Pénzcentrum • 2025. augusztus 27. 10:02
Miközben Magyarországon továbbra is égető a tanárhiány, a szakképzésben dolgozó oktatók bérezése látványosan megugrott. 2024 óta átlagosan több mint 30 százalékos emelés után bruttó 700 ezer forint körüli alapbért vihetnek haza, amit vizsgapénzek és egyéb juttatások is kiegészíthetnek. Ezzel sok pályakezdő vagy fiatal pedagógus számára a szakképzés vonzóbbnak tűnhet, mint a gimnáziumi vagy általános iskolai tanítás, hiszen ott a belépő fizetés alacsonyabb lehet. A helyzet azonban veszélyes mellékhatásokkal járhat: ha a matematikát, fizikát vagy más hiányszakos tantárgyakat oktató tanárok inkább a technikumok felé fordulnak, az a közoktatásban okozhat súlyosabb szakemberhiányt, miközben a szakképzés is egyre inkább igényli a jól képzett közismereti oktatókat.
Az oktatási szektor évtizedes krízise mára már nem csupán riogatás, hanem tény. 2024/2025-ben a köznevelés, szakképzés és felsőoktatás intézményeiben közel 148 000 fő alkalmazott dolgozott, ami épp 2 300 fővel több az előző évhez képest. Noha a szám valamelyest javul, az oktatási rendszer krónikus hiánya továbbra is nyomást gyakorol a pedagógusokra, ahogy ezt a Pénzcentrum is megírta részletes elemzésében. Ennek ellenére az elmúlt években végbement béremelések kezdik megfordítani a negatív trendet és ebben a szakképzésben dolgozók jövőképe is új fényben ragyog.
Magyarországon a kormány a pedagógusbérek rendezését az uniós átlag és az infláció nyomására végigvezette; különösen kiemelt figyelmet kapott a szakképzés, amelyben a szakoktatók bére 2024 januárjától történelmi mértékben, átlagosan 32,2 %-kal emelkedett. A pályakezdők bruttó bére ezzel elérte a havi 581 680 Ft–620 000 Ft közötti tartományt, a tapasztaltabb szakemberek 670–720 eFt-t kereshettek, míg a legkiválóbbak havi 800 eFt körüli bruttó szinten fogadhatták el bérüket. Ez a növekedés nem egyszeri mérföldkövet jelent, hanem folyamatos trend része. A részletes bértábláról és egyéb illetményekről cikkünkben írtunk:
2020 óta a szakképzésben oktatók fizetése hozzávetőlegesen 2,5-szeresére nőtt.
Szó nincs gépies rugalmasságról: a béremelések mögött tudatos stratégia áll, mely a szakmai megbecsülést és az oktatói utánpótlás vonzerejét is növelni kívánja. Hasonlóan, a közoktatásban dolgozó pedagógusok fizetése is jelentős változáson ment keresztül: 2025. január 1-jétől átlagosan 21,2 %-os emelés lépett életbe intézményi szinten. A pedagógusi bértábla szerint a gyakornokok bruttóban 640 900 Ft–tól indulnak, a Pedagógus I. és II. fokozatban dolgozók bére 650 eFt–1,37 MFt, a mesterpedagógusok 716 eFt–1,65 MFt, a kutatótanároknál pedig 840 eFt–1,78 MFt közötti tartományban mozog. A fizetéseket illetően az elérhető adatok alapján egy táblában összegeztük a béreket:
Mindkét területen tehát kimutatható béremelés zajlik, de a szakképzésben dolgozók esetében az emelkedés mértéke különösen látványos: a br. 705 eFt-os alapbér, amelyről informális forrásból hallottál, összhangban van az állami közleménnyel, hiszen a tapasztaltabb oktatók e környékén mozognak. Az alapbérekhez pedig hozzáadódhatnak vizsgapénzek, juttatások, ösztönző komponensek, amelyek további növekedést eredményezhetnek, különösen vidéki régiókban, ahol a megélhetési költségek is alacsonyabbak.
