Felzárkózás helyett toporgó lemaradás lett Magyarország jussa: borzasztó, mennyire kilógunk a V4-ek közül

Érdekes adatsor jelent meg a KSH friss kiadványában, amely a V4-es országokat hasonlítja össze egymással, illetve az uniós átlagokkal is. A cseh, lengyel, magyar és szlovák mutatók demográfiai, munkaerőpiaci, gazdasági és környezeti szempontból rajzolnak részletes képet arról, hogy a régió egésze hol tart az Európai Unión belül, és milyen belső különbségek feszítik a visegrádi együttműködést.

A számok alapján a V4-ek nem alkotnak homogén blokkot: miközben egyes országok bizonyos területeken egyértelmű előnyben vannak, más mutatókban látványos a lemaradás. Az alábbi elemzés Magyarországot állítja a középpontba, és azt vizsgálja meg, hogy az egyes indikátorok mentén hogyan teljesít a többi visegrádi országhoz, a csoport átlagához, valamint az uniós átlaghoz képest – különös tekintettel arra, hol mutatkoznak erősségek, és hol jelentenek a számok tartós versenyképességi kockázatot.

Magyarország jobban teljesít? Attól függ

A 2024-es adatsor alapján Magyarország helyzete a visegrádi országokon belül számokkal alátámasztva is ellentmondásos: egyes területeken valóban jobban teljesít a régiós átlagnál, máshol viszont tartós és mérhető a lemaradása, különösen Csehországhoz, részben Lengyelországhoz képest. Az alábbiakban végig Magyarországot tekintem referenciaországnak, és minden mutatónál konkrét számokkal vetem össze a cseh, lengyel és szlovák értékeket, valamint – ahol értelmezhető – az EU átlagát.

Demográfiai szempontból Magyarország rövid távon kedvezőbb helyzetben van a V4-eknél. A gyermeknépesség eltartottsági rátája Magyarországon 22,3 százalék, szemben Csehország 24,9 százalékos, Lengyelország 23,5 százalékos és Szlovákia 24,4 százalékos értékével. Ez nemcsak a V4-átlagot (23,6 százalék), hanem az EU átlagát (22,9 százalék) is alulmúlja, vagyis ebben a mutatóban Magyarország egyértelműen a régiós élmezőnyben van. Az időskori eltartottsági ráta már kiegyenlítettebb képet mutat: Magyarországon 31,9 százalék, Csehországban 32,3 százalék, Lengyelországban 31,8 százalék, míg Szlovákiában mindössze 27,9 százalék. Magyarország tehát kedvezőbb helyzetben van Csehországnál, gyakorlatilag azonos Lengyelországgal, de jelentősen rosszabb Szlovákiánál, miközben az EU-átlag (33,9 százalék) még mindig magasabb.

A termékenységi mutatókban Magyarország kifejezetten jól áll a V4-en belül. Az egy nőre jutó teljes termékenységi arányszám 1,55, ami meghaladja Csehország 1,46-os, Szlovákia 1,49-es, és messze felülmúlja Lengyelország 1,20-as értékét. A V4-átlag 1,32, az EU-átlag 1,38, vagyis ebben az egy mutatóban Magyarország nemcsak régiós, hanem uniós összevetésben is az átlag felett teljesít. Ennek ellenére a természetes népességváltozás erősen negatív: Magyarországon –5,1 ezrelék, ami rosszabb, mint Csehország –2,6 ezrelékes és Szlovákia –1,4 ezrelékes mutatója, és csak kismértékben jobb Lengyelország –4,3 ezrelékes adatánál. A kedvezőtlen képhez hozzájárul a gyenge migrációs egyenleg is: Magyarországon az ezer lakosra jutó nemzetközi vándorlási egyenleg 0,4 ezrelék, ugyanannyi, mint Szlovákiában, miközben Lengyelország 0,9 ezreléken, Csehország pedig 3,4 ezreléken áll. Az EU-átlag ebben a mutatóban 5,2 ezrelék, ami jól mutatja a magyar migrációs vonzerő korlátozott voltát.

A munkaerőpiac mennyiségi mutatói Magyarországon kifejezetten erősek. A 15–64 éves népesség foglalkoztatási rátája 75,1 százalék, ami gyakorlatilag azonos Csehország 75,4 százalékos értékével, és jóval meghaladja Lengyelország 72,5 százalékos és Szlovákia 72,4 százalékos mutatóját. A V4-átlag 73,4 százalék, az EU-átlag pedig 70,8 százalék, vagyis Magyarország ebben a dimenzióban egyértelműen az átlag felett teljesít.

