Megszólalt a tenyésztő: így hoznák vissza a lipicai lovak aranykorát

Korábban mi is beszámoltunk arról, hogy Magyarország 7 másik országgal: Horvátországgal, Szlovéniával, Ausztriával, Bosznia-Hercegovinával, Olaszországgal, Szlovákiával és Romániával közösen kérte a lipicai lovak tenyésztésének felvételét az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. A végleges döntést a nemes szürke lovak - amelyeket itthon nemzeti kinccsé is nyilvánítottak egy 2004-es határozat szerint - listára vételéről az UNESCO Világörökség Bizottsága éves kongresszusán, 2021 decemberében hozza meg.

Bocsi Csaba, a Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesületének ügyvezető elnöke a felterjesztésről azt mondta a HelloVidéknek: a bécsi spanyol iskola lovaglóművészete már korábban a világörökség részévé vált, és mivel ennek az alapkövét a 440 éves lipicai fajta jelenti, így a fajtatenyésztő tagországok szerint egymástól nem elválaszthatóak ilyen értelemben sem. A lipicai ló tenyésztése 1580-ban kezdődött, amikor a bécsi császári udvar létrehozott egy ménest a Trieszt fölötti karszt-fennsíkon, a mai szlovéniai Lipicán. Az alapító okirat pontosan megjelölte a tenyészcélt, mely szerint:

Itt a legkiválóbb lovak tenyésszenek, amelyek a császári udvar számára lesznek felvezetve. Ezek a legkiválóbb és legtűrőképesebb lovak legyenek. Kemény és köves talajon járjanak...

Magyarország méltán lehet büszke az itt tenyésztett lipicaiakra, hiszen a versenysportban ezek a lovak bizonyítottak, rengeteg aranyérmet hoztak már fogathajtásban. Az 1970-es évektől kezdődően számítódik a lipicai fajta "aranykorszaka", és összeforrt olyan nagyságokkal, mint Bárdos György 12-szeres Európa- és világbajnok négyesfogathajtónk, tanítványai, a Lázár Vilmos 12-szeres kettesfogathajtó-világbajnok és Lázár Zoltán, aki a világon egyedülálló módon 7-szer a kettesek, 2-szer a négyesek között világelső.

A magyar fél ezért is ragaszkodott ahhoz, hogy a lovassportban, sportkipróbálásban szerzett érdemek mindenképp kerüljenek bele a felterjesztés anyagába. Bár voltak konfliktusok az országok között, de Bocsi Csaba úgy gondolja, hogy a listára kerülésért folytatott kampány csak előnyére válhat a fajtának: olyanokhoz is eljuthat a híre, akik eddig nem ismerték, emellett új vásárlók megjelenésében is bíznak, és természetesen abban, hogy a lipicaiak hírneve újra a régi fényében fog tündökölni.

Ahhoz persze, hogy a különféle bajnokságokról érmekkel megrakodva térjenek haza, megfelelő minőségű tenyésztés is szükséges. A magyar lipicai méretében a szlovéntól, az osztráktól, a szlováktól vagy a romántól néhány centivel különbözik, tömegesebb is, ezáltal a fogatsportra is - eredményei alapján - alkalmasabb. Mivel a fogatos típus így magyar jellemzővé vált, szeretnék ezt a későbbiekben is megőrizni. Igazán nagy különbségek ugyanakkor már nincsenek a törzsek között, mint amilyenek többszáz évvel ezelőtt lehettek.

A két magyar kötődésű törzsön kívül van lehetőség tenyészállat utánpótlásra a világ többi részéről, de például Tulipánt csak Horvátországban, Romániában és Magyarországon tenyésztenek.

Itthon mindössze három mén fedez, egy csikó van, ami ménvárományos, tehát itt mindenképp szükséges intézkedéseket tenni a törzs védelmében. Az Incitatóval hasonló a helyzet.

A lipicai alapvetően egy kvadratikus típus, és nem is szeretnénk teljesen elvinni a gyökereitől. A megfelelő egyedek kiválasztásával azt szeretnénk elérni, hogy a mai modern sportban hagyományos küllemmel is tudjanak eredményeket produkálni. Meggyőződésem, hogy a fajtában megvannak azok az egyedek, amik erre a mai napig alkalmasak. A tenyésztőket is abba az irányba kell terelni, hogy ne a harmadosztályú kancákkal akarják megváltani a világot. A jót a jobbal kell tenyészteni, így jön meg a siker

- hangsúlyozza Bocsi Csaba, aki azt is elmondta: az egyesület taglétszáma már a 380-at közelíti, és úgy látja, hogy növekszik a tenyésztési kedv. Azt is hozzátette azonban, hogy ezek a tendenciák hullámzóak, inkább egy szűk mag van, akik 20-30 éve ezzel foglalkozik. Tagjai után az egyesület több mint ezer kancát tart törzskönyvben, ami azért is figyelemre méltó, mert a nemzetközi szövetség adatai alapján nincs ötezer kanca összesen, amit a világon nyilvántartanak. Ez azt jelenti, hogy nagyon meghatározó a magyarok súlya a tenyésztésben, és ezáltal a felelősségük is.

Hogy pontosan mennyit is ér egy lipicai ló, mindig két személyen múlik: egy vevőn és egy eladón.

Ha megérkezik a ló tényleges vevője, és az eladó képes rá, hogy meg is várja, az jelentős összeg. Ha azonban a ló nem találja meg a gazdáját, akkor a valódi értékének a töredékéért kering a világban

- vélekedik az elnök, aki szerint nagyon sok múlik azon is, hogy egy lovat hogyan tudnak menedzselni. „A ló több, mint egy haszonállat: egy társ. Óriási kötődés van közte és az ember között, így nem könnyű komoly döntéseket meghozni vele kapcsolatban, például hogy egy adott példányt tenyésztésbe állítsunk-e vagy sem. Nehéz kizárólag szakmai szemmel nézni rá, ha éveken át neveltük, és meg vagyunk róla győződve, hogy nincs nála szebb és jobb.”

Mint mondja, maga is tenyésztéssel foglalkozik, 1996-ban tett szert az első lovaira. Azóta hatalmas változások történtek ezen a területen. „Részben saját magunknak voltunk az ellenségei, mert

a 2000-es évek elejére a fajta olyan szinten hozta az eredményeket, hogy mindenki lipicait akart magának, nem volt téma a minőség. Ekkoriban nagyon felhígult az állomány.

Rengeteg ló jött be külföldről, ami alapvetően nem lett volna baj, ha minőségi behozatal történt volna, de csak a mennyiségi igénykielégítés számított. Ez azonban a magyar állományt rettenetesen rossz irányba vitte. Meg is lett a böjtje, hamarosan elkezdődött a fajta regressziója, hiszen lett egy jelentős és nem minőségi túlkínálat a piacon. Meg kellett győzni a tenyésztőket, hogy forduljanak vissza a minőség felé, mert a fajta így elveszik.”

A belföldi lipicaitenyésztésben szerinte akkor várható hosszútávon minőségi fejlődés, ha a Ménesgazdaság kiszolgálja a többi tenyésztőt a fajtafenntartás érdekében: Szilvásvárad kell hogy legyen a zászlóvivő, hiszen ott az állam ereje és hozzá a forrás. Ami a tenyésztőknek nyújtott támogatásokat illeti: őshonos támogatás keretében tenyészkancák tartására, méncsikó felnevelésre és méntartásra lehetett pályázni ötéves ciklusra 2016-ban és 2017-ben is. Az elnök bízik abban, hogy ezek a támogatások továbbra is fennmaradnak, mert szolgálják a fajta érdekeit.