Feleslegesnek érzed a munkádat? Hát akkor ők mit szóljanak?

A digitális forradalom árnyékában rengeteg olyan szakma van, melyeknek perceik, esetleg óráik vannak csak hátra, köszönhetően a technika fejlődésének: az önvezető autók korában kinek lesz szüksége taxisofőrre, buszvezetőre? Tanúi voltunk már az internet berobbanásával a print kiadványok számának radikális csökkenésének, éppen ezért ma már csak elvétve találkozunk újságárussal, a régi bódékból szuvenírt vagy kürtőskalácsot vehetünk ma már.

Mivel ma már automatákból és applikáción keresztül is vehetünk vonat- és busz-, vagy éppen színházjegyeket, így hamarosan jegyeladókra sem lesz szükségünk.

Viszont számtalan új foglalkozás is születik a régiek romjain, olyanok, melyek hallatán csak a fejünket fogjuk. A Portfolio Big Office konferenciáján hallhattunk például a boldogságmenedzserekről, akiket egyre több tengeren túli nagyvállalat alkalmaz. Hogy az ő feladatuk egészen pontosan mi, nem egyértelmű még számunkra. Feltehetően a fluktuáció kezelésében van szerepük, hiszen minél boldogabbak egy cég alkalmazottai, annál tovább maradnak. De boldogságtanácsadót is fogadhatunk ma már, ahogy személyes digitális kurátort is.

Minek van?

És ott vannak még azok a munkakörök, amik stabilan állnak, dacolva az idővel, és amelyeken olykor tényleg csak nevetni lehet. Ilyen például az olimpiák és a különböző úszóversenyek kötelező eleme, az életmentő. Ő mégis minek van ott? Ha csak nem miatta:

Bizonyos elegáns szállodákban ma még mindig van liftkezelő, ami előtt szintén értetlenül állunk. Igen, ő az aki udvariasan köszön, amikor belépük a liftbe, majd megkérdezi, hányadik emeletre óhajtunk menni, és megnyomja a gombot. Ehelyett mennyi értelmes dolgot csinálhatna...

Szintén nehezen tudjuk értelmezni a bankok nyomógombos ügyletválasztó gépe mellett álló hölgyet: ő vajon miért áll ott? Miért feltételezik rólam, hogy nem tudom kiválasztani, miért jöttem?

Persze nem hagyhatjuk ki a listából a különféle ügynököket sem, akik dacolva a naptárral, még mindig képesek telefonom, neadj’isten személyesen is felkeresni az embert, hogy különféle haszontalan termékeket sózzanak rá, úgy mint különféle gyanús biztosítások, üdülőjog, szuper kések, és egyéb nélkülözhetetlen háztartási eszközöket. Edényeket!

Állatpszichológus. Távol álljon tőlünk, hogy azt állítsuk, az állatoknak nincs lelkük, amivel foglalkozni kellene, de egy többezer forintos órabérben dolgozó állatpszichológus azért túlzás. Főleg egy olyan világban, amelyben többmillió valóban rászoruló embertársunk nem kap pszichológiai támogatást, mert esélye sincs hozzáférni ehhez a szolgáltatáshoz.

Szórólaposztogató/szendvicsember. Mindkettő annyira elavult, hogy az már fáj. Ki látott már valaha valakit, aki akár csak egy pillantást is vetett volna arra a darab papírra, amit a kezébe nyomtak, vagy ki az, aki nem a szendvicsember arcát nézi a hasán lévő felirat helyett? 

Vőfély. Az egyik legidegesítőbb eleme az esküvőknek, aki nem tud nem kínos lenni. Vagy azért, mert egyáltalán nem rátermett a feladatra, vagy azét mert túlságosan is az. Köztes állapot nincs.