Egy őrületes pünkösdi étel, ahogy Borbás Marcsi is készíti: hallottál már a borsos kálvinista kalácsról?

Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy a kalácssütés csak a húsvéti ünnepkörhöz köthető, annak eláruljuk, nem a legtöbb magyar vidéken bizony nem tartottak ünnepet kalács nélkül: sütötték karácsonykor, lakodalomra, de pünkösd ünnepére sem maradhatott ki az ünnepi fogások közül.

Figyelem, viszont tilos volt pünkösdvasárnap kalácsot sütni, mert ehhez a naphoz tiltó szokások kötődtek!

Legalábbis a nyaganyám még erre tanított. Úgyhogy babonából, vagy csak pratikus okokból érdemes jó előre, már a hétvége előtt nekiállni a pünkösdi kalácsnak!

Mikor is van pünkösd?

A pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli meg. A magyar kultúrában több szokás kötődik a pünkösdhöz, mint a pünkösdi királyválasztás, a májusfaállítás, pünkösdi királynéjárás, pünkösdölés és a Hungarikummá nyilvánította a Csíksomlyói búcsú. Ezek népszerűsége mai napig töretlen, számos településen még napjainkban is rendszeresen megrendezik őket. Viszont a pünkösd nem csak vallási és hagyományőrzési szempontból fontos ünnep.

A magyar gasztronómia terén ugyan olyan kiemelkedő esemény, mint karácsony vagy a húsvét.

Karácsony és a húsvét mellett, a pünkösdi időszakra is sok finomsággal készültek a régen a magyar családok. Mivel húsvét után erősen megcsappant az éléskamra tartalma, így a pünkösdi menü sokkal szerényebb volt, mint a többi ünnepen. Régen pünkösdi ünnepi ételnek számított a tyúkhúsleves, a rántott hús, az uborkasaláta is, de a birka- vagy báránypaprikás is lehetett ilyenkor fő fogás. Desszertként valamilyen édes kalácsot (pünkösdi kalács), esetleg túrós lepényt - de erről korábban a HelloVidék itt írt!

Íme, egy igazi magyar kuriózum: a borsos kálvinista kalács

Szeremlén és környékén az ünnepi asztal elmaradhatatlan étke a borsos kalács. Alapja a lágy, kelt tésztából készült kerek kalács, melyet kisülés után forrón meghempergetnek a tejfölös, zsíros, sós, borsos mártósban. Nevezték kálvinista kalácsnak is, hiszen minden nagy egyházi ünnepen sütötték ezt a sós-édes süteményt. Ahogy a falu honlapján írják:

családi események, ünnepek záróakkordja is ez az étel volt. Lakodalmak készítőjében pénteki záró étel, keresztelőkön pedig ezt adták „komakalácsnak” a hazainduló keresztszülő-pároknak.

Megjegyzik még, hogy a borsos kalács olyan speciális lokális ételtípus, amely a Duna alsó szakasza mentén mindössze néhány sárközi település (pl. Szeremle, Érsekcsanád, Báta) gasztrokultúrájában található meg. Van, ahol a formája más, van ahol a mártójába lisztet is tesznek és hosszúkásra fonják. Szeremle népessége mindig is magáénak vallotta ezt a különleges kelt süteményt, és úgy tartják, hogy a szomszéd falvakba házasodott szeremleiek terjesztették el azt. Szeremle honlapján megtaláltuk a pontos elkészítési módot is:

Hozzávalók a tésztához:

• 2 kg búzaliszt,
• 1 liter tej, ha lehet jó zsíros, nem az agyonpasztőrözött
• 3 marék cukor,
• 10 dkg élesztő,
• só, az ujjak végével felmarkolva, az annyi, mint 10 g
• 1 egész tojás, tyúkok alól
• 4 tojássárgája, mert a fehérjétől kemény lesz a tészta
• kb. 1 dl olvasztott tyúkzsír (étolajjal helyettesíthető, de így az igazi)
• kb. 1 dl étolaj, a zsírosság jót tesz a tésztának

Hozzávalók a kenyőjéhez:

• 3 nagy doboz tejföl
• 2 dl étolaj, zsírral is mehet kb. 2 púpos evőkanállal felolvasztva
• kb. 2 teáskanál só,
• 3/4 csomag őrölt fekete bors

Lényeges tudnivaló, hogy minél lágyabb a tészta, annál foszlósabb a kalács, valamint az is, hogy a mártogatás után le kell a meleg kalácsot borítani, és letakarni, hogy saját gőzében puhuljon meg a tészta. Napokig finom, különösen melegítve!

Erről a sós, öntött kalácsos finomságról egyébként először Borbás Marcsi tévéműsorában hallottunk. Közben meg is találtuk a felvételt, úgyhogy hozzuk azt is, hogyan is készíti ő el: