Húsbavágó hírt kaptak a nyugdíjba vonulás előtt álló magyarok milliói: elkerülhetetlen a reform, jöhet a korhatáremelés?

A magyar nyugdíjrendszer jövője egyre gyakrabban kerül napirendre, részben a demográfiai folyamatok, részben a rendszer belső feszültségei miatt. Banyár József, a Magyar Közgazdasági Társaság tagja egy, a Pénzcentrumnak korábban adott interjújában már beszélt arról bővebben, hogy a probléma egyik gyökere a társadalom szerkezetében keresendő.

Mint mondta akkor, a nyugdíjrendszer nem tesz különbséget azok között, akik gyermeket neveltek, és azok között, akik nem, miközben a jövő nyugdíjait valójában a következő generációk befizetései finanszírozzák. Szerinte így könnyen kialakulhat az a helyzet, hogy a gyermektelenek anyagilag kedvezőbb pályát futnak be: folyamatosan dolgoznak, több járulékot fizetnek, ezért magasabb nyugdíjra jogosultak, amelyet később olyan fiatalok befizetéseiből kapnak meg, akiket más családok neveltek fel.

A demográfiai háttér mindeközben egyre kedvezőtlenebbül alakul. Az emberek egyre tovább élnek, miközben a születések száma tartósan alacsony. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjrendszernek egyre több időskorút kell eltartania egyre kisebb aktív korú népességből.

Részben emiatt a múlt héten Farkas András nyugdíjszakértő már egyenesen arról beszélt, hogy elkerülhetetlen a nyugdíjreform, és a következő években a politika már nem halogathatja a rendszer fenntarthatóságáról szóló döntéseket. A "Nyugdíjguru" szerint a csökkenő számú járulékfizető és a növekvő nyugdíjasnépesség olyan feszültséget hoz létre, amely hosszabb távon mindenképpen változtatásokat kényszerít ki.

Ebben a helyzetben korábbi szakértőnket ismét felkerestük, hogy elmondja, hogyan látja a magyarországi nyugdíjrendszer jövőjét, illetve, hogy mit gondol néhány vitatott intézkedésről. Elsőként arra voltunk kíváncsiak: az előregedő társadalom miatt vajon indokolt lehetne-e hazánkban a nyugdíjkorhatér-emelés. Banyár József szerint azonban a viták egy része már az alapfogalmaknál félrecsúszik. Mint mondta, az „elöregedő társadalom” kifejezést sokszor úgy használják, hogy közben nem tisztázzák, mit is jelent pontosan az idős kor.

A statisztikák általában a 60 vagy 65 év felettiek arányával írják le az idősek számát. A közgazdász szerint azonban ez félrevezető lehet. A hosszabb élet ugyanis nem feltétlenül jelenti azt, hogy a társadalom „öregebbé” válik a szó klasszikus értelmében.

A szokásos statisztikákban ezt vagy a 60 vagy a 65 év felettiekre használják, ez azonban nem kielégítő, mert ha nő a várható hátralévő élettartam, akkor az ‘idősek’ aránya akkor is nő, ha minden nőnek átlagosan 2,1 gyermeke születik

– magyarázta.

A szakértő szerint az a tény, hogy egyre többen érik meg a magasabb életkort, nem feltétlenül probléma. Sőt, alapvetően pozitív fejlemény. Az emberek ugyanis nemcsak tovább élnek, hanem általában jobb egészségben is. Ezt viszont nem indokolt idősödésnek vagy elöregedésnek nevezni, hiszen azért nőtt az élettartam, mert a 60 év felettiek átlagosan sokkal egészségesebbek, mint a pár évtizeddel korábban élő, ugyanilyen idős magyarok.

EZ IS ÉRDEKELHET

Rab Árpád: hamarosan jön az áttörés, 180 évig is jól élhet az ember - ez nem álom

Az internet és az okostelefonok óta megjelent legnagyobb technológiai újítás fű alatt formálja át az oktatást, az egészségügyet, a munkaerőpiacot, sőt talán magát a kapitalizmust.

Banyár József szerint emiatt érdemes lenne elmozdulni az abszolút korhatároktól egy rugalmasabb megközelítés felé. Ennek lényege, hogy az idős kor határát a várható élettartamhoz viszonyítva határozzák meg.

