Vészjelzés a Balatonnál: rekord alacsony a víz, algásodnak a partok - a nyári szezon is veszélybe kerülhet?

Ahogy a HelloVidék is beszámolt róla, tavaly őszre a Balaton vízszintje riasztóan alacsonyra, 67–76 cm közé csökkent. Nem egy partszakaszon, ahol korábban még a tó vize hullámzott, homokpadokon sétálhattunk. A helyzet tavaszra se lett sokkal jobb, a Balaton vízszintje jelenleg is elmarad a sokéves átlagtól: a vízállás 88 cm körül mozog, ami a hírek szerint komoly aggodalmat kelt mind a szakmai, mind a turisztikai körökben. Természeti jelenség ez, a klímaváltozás, vagy más tényezők befolyásolták a helyzetet? Milyen hatással lehet mindez a nyári turizmusra, a hajózásra és a vízminőségre? Próbáltunk utánaérdeklődni, kérdéseinkre az Országos Vízügyi Főigazgatóság válaszolt, de igyekeztünk alaposan utánajárni a témának.

Ahogy az Országos Vízügyi Főigazgatóság a HelloVidékkel közölte, "a Balaton vízgyűjtőjén 2025-ben a lehullott csapadék mennyisége területi átlagban mintegy 23%-kal maradt el a sokévi átlagtól." Ez az átlagosnál szárazabb vízháztartási helyzetet eredményezett, amely befolyásolta a jelenlegi vízállást. A tó esetében ugyanakkor – hangsúlyozták a vízügyi szakemberek – természetes jelenség az átlagvízállás változása, amely a száraz és nedves periódusok váltakozásához igazodik. A hosszú távú mérési adatok alapján a jelenlegi vízállás az esetek körülbelül 60%-ában magasabb volt az adott időszakban, tehát kissé elmarad az időszakra számított átlagtól.

Nincs a Balaton közvetlen kiszáradásveszélyben

A szakemberek szerint azonban a klímaváltozás hosszabb távon fenntarthatatlanná teheti a jelenlegi magas vízszintet, elsősorban a tartós csapadékhiány és a nagy párolgás miatt – a 2025-ös évben közel 300 millió köbméter víz hiányzott a természetes készletből. A negatív rekord 23 cm (1949 és 2003), így a mostani helyzet még messze van a történelmi minimumtól. A természetes vízkészlet-változás értéke alapján 2025 a második legkedvezőtlenebb év volt 1921 óta. A legmagasabb vízállást április 20. és május 9. között, 112 cm-nél mérték, míg a legalacsonyabb értéket október 21–25. között, 64 cm-nél.

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság szerint 2025-ben a tó átlagos vízállása 89 centiméter volt, a balatonakali és a tihanyrévi vízmérő állomások adatai alapján számítva. A hivatalos beszámoló szerint a Balatonból 2025-ben nem engedtek le vizet vízszabályozás céljából, mivel a vízállás végig a szabályozási szint alatt maradt. Az év folyamán a Sió belterületi szakaszának vízfrissítése és a rendszeres mederállapot-vizsgálatok céljából 731 058 m³ vizet vezettek le, ami a tó felületére vetítve mindössze 1,2 tómilliméter vízoszlopot jelentett, vízforgalmi szempontból nem számottevő mennyiség.

A legnagyobb gondot tavaly a szakemberek szerint az okozta, hogy a tóból 220 milliméterrel több víz párolgott el, mint amennyi csapadék formájában érkezett. Ez vezetett ahhoz, hogy az éves természetes vízkészlet-változás értéke ilyen súlyosan negatív tartományba került. Az elmúlt 25 évben tíz alkalommal fordult elő hasonló előjelű adat, ami tartós vízkészlet-csökkenésre utal.

Milyen hatással lehet a mostani vízszint a 2026-os év nyári turizmusára, hajózásra és a vízminőségre?

Ahogy az Országos Vízügyi Főigazgatóság szakemberei a HelloVidéknek elmondták, a tó feltöltődési időszaka a téli hidrológiai félév, amely idén is április 30-ig tart. „A tó vízkészletének további gyarapodása várható, így a jelenlegi alacsony vízállás várhatóan nem lesz negatív hatással a turizmusra és a hajózásra.” A vízminőséggel kapcsolatos aggodalmakra – a Balaton vízminőségét számos tényező befolyásolja – az Országos Vízügyi Főigazgatóság közölte: kizárólag a vízállásból nem lehet következtetni a nyári vízminőségre.