A munkanélküliségi ráta azonban árnyalja a képet: Magyarországon 4,5 százalék, míg Csehországban 2,6 százalék, Lengyelországban 2,9 százalék, Szlovákiában pedig 5,3 százalék. Magyarország tehát csak Szlovákiánál jobb, és egyértelműen gyengébb helyzetben van a cseh és a lengyel munkaerőpiachoz képest. A fiatalok esetében ez még látványosabb: a 15–29 évesek körében a NEET-ráta Magyarországon 10,9 százalék, ami magasabb a cseh 8,6 százaléknál, a lengyel 9,4 százaléknál, és minimálisan rosszabb a szlovák 10,7 százaléknál. A V4-átlag 9,6 százalék, az EU-átlag 11,1 százalék, vagyis Magyarország régiós összevetésben a leggyengébbek közé tartozik.

A tudás- és termelékenységi mutatók jelentik Magyarország legnagyobb strukturális gyengeségét. Az egy munkavállalóra jutó GDP 36,3 PPS, szemben Csehország 40,3 PPS-es és Szlovákia 41,0 PPS-es szintjével; Magyarország csak Lengyelországot előzi meg (33,9 PPS). A V4-átlag 37,7 PPS, míg az EU-átlag 51,0 PPS, ami jól mutatja a régió és különösen Magyarország lemaradását. A humántőke oldaláról ugyanez látszik: a 25–34 évesek körében a felsőfokú végzettségűek aránya Magyarországon mindössze 32,3 százalék, míg Csehországban 33,5 százalék, Szlovákiában 37,2 százalék, Lengyelországban pedig kiemelkedően magas, 45,7 százalék. A V4-átlag 40,8 százalék, az EU-átlag 44,1 százalék, vagyis Magyarország egyértelműen a régió sereghajtója. A K+F ráfordítások GDP-arányos szintje 1,38 százalék, ami meghaladja Szlovákia 1,04 százalékos értékét, de elmarad Csehország 1,82 százalékától és Lengyelország 1,56 százalékától, miközben az EU-átlag 2,26 százalék.

A gazdasági fejlettséget mérő egy főre jutó GDP Magyarországon az EU-átlag 76,1 százaléka, ami alacsonyabb a lengyel 78,7 százaléknál, jóval elmarad a cseh 91,2 százaléktól, és csak Szlovákiát (74,5 százalék) előzi meg. Ugyanakkor a növekedési dinamika kedvezőbb: a GDP volumene 2014-hez képest Magyarországon 130,7, míg Csehországban 123,7, Szlovákiában 126,5, Lengyelországban pedig 143,2. A V4-átlag 135,6, az EU-átlag 117,7, vagyis Magyarország gyorsabban nőtt az EU egészénél, de lassabban, mint a régiós élmezőnyt képviselő Lengyelország.

Az államháztartási és környezeti mutatók ismét vegyes képet mutatnak. A kormányzati szektor GDP-arányos adóssága Magyarországon 73,5 százalék, ami messze a legmagasabb a V4-ben: Csehország 43,3 százalékon, Lengyelország 55,1 százalékon, Szlovákia 59,7 százalékon áll, miközben az EU-átlag 80,7 százalék. Az üvegházhatású gázok kibocsátása 2015-höz képest Magyarországon –12,2 százalékkal csökkent, ami jobb, mint Lengyelország –4,6 százalékos értéke, kissé kedvezőbb Szlovákiánál (–11,1 százalék), de elmarad Csehország –17,7 százalékos és az EU –17,6 százalékos csökkenésétől.

Összességében a számok alapján Magyarország nem teljesít jobban a V4-országok többségénél, különösen nem Csehországnál és több kulcsterületen Lengyelországnál sem. A foglalkoztatás szintje és a termékenységi mutató alapján a régiós élmezőnyhöz tartozik, ugyanakkor a termelékenység, a felsőfokú végzettség, a migrációs vonzerő és az államadósság terén egyértelműen gyengébben áll. A V4-átlaghoz képest Magyarország inkább középszerű teljesítményt nyújt, az EU-átlaghoz viszonyítva pedig továbbra is egy gyorsan növekvő, de strukturálisan sérülékeny felzárkózó gazdaság képe rajzolódik ki.

címlapkép: Máthé Zoltán, MTI/MTVA