Újra napirendre kerülhet a nyugdíjkorhatár kérdése

A szakértő szerint a legegyszerűbb és leglogikusabb megoldás az lenne, ha a nyugdíjkorhatár automatikusan követné a várható élettartam alakulását. Mint mondta:

Ezt praktikusan az idősödési korhatár indexálásával lehet elérni, mégpedig a várható hátralévő élettartam növekedésének mértékében.

Magyarországon az elmúlt évtizedekben nagyjából öt évente nőtt egy évvel a várható élettartam. Ez nagyjából megfelel annak az emelésnek, amely során a nyugdíjkorhatár 62-ről 65 évre emelkedett 2009 és 2022 között. A logika egyszerű: ha az emberek hosszabb ideig élnek, akkor az aktív életszakasz is hosszabb lehet. Banyár József ezt természetes következménynek tartja.

Az élettartam növekedés nem a nyugdíjas, hanem az aktív kor növekedésében csapódik le, ami elég logikus követelmény, hiszen az egészségesebb emberek tovább tudnak dolgozni.

– tette hozzá a nyugdíjszakértő, majd hangsúlyozta: több európai ország már be is vezette ezt az automatikus indexálást. A korhatár így nem politikai döntések mentén változik, hanem a demográfiai folyamatokhoz igazodik. A valódi probléma azonban a kevés gyermek.

A Magyar Közgazdász társaság tagja szerint, ha a születések száma tartósan alacsony, akkor a társadalom szerkezete eltolódik. A szakértő álláspontja az, hogy az elöregedés valójában csupán annyit jelent, hogy egyre kevesebb gyermek születik, ezért a fiatalok aránya csökken. „Ha ez így folytatódik, akkor egyre több nyugdíjast kell eltartania egyre kevesebb aktívnak” – fogalmaz.

Ilyen helyzetben három alapvető eszköz marad a nyugdíjrendszer egyensúlyban tartására:

• a járulékok emelése,
• a nyugdíjak csökkentése,
• vagy a nyugdíjkorhatár növelése.

Mindegyiknek vannak határai. A járulékok túlzott emelése visszafoghatja a gazdaságot, a nyugdíjak csökkentése társadalmi feszültségeket okozhat. Ha ezek a lehetőségek kimerülnek, marad a korhatár további emelése.

Emiatt előbb-utóbb rákényszerülnek a nyugdíjkorhatár emelésére, mégpedig a várható hátralévő élettartam növekedésének szintjén túl, vagyis úgy, hogy elkezdjen csökkenni a várhatóan nyugdíjban töltött idő.

Banyár József szerint ugyanakkor Magyarországon ez a pont még nem érkezett el, egyelőre elegendő lenne az automatikus indexálás bevezetése.

Tovább élünk, de dolgozunk is tovább

A szakértő számításai szerint jelenleg nagyjából évi két hónapnyi korhatáremelés felelne meg a várható élettartam növekedésének. Ez nem egyszeri nagy ugrást jelentene, hanem folyamatos, kis lépésekből álló változást. Az ilyen rendszer kiszámíthatóbbá tenné a nyugdíjpolitikát. Az emberek előre látnák, hogyan változik a korhatár, a politikai viták pedig kevésbé lennének élesek. 

A döntések mögött azonban hosszabb távú stratégiai kérdések állnak. A nyugdíjrendszerek szerkezeti átalakítása évtizedek alatt történik, miközben a korhatár módosítása gyorsabban végrehajtható. Banyár József szerint a politikai logika ezért gyakran az utóbbi irányába tolja a döntéseket.

Az öngondoskodás korlátai

A nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról szóló vitákban gyakran felmerül az öngondoskodás szerepe. A szakértő szerint azonban nem érdemes arra számítani, hogy az emberek tömegesen, maguktól elegendő megtakarítást halmoznak fel.

Szkeptikus vagyok abban, hogy az emberek maguktól, tömegesen, ilyen állami ‘rásegítés’ nélkül, csak öngondoskodással eleget takarékoskodnak-e.

– mondta ki ítéletét a magyarok pénzügyi tudatosságáról a Magyar Közgazdász Társaság tagja. Mint ecsetelte: a fejlett országok ezért különböző ösztönzőkkel próbálják erősíteni a nyugdíjcélú megtakarításokat. Németországban például az állami nyugdíjak arányának csökkentése mellett a tőkefedezeti pillér bővítését tervezik. Az ottani rendszer lényege, hogy az állami nyugdíj egy része fokozatosan kisebb lesz, a kieső jövedelmet pedig megtakarításokból kell pótolni.