A Vízügytől még megtudtuk, hogy a jelenlegi hidrometeorológiai előrejelzések alapján nem várható, hogy a tó átlagvízállása a közeljövőben meghaladja a megengedhető maximumot. A rendelkezésre álló legfrissebb meteorológiai adatok szerint kis mértékben folytatódik a tó vízkészletének növekedése, így 2026 március elején 87–88 cm körül alakulhat az átlagvízállás.

A klímaváltozás és az algásodás azonban komoly kockázatot jelentenek

Az elmúlt években több aggasztó jelenség is felhívta a figyelmet a tó állapotára. Tavaly például műholdfelvételek járták be a sajtót arról, hogy a Balaton egyes medencéiben – a Keszthelyi-, a Szigligeti- és a Szemesi-medencében – nagy kiterjedésű algatömegek jelentek meg, ami sokakban azt a benyomást keltette, mintha „kettészakadt volna” a tó. „Nem fér kétség hozzá, hogy az éghajlatunk – és vele a Balaton – példa nélküli változásokon megy keresztül. Már rég nem egyszerű éghajlatváltozásról beszélünk” – nyilatkozta akkor a HelloVidéknek Dr. Tóth Viktor, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa.

A szakember szerint a Balaton vízhőmérséklete az elmúlt mintegy 150 évben körülbelül 2,2 Celsius-fokkal emelkedett, ami első hallásra nem tűnik drámai változásnak. A gond azonban az, hogy a melegedés döntő része az elmúlt három évtizedben következett be: a ’80-as évek közepén egyértelmű töréspont jelent meg a trendben, és azóta a hőmérséklet-emelkedés üteme többszörösére gyorsult. A felmelegedés azonban több folyamatot is beindíthat a tóban. A szakemberek szerint az algásodás részben összefügghet azzal, hogy a melegebb vízben gyakrabban alakul ki oxigénhiányos állapot az üledék közelében, ami elősegíti a korábban felhalmozódott tápanyagok felszabadulását. Ezek a tápanyagok kedveznek az algák elszaporodásának.

A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy a változások a parti élőhelyeket is érintik. Az elmúlt évtizedekben például lassan csökken a balatoni nádasok kiterjedése, miközben egyes helyeken a gyékény terjed. A nádasok ugyanakkor nemcsak ideális élőhelyet biztosítanak számos fajnak, hanem a vízminőség szempontjából is fontos szerepet játszanak. A limnológusok szerint az algásodás azért különösen problémás, mert ilyenkor egy-két algafaj extrém módon elszaporodhat, akár a teljes algaközösség döntő részét is adva. Az ilyen dominancia csökkenti az ökoszisztéma stabilitását, és sérülékenyebbé teszi a tavat.

A hosszabb távú kilátások sem feltétlenül megnyugtatók. A szakemberek szerint a melegedő éghajlat hatására a Balaton ökológiai működése egyre inkább a mediterrán tavakéhoz hasonlíthat, ahol az algavirágzások gyakoribbak.

A kutatók ugyanakkor arra is emlékeztetnek, hogy a Balaton természetes rendszere hosszú időn át a vízszint jelentős ingadozásaihoz alkalmazkodott. A tó nagyjából 15 ezer éves, és történetének túlnyomó részében a vízszintet nem szabályozták. Az ember csak a 19. században avatkozott be jelentősen a folyamatokba, amikor megépült a Sió-zsilip, amely azóta is kulcsszerepet játszik a vízszint szabályozásában.

A Balaton nincs közvetlen veszélyben, de a háttérben zajló folyamatok hosszú távon komoly kihívásokat jelenthetnek

Vasas Gábor, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet főigazgatója több fórumon – köztük egy balatonfüredi előadáson – arról beszélt: a Balaton vízminősége összességében jelenleg jó, ugyanakkor

aggasztó folyamat a víz hőmérsékletének emelkedése és a sótartalom növekedése, mely már meghaladja a klasszikus édesvizek jellemzőit.

A megváltozott kémiai környezet a tóban nem őshonos, invazív fajok elterjedésének kedvez, ezek az élőlények rövid idő alatt kiszoríthatják a tó eredeti flóráját és faunáját, – és máris előállt egy jelentős ökológiai átalakulás, amelynek kimenetele kétes.

A valódi kérdés a szakember szerint az, hogy a klímaváltozás hatásai miként teszik próbára a sekélysége miatt amúgy is érzékeny Balatont. A korábbinál nagyobb vízpárolgás, a gyakoribb aszályos időszakok, a településekről érkező egyre nagyobb terhelés, a bizonytalan vízutánpótlás illetve a víz alatti rétegvizek megcsappanása mind komoly gondot okozhat. Ráadásul a modellek szerint a század közepére a vízháztartás kezelése jóval nehezebbé válhat, mint ma.

Utóbbi már meghaladja a klasszikus édesvizekre jellemző értékeket. A megváltozott kémiai környezet kedvezhet az invazív fajok terjedésének, amelyek kiszoríthatják az őshonos élőlényeket, jelentős ökológiai átalakulást idézve elő.

A helyzetet az is bonyolítja, hogy a Balaton körül különböző érdekek ütköznek

A turizmus és az ingatlantulajdonosok jellemzően stabil, magas vízszintet szeretnének, míg az ökológusok inkább a tó természetes működésének helyreállítását tartják fontosnak. A vízügyi szakembereknek így egyre nehezebb feladat a két szempont közötti egyensúly megtalálása.

A szakmai javaslatok több irányba mutatnak. Az egyik legfontosabb feladat a Balaton tápanyagterhelésének csökkentése: elsősorban a mezőgazdaságból származó bemosódások mérséklése és a szennyvízkezelés további szigorítása. Emellett alkalmazkodni kell a nagyobb vízszint-ingadozásokhoz is: rugalmasabb part- és kikötőhasználatra, valamint több természetközeli partszakaszra lenne szükség. A szakemberek szerint a térségnek fel kell készülnie arra is, hogy a jövőben gyakoribbá válhatnak a szárazabb időszakok.

A jelenlegi adatok alapján a Balaton nincs közvetlen ökológiai válságban, ugyanakkor a klímaváltozás miatt a tó vízháztartása a következő évtizedekben várhatóan egyre érzékenyebbé válik.

Tényleg, milyen Balatont szeretnénk a jövőben?

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet kutatói nemrégiben azt vizsgálták, mit tartanak értékesnek az emberek a tóban és annak partján. Egy 1500 fő bevonásával készült felmérés – amelyben helyi lakosok, üdülőtulajdonosok és turisták is részt vettek – egyértelműen azt mutatta, hogy a többség természetesebb Balatont szeretne, hozzáférhető partokkal, megmaradó nádasokkal és visszafogott beépítéssel.

Bár a Balaton Magyarország egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja, egyben különösen érzékeny ökoszisztéma is. A kutatás szerint a válaszadók nemcsak a kikapcsolódást és a táj szépségét értékelik, hanem az olyan kulcsfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzését is fontosnak tartják, mint a tiszta víz vagy a növény- és állatvilág élőhelyéül szolgáló, közel természetes partszakaszok.

A többség a természetközeli partszakaszokat részesíti előnyben, és határozottan elutasítja az erősen beépített strandokat, valamint a nyilvánosság elől elzárt magánüdülőket. A kutatók szerint a környezeti tudatosság bizonyult a preferenciákat legerősebben befolyásoló tényezőnek – még a jövedelmi helyzetnél, az iskolai végzettségnél vagy a turizmushoz való kötődésnél is fontosabbnak.

A megkérdezettek többsége a további intenzív fejlesztéseket sem támogatja:

• 58% nem támogat új szállodákat,
• 61% ellenzi új kikötők létesítését,
• 58% nem szeretné a jachtforgalom további növekedését.

Összességében tehát az üzenet világos: a legtöbben olyan jövőt képzelnek el a Balaton számára, amely a természetes állapot megőrzését, a közösségi hozzáférést és a hosszú távú ökológiai egyensúlyt helyezi előtérbe.