Borjúbécsi hatezerért: vajon mit tudhat a pécsi Mischler Bisztró?

Alapesetben sokszor szeretem a bevásárlóközpontok ételudavarának a kínálatát, de mindig nagyra értékelem, ha valahol nem gyorsan és előre elkészített ételeket tesznek elém. Külön öröm, ha valahol éttermek, bisztrók is helyet kapnak – vagyis inkább fogalmazzak úgy, hogy elég bátorságot éreznek ahhoz, hogy a’la carte menüsort kínáljanak a vendégeknek. No, a Mischler Cukrászda & Bisztró pont egy ilyen hely, szóval már ezzel felkeltette a kíváncsiságomat.

Főként, mert korábban már sokszor jártam az egy emelettel lejjebb lévő Mischler Cakes Kézműves Cukrászműhelyben, amit az üzemeltető vállalkozás a brand gyökerét jelentő „kistestvérként” aposztrofál. Úgy gondolták, hogy egy cukrászda és bisztró egy helyen, egymással szimbiózisban tudna üde színfoltja lenni Pécs gasztronómiai kínálatának.

Úgy tűnik, a bisztró részleg a’la carte kínálata a magyaros ízvilág jegyében született, melyet hetente változó tematikus, szezonális, extra kínálatunkkal egészítettek ki. Jól látszik, hogy az alapanyagok körében nagy hangsúlyt kaptak a helyi, környékbeli termelők minőségi termékei. A vaj a pellérdi sajtműhelyből kerül az asztalra, a fűszerpaprika bogyiszlói, a trappista sajt a mozsgói Mülner sajtműhely terméke, a savanyított zöldségek az ócsárdi Baranya Kamrájából érkeznek.

És akkor lássuk az étlapot!

A választék jól strukturált és jól látszik, hogy a helyi termelők kiemelt figyelmet kaptak, hiszen szinte minden egyes tételnél feltüntették őket. Az előételek sorát a klasszikus és kortárs tételek nyitják. A hortobágyi palacsinta (2 190 forint) nosztalgikus belépő, míg a marhatatár kreatív megfogalmazás (3 990 forint) már egy izgalmasabb, frissítő vonalat képvisel, ahol a sós citrom, csemege uborka, fűszervaj és kovászos kenyér a hús kísérője. A háromféle leves inkább négynek felel meg, ha a méreteket is szétválasztjuk. A klasszikus marhagulyás (2 690 forint) jó eséllyel tartalmas és laktató, míg a tyúkhúsleves kétféle adagban is elérhető (csésze: 1 290 forint, tányér: 1 990 forint). Kedvencünk a medvehagymás krémleves, amit itt – meglepő módon – buggyantott tojással és sonkachipsszel (1 990 forint) szervíroznak.

Az alapanyagok körében nagy hangsúlyt kaptak a helyi, környékbeli termelők minőségi termékei. Fotó: Jeki Gabriella

A nyolctételes főételek sorát érdemes mindenképp végigpörgetni magunk előtt (szó szerint is, mert az étlap helyben QR-kód segítségével érhető el). A lazacot garnélarákkal párosították, amihez zöldfűszeres rizottó dukál (5 990 forint), a rántott, medvehagymás pulykamell (5 990 forint) a magyar konyha egyfajta kreatív újragondolását jelenti. A Bánffy módra készült sertésszűz (5 590 forint) merészen játszik az állagokkal és a klasszikus elemekkel: rántott velő, buggyantott tojás, jus. A borjú bécsi (4 890 forint) és a rosé kacsamell burgonyanudlival (4 890 forint) stabil klasszikusok, utóbbi az alma chutney révén kap itt egy kis csavart.

A tészták és saláták sorát a „krumplis tészta másképp” (3 990 forint) vezeti, a savanyított zöldségek pedig biztosítják a textúra- és ízkontrasztot. A Cézár-saláta háromféle variációban kérhető (csirke, lazac, garnéla – 2 990-5 990 forint). A gyerekmenü egyszerű fogásokat kínál, többek között rántott trappista sajtot hasábburgonyával, pankós jércemellet vagy paradicsomos-bazsalikomos spagettit. Ezeket mind 2 990 forintos egységáron. A burgerek alternatívát jelentenek a kiadósabb, mégis lazább étkezésekhez. A miniburger wagyu marhával és házi bucival (3 490 forint), a csirkeburgert pankós bundában kínálják.

Látszik, hogy a desszertek a tradicionális magyar édességek világát célozták meg:

a Gundel palacsinta csokoládémártással (2 490 forint) és a túrógombóc birsalmával és tejföllel (2 490 forint) a konyhai kínálat része, és akkor nem beszéltünk a cukrászat termékeiről, amelyek nem az étlapon, hanem a pultban várakoznak.

A rendelésünket viszonylag gyorsan felvették, de a pincérek kissé összezavarodtak és többen is odajöttek hozzánk. Bár a vendégek száma indokolta, de érzésre elég lassan ért ki az ebédünk. Én csirkét, a partnerem szűzérméket rendelt – ezek a napi menü részét képezték, amit egy kis zöldséggel, salátával vagy épp sajtmártással bolondítottak meg. Az ízük abszolút rendben volt, bár nekem a mártás kissé túlzásnak tűnt a hús mellé – persze ízlések és pofonok, de anélkül talán kevésbé lett volna modern és mégis ízlett volna. Hogy volt-e benne szezonális? Igen, nagyjából megtaláltuk. Tematikus dolog? Ez nézőpont kérdése, akár rá is foghatjuk. Hozta-e az ígért magyaros jelleget? Nem hinném, de őszintén ez nekem nem is hiányzott.

Összességében elégedetten távoztunk, és mindketten megállapítottuk, hogy „az étel teljesen rendben volt, de semmi ezen túlmutatót nem éreztünk”. Hogy visszatérnék-e? Talán tennék még egy kísérletet és rendelnék az a’la carte étlapról, aztán meglátjuk...

Pontszámok:

• Minőség: 7/10
• Ár/érték arány: 7/10
• Kiszolgálás: 7/10
• Megközelíthetőség: 9/10
• Hangulat: 8/10

Címlapkép: Jeki Gabriella