EZ IS ÉRDEKELHET

Megrázó jóslatot kapott Európa legerősebb országa: brutálisan fogy a lakosság - még pár év, és több millióan eltűnnek

A 2030-ig tartó bevándorlás várhatóan jelentősen alacsonyabb lesz a korábban előrejelzettnél.

A tőkefedezeti rendszer kockázatai

A közgazdász arra is figyelmeztet, hogy egy kötelező megtakarítási rendszernek nemcsak gazdasági, hanem társadalmi következményei is lehetnek.

Ha az állam kötelezően félretételre kényszeríti a lakosságot, akkor a háztartások más kiadásokból próbálják majd előteremteni a szükséges pénzt. Az egyik legfontosabb ilyen felesleges kiadás a gyermeknevelés, tehát ez még inkább csökkentené a gyermeknevelési erőfeszítéseket. Ez a folyamat pedig tovább erősítheti a demográfiai problémákat, amelyek éppen a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát veszélyeztetik.

Mit kezdjünk a Nők40 programmal?

A magyar nyugdíjrendszer egyik sajátos eleme a Nők40 program, amely lehetővé teszi a nők számára, hogy negyven év szolgálati idő után nyugdíjba vonuljanak. Banyár József szerint a rendszer több ponton is problémás.

Én ezt így soha nem vezettem volna be

– mondja egyértelműen.

Szerinte már az elnevezés is félrevezető, mert rögzíti a negyvenéves szolgálati időt, miközben a várható élettartam növekedése miatt logikus lenne ennek folyamatos emelése. Hozzátette:

Ha indokolt a korhatár indexálás, akkor indokolt lenne a szolgálati idő indexálása is, ma például már Nők43-ról kellene beszélni.

A program ugyanakkor egy valós társadalmi különbségre reagál. A nem diplomás nők gyakran korábban kezdenek dolgozni, nehezebb fizikai munkát végeznek, és általában rövidebb ideig élnek, mint a magasabb végzettségűek. Ez indokolhat bizonyos kedvezményeket. A szakértő szerint azonban ezeknek nem feltétlenül kellene kizárólag a nőkre korlátozódniuk.

Ez a férfiakra is igaz, sőt rájuk még inkább, hiszen a nők tovább élnek.

EZ IS ÉRDEKELHET

Felrobbant a vita a nyugdíjakról: jöhet a Férfiak40? Brutális ára lehet a változtatásnak

A szakértő szerint a férfiak kedvezményes nyugdíja akár 450–500 milliárd forintos pluszterhet jelenthetne a nyugdíjrendszernek.

A Nők40 mögött továbbá, egy kevésbé hivatalos magyarázat is gyakran felmerül: a korai nyugdíjba vonulás lehetővé teszi, hogy a nagymamák segítsenek az unokák nevelésében. A nyugdíjszakértő szerint ennek van logikája, de a jelenlegi rendszer nem ezt a célt szolgálja.

Valóban, az egy jogos dolog lenne, ha a nevelt gyermekek után, azok számától függően korhatárengedményt kapnának az anyák. Az anyák, de nem minden nő.

– fogalmazta meg a határozott véleményt. Egy ilyen megoldás szerinte sokkal közvetlenebbül kapcsolódna a gyermeknevelés támogatásához.

Milyen reform jöhet valójában?

A nyugdíjrendszer átalakítása hosszú folyamat, amely több generáción keresztül hat. Banyár József szerint ezért könnyen előfordulhat, hogy a jövőben olyan változások történnek, amelyek szakmailag ugyan indokolhatók, de társadalmi szempontból nem feltétlenül ideálisak. A Magyar Közgazdász Társaság tagja szerint a jelenlegi folyamatok egy önmagát erősítő spirálba torkollhatnak.

A feltőkésítés felgyorsítja a gyermekszám csökkenést, az felgyorsítja az állami rendszer problémáit, amit egyre nagyobb korhatáremeléssel fognak kompenzálni. Ennek következménye hosszabb távon az lehet, hogy az emberek egyre később mennek nyugdíjba, miközben a nyugdíjban töltött évek száma csökken.

A nyugdíjrendszer jövője tehát nemcsak gazdasági kérdés, hanem demográfiai és társadalmi is. Az pedig már most látszik, hogy a következő évtizedekben a legtöbb ország kénytelen lesz alkalmazkodni az új realitásokhoz.

A címlapfotón Banyár József, a Magyar Közgazdász Társaság tagja. A címlapfotót készítette: Mónus Márton