Kiszállt az állam az idősellátásból, de ezek a magyar falvak zseniális megoldást találtak a krízisre

A kutatók azt vizsgálták - derült ki a Corvinus Egyetem sajtóközleményéből, hogyan működik az idősellátás olyan vidéki településeken, ahol sok idős él, miközben a fiatalabb generációk tagjai közül sokan elköltöznek, a maradók többsége pedig nem engedheti meg magának a piaci alapú gondozási szolgáltatásokat. A hivatalos ellátórendszer, az állam egyre inkább visszavonul erről a területről, a családokra hárítva a gondozási feladatokat, kellő erőforrás biztosítása nélkül, ezért több településen a helyi közösségek, az önkormányzat és az önkéntesek együtt próbálnak megoldásokat találni.

Katona Noémi, a Corvinus Egyetem adjunktusa, az ELTE TK kutatója és Gábriel Dóra, az ELTE TK kutatója a Berliner Journal für Soziologie folyóiratban megjelent tanulmányukban három anonim baranyai település példáján vizsgálták, hogyan működnek ezek az úgynevezett gondoskodó közösségek. A terepmunkához összesen harminc interjút készítettek 2023-ban, polgármesterekkel, szociális intézmények vezetőivel, falugondnokokkal, ápolókkal, önkéntesekkel és idősekkel.

Három kis, kedvező gazdasági helyzetű, idősbarát falut vizsgáltak Baranya megyében, ahol a kis településméret miatt azonban nem kötelező gondozási szolgáltatást nyújtani. Az egyik településen egy integrált idősek otthona működik, ahol a helyi szociális szolgáltatásokat egy intézményben szervezik, és elindítottak egy „Fogadj örökbe egy nagyit!” programot is. Egy másik faluban egy nyugdíjas nő által indított „nagymamacsoport” vált a közösségi élet központjává. A harmadik településen a helyi bölcsőde köré szerveződtek időseknek szóló programok, például egy nyugdíjas kórus.

Több generáció fog össze, több szerepkörben

Az innovatív kezdeményezések közös jellemzője, hogy szorosan kapcsolódnak az önkormányzatokhoz. A falvakban gyakran ugyanazok az emberek vesznek részt a helyi politikában, civil szervezetekben és szociális programokban, civil szerveződésekben. Az egyik faluban például a falugondnok egyben az alpolgármester, akit a közösség elkötelezett tagjaként ismernek.

A kutatás egyik szerzője, Katona Noémi, a Corvinus Egyetem szociológus adjunktusa szerint „a vizsgált falvakban az önkéntescsoportok, a meglévő szociális intézmények elhivatott működtetői mellett a polgármesterek is kulcsszerepet játszanak a gondoskodó közösségek működésében. Az ő elkötelezettségük, innovativitásuk és a helyiekkel kialakított bizalmi kapcsolatuk gyakran meghatározza, hogy mennyire tudnak elindulni vagy fennmaradni ezek a kezdeményezések” – mondta.

A tanulmány szerint a generációk közötti együttműködés lehet a siker egyik kulcsa, ahol az idősebb közösség tagjait a helyi társadalom tapasztalataikért és tudásukért értékeli, míg a fiatalabb, magasan képzett emberek új ötleteket és eltérő készségeket hoznak.

A közösségi szolidaritás nem képes mindent pótolni

A kutatás arra is rámutat, hogy míg Nyugat-Európában a gondoskodó közösségek sok helyen az állami ellátórendszer részévé váltak, Magyarországon ezek szerepe alig jelenik meg a szakpolitikai vitákban. A vizsgált falvakban mégis működnek olyan alternatív helyi megoldások, amelyek a közösségi szolidaritásra építenek. A tanulmány szerint ezek részben képesek enyhíteni a gondozási hiányt, de hosszú távon nem helyettesíthetik az állami szerepvállalást.