Súlyos korlátozást vezetne be a bevándorlókra egy magyarok által is kedvelt európai ország: ezzel indokolják

A Bloomberg beszámolója szerint az alpesi országban a lakosság közel 27 százaléka külföldi állampolgár, ami egyre nagyobb társadalmi feszültségeket kelt. A "Nem a tízmilliós Svájcra!" kampányt vezető jobboldali Svájci Néppárt (SVP) által támogatott kezdeményezésről várhatóan még az idén népszavazást tartanak. A tervek szerint 9,5 millió lakos felett megtagadnák az újonnan érkezők belépését, 10 milliónál pedig további szigorítások lépnének életbe, és végső esetben felmondanák a személyek szabad mozgásáról szóló EU-megállapodást is.

A decemberi közvélemény-kutatások alapján a megkérdezettek közel fele támogatja az elképzelést valamennyi korosztályban. A hívek attól tartanak, hogy elveszítik nemzeti identitásukat, és hogy a bevándorlók túlterhelik a lakhatási, illetve az egészségügyi rendszert.

A gazdasági szereplők élesen bírálják a tervet. Az Economiesuisse üzleti érdekvédelmi szervezet "káosz-kezdeményezésnek" nevezte. Sergio Ermotti, az UBS vezérigazgatója szerint a szakképzett munkaerő bevonzása továbbra is létfontosságú marad. "Komolyan kell vennünk a közvélemény aggodalmait a bevándorlás következményeivel kapcsolatban" – mondta a Tages-Anzeiger című lapnak. "Ugyanakkor országként nyitottnak kell maradnunk az égetően szükséges szakképzett munkavállalók előtt."

Stefan Legge, a Szentgalleni Egyetem adó- és kereskedelempolitikai programjának vezetője rámutatott: "Ne áltassuk magunkat: a bevándorlás a múltban is, és ma is ennek a gazdasági sikernek az elengedhetetlen feltétele." Kiemelte: "A svájci óraipar, a pénzügyi szektor, a gyógyszeripar, a Nestlé – mindegyikben rendkívül magas a külföldiek aránya az alkalmazottak, sőt gyakran az alapítók között is."

A Roche gyógyszeripari vállalat, amely Svájcban 15 ezer embert foglalkoztat 120 nemzetiségből, szintén ellenzi a javaslatot. Annette Luther, a cég külügyi vezetője szerint: "Ez a javaslat veszélyezteti az EU-val kötött kétoldalú megállapodásokat, és ezzel együtt Svájc jólétét."

Gazdaságtörténeti szempontból Svájc csak a 20. században vált viszonylag szegény országból a világ egyik leggazdagabb államává. A második világháborút követő banki expanzió és a multinacionális nagyvállalatok – köztük az UBS, a Nestlé, a Swatch, a Roche vagy a Richemont – térnyerése hatalmas munkaerőigényt teremtett. Az 1999-ben megkötött, a személyek szabad mozgásáról szóló EU-megállapodás kulcsszerepet játszott ennek a szükségletnek a kielégítésében.

A jelenlegi, mintegy 9,1 milliós lakosságszám mellett a gazdasági prosperitás ellenére sokan úgy érzik, hogy a növekvő jólétből nem részesül mindenki egyenlő mértékben. A magas lakásárak és a gyorsuló urbanizáció különösen azokat sújtja, akik nem a jól fizetett pénzügyi, gyógyszeripari vagy technológiai szektorokban dolgoznak.

Az EU-val ápolt kapcsolatok szempontjából is kritikus a helyzet. Cédric Wermuth, a Szociáldemokrata Párt társelnöke hangsúlyozta: "Nincs alternatívája az Európával való szoros kapcsolatoknak. Peking, Moszkva, Washington egyszerűen nem megbízható partnerek. Ez a kezdeményezés nem védi meg Svájcot abban a formában, ahogyan most ismerjük, hanem éppen hogy veszélybe sodorja."

A svájci kormány 2024-ben új megállapodást kötött Brüsszellel, amely fenntartja a személyek szabad mozgását – erről szintén népszavazás várható. Az EU-ba irányul a svájci export fele, és a 450 milliós blokk kereskedelmi, tőke- és munkaerő-potenciálja közvetlenül hozzáférhető a svájci gazdaság számára.

A fiatalabb generáció egy része ugyanakkor támogatja a korlátozást. "Látom, hogy a szomszédos országainkban a migráció sokkal nagyobb problémákhoz vezet, mint itt Svájcban" – mondta a 19 éves Leandro Aeschbacher Unterseenből. "Megéri lemondani egy kis növekedésről egy olyan Svájcért, amely élhető marad a lakossága számára."

A svájci közvetlen demokrácia rendszerében az ilyen népszavazások mindennaposnak számítanak. Évente több referendumot is tartanak különböző témákban, és még ha egy kezdeményezés el is bukik, a kiváltott társadalmi vita önmagában is értékesnek számít a politikai kultúrában.