Hatalmas békamenet zajlott vidéken: még tart a számháború, de több ezren keltek útra

Már javában zajlik a kétéltűek „béka‑vonulásának” szezonja a Fertő‑Hanság Nemzeti Park Igazgatóság Sopron‑hegységi területén: a Fehér úti‑tónál működő önkéntesekkel felállított békaterelők éjjelente újra zsibongó forgalmat látnak el – nem autók, hanem sok ezres nagyságrendben mozgó békák, gőték és szalamandrák miatt.

A természetvédők és önkéntesek idén már harmadik éve építik ki és működtetik a speciális vödörcsapdás terelőrendszert az erdőt és a tavat elválasztó aszfaltos útszakaszon. Ennek a célja, hogy megakadályozzák a telelőhelyükről a tó közeli szaporodóhelyükre tartó kétéltűeket abban, hogy az úton keresztül vonuljanak – ahol könnyen áldozatul eshetnének az autós forgalomnak. 

Miért fontos a békamentés?

Márciusban a legjelentősebb vonuló faj a barna varangy (Bufo bufo), amely ilyenkor tömegével, akár több ezres példányszámban vándorol a tavak felé, ahol szaporodni készül. A Fehér úti‑tónál azonban nem csak varangyokkal találkozhatnak az önkéntesek: erdei és gyepi békák, foltos szalamandra és alpesi tarajosgőte is útnak indul.

A Fertő‑Hanság Nemzeti Park területe – amely a magyar oldalon a Soproni‑hegységtől a Fertő tágabb vidékéig terjed – kiemelten védett élőhely, ahol a természetvédelem és a biodiverzitás megőrzése hosszú évtizedek óta stratégiai cél. A nemzeti parkot 1991-ben hozták létre, és ma az UNESCO bioszféra rezervátum részét képezi, világszerte ismert gazdag állat‑ és növényvilágáról.

A sikeres békamentés egyik kulcsa az aktív önkéntes munka

A helyiek és természetbarátok minden évben éjjelente őrködnek a vödörcsapdák és terelők mentén, és gyűjtik össze a kétéltűeket, hogy biztonságosan átjussanak a kritikus útszakaszokon. Emellett a szervezők mindenkit óvnak körültekintő közlekedésre, hiszen ebben az időszakban az ország több pontján is számítani kell vonuló kétéltű csapatokra az utakon.

A helyszíni tapasztalatok szerint – hasonló nemzetközi tapasztalotokhoz hasonlóan – ezek a mentési akciók jelentősen csökkenthetik a közúti elütések számát, és hosszú távon hozzájárulnak a helyi kétéltű‑populációk túléléséhez és regenerációjához.