Tényleg olajárzuhanás jön Trump venezuelai támadása után? Vallottak a szakértők, csattanós válasz érkezett

A venezuelai politikai fordulat és az azt követő amerikai katonai fellépés világszerte élénk reakciókat váltott ki, nemcsak diplomáciai, hanem energetikai szempontból is. Magyarországon különösen nagy figyelmet kapott Orbán Viktor kijelentése, miszerint a venezuelai események akár kedvezőek is lehetnek hazánk számára, mert lefelé nyomhatják az olajárakat. Cikkünkben az Energiaklub szakértőivel igyekszünk körüljárni, mennyire helytálló a miniszterelnök helyzetértékelése, és hogy milyen irányba mozdulhat el az erőegyensúly a globális olajereskedelemben.

A venezuelai olajipar paradoxona régóta ismert: miközben az ország rendelkezik a világ legnagyobb bizonyított kőolajkészletével, jelenlegi termelése a globális kínálat kevesebb mint 1 százalékát adja. Ennek oka a szankciók, az infrastruktúra összeomlása, a technológiai lemaradás és a politikai instabilitás.

Az Energiaklub szerint ezért kizárható, hogy a venezuelai helyzet azonnali hatást gyakoroljon az olajárakra. A kitermelés növeléséhez ugyanis évekig tartó beruházásokra, komplex technológiai fejlesztésekre és speciális szállítási és finomítói infrastruktúrára lenne szükség. A szakértők hozzátették: a venezuelai nyersolaj rendkívül nehéz és viszkózus, ami önmagában is komoly logisztikai kihívás. A jelenlegi globális túlkínálat mellett pedig még egy sikeres venezuelai kapacitásbővítés sem rengetné meg a piacot.

A miniszterelnök optimista értékelése tehát, miszerint a venezuelai fordulat csökkentheti az olajárakat, a szakértők szerint nem támasztható alá a jelenlegi piaci realitásokkal.

Ennek okai:

• A venezuelai termelés jelenleg marginális, így kiesése vagy visszatérése sem mozgatja meg érdemben a világpiacot.
• Az OPEC+ már most visszafogja a kitermelést, hogy stabilizálja az árakat.
• A globális túlkínálat miatt a piac eleve lefelé mutató nyomás alatt áll, így Venezuela nem tényező.
• A venezuelai olaj rövid távon nem jut el sehova, mert nincs meg hozzá a működő infrastruktúra.

A Pénzcetrumnak adott válaszában Kéri András, az Energiaklub ügyvezetője emlékeztetett:

Magyarország szempontjából a Dunai Finomító baleset utáni helyreállítása és az Adria-vezetékre való átállás sokkal közvetlenebb hatással van az ellátásbiztonságra, mint bármilyen dél-amerikai geopolitikai fejlemény.

A másik kérdésünk arra irányult, hogy Oroszország miért állt ki azonnal és látványosan Venezuela mellett. Elsőre a felszínen ez akár úgy is tűnhet, mintha Moszkva attól tartana, hogy az USA venezuelai befolyásszerzése veszélyezteti saját olajexport-piaci pozícióit.

Az Energiaklub válasza alapján azonban a kép árnyaltabb. Mint elmondták: Oroszország nem a venezuelai olaj miatt aggódik, hiszen annak jelenlegi termelése elhanyagolható. Sokkal inkább geopolitikai szövetségi logika működik: Venezuela évtizedek óta Moszkva egyik latin-amerikai partnere.

A történet része, hogy az orosz kiállás inkább politikai üzenet Washington felé, mintsem piaci félelem. Ugyan az USA valóban jelezte, hogy hosszú távon valóban ki szeretné aknázni a venezuelai olajtartalékokat, de ez többéves, akár évtizedes projekt, nem pedig azonnali piaci expanzió.

- magyarázta Kéri András.

