnek) és nem állnak meg a határoknál. Itt jön a képbe a reziliencia: az a képesség, hogy nemcsak segít ellenállni és megbirkózni a kihívásokkal, hanem fenntartható és „válságálló” módszereket kínál ehhez.

A reziliencia kulcsfontosságú tényező az emberi egészség védelmében és a krízisekkel szembeni küzdelem során. Ahogy azt a közelmúlt eseményei is alátámasztották, ezek óriási hatással vannak ránk, ami rávilágít azokra a sürgős szükségletekre, hogy felkészítsük régióinkat és városainkat a váratlan helyzetek kezelésére. A fenyegetések egyaránt lehetnek globálisak és helyiek, ami kézzelfogható mindannyiunk számára. A feltett kérdéseinkre azonban gyakran nem kapunk megfelelő válaszokat, ami arra ösztönöz, hogy megerősítsük helyi közösségeink reziliencáját. Helyi intézkedések révén ugyanis képesek lehetünk biztonságban tartani közösségeinket, de ennek érdekében négy alapvető célkitűzést kell szem előtt tartanunk: előrelátás, felkészülés, tanulás és megfelelő válaszadás. Ezeknek az elveknek a gyakorlatba való átültetése közös feladatunk. Csak együttműködve és folyamatosan tanulva és alkalmazkodva leszünk képesek megfelelően reagálni a jövő kihívásaira

– hangsúlyozta Janez Lenarčič, az Európai Bizottság válságkezelésért felelős biztosa a „A régiók és városok felkészítése a válságokra” című panelbeszélgetésen, ahol a természeti katasztrófákkal szembeni ellenálló képességre, mint az uniós politikák új iránytűjére összpontosítottak, megvitatva a katasztrófákra és válságokra való jobb felkészülés lehetőségeit, valamint az ellenálló képesség fokozásának módjait.

Az előrelátás ebben az esetben azt jelenti, hogy ki kell használnunk azt a privilegizált helyzetet, amiben a helyi és regionális önkormányzatok vannak, hogy közvetlenül tudnak segítséget nyújtani a közösségeknek a lehetséges válsághelyzetekre való felkészülésben. A felkészülés során előre meg kell határoznunk, hogy mit tehetünk, amikor egy katasztrófa bekövetkezik: multiszintű intézkedési tervre van szükség, amely összehangolja az összes releváns szereplő erőfeszítéseit.

A tanulás során meg kell tanítani az embereket arra, hogyan cselekedjenek, ha baj történik, megosztani a jó gyakorlatokat és fejleszteni az megfigyelő rendszereket. A szakember a válaszkészség fontossága tekintetében kiemelte az Európai Unió és a nemzeti kormányok finanszírozását. Ahogy fogalmazott, a biztonságos környezet kialakítása érdekében folyamatosan, 7/24-ben fel kell készülnünk az előre nem látható események kezelésére.

„A klímaváltozás kihívásainak megértése és kezelése elengedhetetlen ahhoz, hogy fel tudjunk készülni arra, ami történhet. A következő lépés, hogy megtanuljuk, mit tudunk tenni annak érdekében, hogy megóvjuk világunkat és közösségeinket. A világ melegszik, Európa pedig pont olyan, mintha egy mikrohullámú sütőben élnénk. Ez a helyzet sürgős intézkedéseket követel meg tőlünk. Először is, tisztában kell lennünk azzal, hogy ez a helyzet az egész világot érinti és az események nem a szerencsén múlnak: egyértelmű jelei vannak annak, hogy a klímaváltozás közvetlen fenyegetést jelent városainkra és a gazdaságunkra egyaránt. A változás szükségessége vitathatatlan. Az első lépés a kockázatok pontos megértése lehet. Tudnunk kell, milyen veszélyekkel nézünk szembe, hogy megfelelően fel tudjunk készülni rájuk. Aztán meg kell vizsgálni, hogy mit tehetünk személyes és közösségi szinten. Minden egyes cselekedet számít, minden egyes kezdeményezés hozzájárulhat a nagyobb katasztrófák elkerüléséhez" – emelte ki a beszélgetésen Natalia Alonso Cano, az ENSZ Katasztrófák Kockázatának Csökkentéséért Felelős Hivatalának Európa és Közép-Ázsiai Regionális Irodájának Vezetője.

Végül, de nem utolsó sorban fontos, hogy legyen egy tervünk arra, hogyan cselekedhetünk hatékonyan akkor, amikor arra a legnagyobb szükség van. Ez magában foglalja a megelőzést, a készenléti tervek kidolgozását és a gyors reagálás képességét

– tette hozzá Natalia Alonso Cano.

A szükséges változások megvalósításához azonban többszintű – helyi, nemzeti és globális – együttműködésre van szükség ebben a kritikus időszakban minden szinten. A beszélgetőpartnerek szerint „csak így tudunk sikeresen szembenézni a klímaváltozás által ránk nehezedő nyomással és megőrizni bolygónkat a jövő generációi számára”.

„A klímaváltozás ma az egyik legnagyobb kihívás, amellyel az egészségügyi rendszereknek szembe kell nézniük a mai világban. A 2022-es volt a legmelegebb esztendő, amit valaha regisztráltak, és a klímaváltozás rengeteg ember halálát okozta közvetve vagy közvetlenül. Különösen aggasztó, hogy a leginkább sebezhető emberek – akiknek halálát matematikailag előre jelezhetjük – vannak a legnagyobb veszélynek kitéve. Ezen a ponton kulcsfontosságú, hogy fokozzuk erőfeszítéseinket a felmelegedés előrejelzésére és az emberek felkészítésére a klímaváltozás hatásaival szemben. Az Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet legutóbbi jelentése rámutatott, hogy a megfelelő felkészültség révén gyorsabb és hatékonyabb reakciókat érhetünk el a klímaváltozás okozta egészségügyi válságok során" – magyarázta dr. Hans Kluge, az Egészségügyi Világszervezet Európai Regionális Irodájának Regionális Igazgatója.

Sajnálatos módon a fizikai inaktivitás, az alkoholfogyasztás és a dohányzás továbbra is a vezető halálokok közé tartoznak. Ezek az életmódbeli tényezők jelentősen rontják az egészségügyi kimeneteket és növelik a krónikus betegségek kockázatát, amelyek szintén súlyosbítják a klímaváltozás hatásait. Ma már egyértelmű: az egészség valóban minden, azonban komoly kihívásokkal kell szembenéznünk, amelyek között a legaggasztóbbak a nővérek kiégése és az általános orvoshiány. Ezek a problémák közvetlenül befolyásolják az egészségügyi rendszerek képességét arra, hogy hatékonyan reagáljanak a klímaváltozás okozta egészségügyi válságokra

– fűzte hozzá dr. Hans Kluge.

Hozzátette azt is, hogy sürgősen cselekvésre van szükség annak érdekében, hogy erősítsék az egészségügyi rendszereket, növeljék az egészségügyi dolgozók támogatását és elősegítsék az egészséges életmódot a lakosság körében.