Bucsi Mariann: Házassági évforduló

A gyönyörűen megterített asztal mellett ültek és csendben kanalazták a fácánlevest. Pillantása az ezüst gyertyatartóra esett. Nászajándékba kapták. Benne egy szál fehér gyertya. Ahogy a férje szereti. Nézte a pislákoló lángot. Szinte megbűvölte.

- Igazán finom ez a leves, kedvesem - mondta a férje. Összerezzent. Tekintetét a tányérra ejtette és halkan felelt:

- Köszönöm.

- És szép a teríték, meghitt a gyertya - folytatta a férje - látszik, hogy sokat fáradtál vele - Újabb adag levest merített a kanalába, miközben zavartan elmosolyodott és szinte hangtalan suttogta:

- Semmiség - A férje megsimogatta a kezét és ő kényszerítette magát, hogy ne rántsa el.

- Valami baj van, kedvesem? - kérdezte a férje.

- Nem, dehogy - felelete, szinte túl gyorsan - Hozom a második fogást. Ossu Buccot készítettem. A kedvencedet - állt fel az asztaltól.

- Nagyon figyelmes vagy, Drágám - mosolygott rá a férje. Volt valami a hangjában, ami… Egy pillanatra megdermedt, majd a válla felett ránézett. Mosolya közben kilátszott az ínye és hófehéren villogtak a fogai. Sötét szemében megcsillant valami. Önkéntelen összerándult és visszafordult a tűzhelyhez. Hőálló kesztyűt vett fel és lehajolt, hogy kivegye a borjút a sütőből. A hőálló tálat a pultra tette.

- Isteni illata van! - mondta a férje - Kérlek kedvesem, tölts egy pohár bort nekem.

- Máris - felelte ő, levette a kesztyűt és az üvegért nyúlt.

- Nagyon szép vagy ebben a ruhában - mondta a férje. Hiszen ő vette neki, mint az összes többit. És meghagyta, hogy ma ezt vegye fel… - Ebben voltál az orvosnál is? - Leblokkolt. Honnan tud az orvosról? Miért kérdezi? Hogy jön ez ide? Hirtelen összeszűkült a világ. Nem volt mit felelnie. Dermedten állt a tűzhely mellett, kezében az üveg borral. Hallotta, ahogy a férje hátratolja a széket és feláll. Mögé lépett, egészen közel hozzá. Érezte a teste melegét, majd a forró leheletét a fülében, ahogy odahajolt hozzá és nagyon halk hangon azt kérdezte:

- Mi szükséged neked nőgyógyászra? - Hallotta a saját szíve dobogását a fülében, érezte, ahogy az izmai kocsonyássá válnak és remegni kezd. A férje gyengéden megcsókolta a fülét. Megborzongott. Erősen megkapaszkodott a szabad kezével a konyhapultban, másik kezével még mindig a borosüveget markolta.

- Mi szükséged nőgyógyászra? - kérdezte újra a férje - Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz, szépségem… - Fenyegetőnek érezte a suttogását. Nem bírt megszólalni. És akkor a férfi hirtelen hátulról megragadta a karját és maga felé fordította - Megvizsgált? Milyen érzés volt? - ordította a férfi és közben nyál fröcsögött az arcába. Olyan erővel szorította a karját, hogy sikoltani szeretett volna a fájdalomtól, de nem jött ki hang a torkán. A férje tovább ordított - Megnéztem a honlapját. Jóképű férfi! Te meg levetkőztél neki!

- Én nem, én… - kezdte halkan, miközben könnyek gyűltek a szemébe.

A férje ekkor meglökte és ő a padlóra zuhant. A vörösboros üveg hangosan csattant a konyhakövön és üvegszilánkok repkedtek vörösbor cseppekkel keveredve. Tudta, mi következik, úgyhogy igyekezett összegömbölyödni, de elkésett. A férje a combjába rúgott. A fájdalomtól elsírta magát. Pedig nem akarta. Jött is az újabb rúgás, ami a bordáit találta el. Védekezően maga elé kapta a kezét.

Élvezed, ha megalázhatsz? - ordította a férje, miközben záporoztak a rúgások. Teljesen összegömbölyödött. Az egész olyan hirtelen maradt abba, ahogy elkezdődött. A férje ott térdelt mellette és magához húzta. - Jaj, kedvesem, ne sírj - szorította magához - Most pityeregni fogsz és tönkreteszed ezt a gyönyörű vacsorát és a meghitt hangulatot? - kérdezte, miközben ringatta és a haját simogatta. Ő a fejét rázta:

- Nem, dehogy… - suttogta halkan.

- Kis bogaram, milyen ügyetlen vagy - mondta a férje - Gyere, segítek ezt összetakarítani és fejezzük be ezt a szép évfordulós vacsorát - mondta kedvesen, miközben megtörölgette a szemét - Látod, elestél - folytatta, miközben felsegítette a padlóról - Majd a vacsora után teszek rá jeget, bekrémezem, ahol megütötted magad és nyoma sem lesz - Közben elkezdte összeszedegetni az üvegcserepeket. Ő remegő kézzel igyekezett segíteni.

- Ugyan, hagyd csak kedvesem. Öltözz át, moss arcot és fésülködj meg, én meg ezt itt rendbe teszem - A fürdőbe ment. Öklét a szájába dugta, hogy vissza tudja tartania a sikoltozását. Mély levegőket vett. Tudta, össze kell szednie magát. Arcot mosott, átöltözött, megfésülködött, feltett egy leheletnyi sminket és a konyhába indult. Fájt a combja és nehezére esett minden lélegzetvétel, de erőt vett magán. Mosolyogva lépett a konyhába és feltálalta a borjút.

- Látod, mennyivel jobb, ha mosolyogsz? - mondta kedvesen a férje és megcsókolta a kezét. Ő visszamosolygott és szedett mindkettőjüknek, majd helyet foglalt. A férje pezsgőt töltött és felé nyújtotta.

- Ez jobban is illik egy tizedik évfordulóhoz, mint a bor. Csirió szerelmem!

...

Interjú Bucsi Mariann novellistával, a Nők elleni erőszak világnapja alkalmából a Pénzcentrumon.