Másképp fogalmazva: az USA nem holnap fogja elárasztani a piacot venezuelai olajjal, és Oroszország sem emiatt aggódik. A tét sokkal inkább a geopolitikai befolyás, nem pedig a rövid távú olajpiaci részesedés.

Lehet, hogy lesz olajárzuhanás - de nem rögtön, és nem Venezuela miatt

A témáról Deák András György energiügyi szakértőt is megkérdeztük, aki szerint jelenleg semmilyen konkrét politikai folyamat nem körvonalazódik, így egyelőre az sem látható, milyen irányt vesz Venezuela jövője.

A szakember úgy véli, hogy még kedvezőbb politikai környezet esetén is legfeljebb a meglévő, lepusztult infrastruktúra felújítása indulhatna meg, ami csak korlátozott többlettermelést eredményezne. Mint mondta, ez néhány százezer hordó lehet naponta, ami a globális kínálatnak csupán töredéke.

Arra a kérdésre, hogy hosszabb távon számíthat‑e a piac jelentős venezuelai felfutásra, Deák rámutatott: bár az ország hatalmas tartalékokkal rendelkezik, ezek extranehéz olajok, amelyek kitermelése technológiailag bonyolult és rendkívül költséges. A jelenlegi, lassan csökkenő olajártrend pedig szerinte nem ösztönzi a nagy beruházásokat, így érdemi termelésnövekedés sem várható.

A szakértő ugyanakkor azt mondta:

Az olajár pedig csökkenni fog valóban, nem Venezuela miatt, hacsak nem történik óriási robbanás a geopolitikában

– tette hozzá, megjegyezve, hogy Venezuela esetében legfeljebb a meglévő mezők részleges helyreállítása hozhat némi többletet a piacra, de ez is korlátozott és bizonytalan.

Miért fontos mégis a globális kereskedelemben Venezuela?

Elsősorban az erőviszonyok miatt.

Tegnapi cikkünkben azt már részletesebben foglalkoztunk a dél-amerikai helyzettel, amelyből kiderült: az Egyesült Államok venezuelai beavatkozása nem csupán politikai fordulópont, hanem az olajpiac mélyebb átrendeződésének kezdete is. Rámutattunk, hogy a nehéz venezuelai nyersolaj visszatérése az amerikai finomítók számára stratégiai előnyt jelenthet, miközben Kína eddigi kedvezményes beszerzési csatornái gyorsan elapadhatnak. A geopolitikai helyzet azonban korántsem ígér gyors iparági reneszánszt: a Maduro utáni korszak inkább hosszú, bizonytalan és kockázatokkal teli átmenetet vetít előre.

Az elemzés hangsúlyozta azt is, hogy a valódi tét nem a jelenlegi venezuelai kitermelés volumene, hanem az exportútvonalak újrarendeződése. A szankciók esetleges feloldása automatikusan visszaterelheti az olajat az Egyesült Államok felé, miközben Kína – amely az elmúlt években Venezuela első számú felvevőpiacává vált – könnyen a folyamat vesztese lehet.

Mindez jól illeszkedik ahhoz a szélesebb trendhez, amelyben az energiaáramlások egyre kevésbé a piac, és egyre inkább a geopolitikai erőviszonyok logikája szerint alakulnak.

A valódi tanulság: a fosszilis függőség stratégiai kockázat

Az Energiaklub szakértői szerint a jelenlegi geopolitikai turbulenciák ismét rávilágítanak arra, hogy a fosszilis energiahordozókra épülő rendszer sérülékeny, az ellátási láncok könnyen felborulnak, a politikai instabilitás pedig azonnal kiockázatot jelent.

Mint elmondták: az EU 2050-es klímasemlegességi célja nemcsak környezetvédelmi, hanem biztonsági kérdés is.

Hozzátették: a jövő energiabiztonságát nem az olajmezőkön, hanem a megújuló energiaforrásokban kell keresni. Ez a stratégiai irány nemcsak klímapolitikai, hanem gazdasági és geopolitikai értelemben is racionális.