A szakoktatók helyzete a pedagógus pályán belül egyedülálló: rájuk nem vonatkozik a hagyományos közalkalmazotti bértábla, így a Munka törvénykönyve szerint rugalmasabb, akár teljesítménycentrikus bérezés is alkalmazható. Ráadásul ők is jogosultak a nyári szabadságra, ami további versenyelőnyt jelent a szakmák közötti választáskor.
A tanárhiány és a béremelések összefüggnek: a KSH 2025-ös statisztikái szerint a pedagógusi létszám mérsékelten emelkedett, amit részben a béremelések hatásának tulajdonítanak. Ez arra utal, hogy a fizetések tényleges növelése (különösen ha a szakképzésben) vonzóbbá teheti a pályát, stabilizálhatja az oktatói bázist, és segítheti a helyi ipari igényekhez igazodó képzések fenntarthatóságát.
Ebben a fényben az általunk választott cím, hogy a „magyar sztártanárok degeszre keresik magukat” nem is túlzás, ugyanis a szakképzésben dolgozó oktatók bérezése a 2020 előtti állapotokhoz képest jelentősen emelkedett, és mindez hiteles, nyilvános forrásokon alapul. Természetesen a valós nettó jövedelem a különböző kedvezmények, pótlékok és járulékok függvénye, de még bruttóban is vonzónak számít a szektor szempontjából.
NULLA FORINTOS SZÁMLAVEZETÉS? LEHETSÉGES! MEGÉRI VÁLTANI!
Nem csak jól hangzó reklámszöveg ma már az ingyenes számlavezetés. A Pénzcentrum számlacsomag kalkulátorában ugyanis több olyan konstrukciót is találhatunk, amelyek esetében az alapdíj, és a fontosabb szolgáltatások is ingyenesek lehetnek. Nemrég három pénzintézet is komoly akciókat hirdetett, így jelenleg a CIB Bank, a Raiffeisen Bank, valamint az UniCredit Bank konstrukcióival is tízezreket spórolhatnak az ügyfelek. Nézz szét a friss számlacsomagok között, és válts pénzintézetet percek alatt az otthonodból. (x)
Jobban megéri matekot tanítani a szakképzésben, mint gimnáziumban?
A kérdés adja magát, ha a szakképzésben tanító oktatók bérezése ilyen mértékben emelkedett, vajon anyagilag jobban járhat-e egy közismereti tanár, ha elhagyja a gimnáziumi vagy általános iskolai katedrát, és inkább szakmát oktat?
Egy matek- vagy fizikatanár esetében a válasz nem egyértelmű. Bár a közoktatásban a bértábla mostanra eléri vagy akár túl is haladja a szakképzésben tapasztalt szinteket (különösen a Pedagógus II. és a mesterpedagógusi fokozatokban), a pályakezdők és a fiatalabb pedagógusok számára a szakképzés valóban vonzóbb lehet, hiszen ott már a belépő fizetés is megközelítheti, sőt, esetenként meghaladhatja a gimnáziumi tanári alapbért.
Ez a helyzet ugyanakkor komoly problémákat vet fel. Ha a bérkülönbségek miatt egyes közismereti tanárok átcsábulnak a szakképzésbe, az tovább mélyítheti a közoktatásban amúgy is fennálló tanárhiányt. A matematika és a fizika például amúgy is a legnagyobb hiányszakok közé tartoznak, évek óta egyre nehezebb megfelelő képesítéssel rendelkező tanárt találni ezekre a tárgyakra.
Ha ezen a téren is elindulna egy „elvándorlás” a szakképzés irányába, az a gimnáziumok és általános iskolák szakember-utánpótlását sodorhatná veszélybe.
Másfelől a szakképzésnek is szüksége van jó közismereti tanárokra, hiszen a szakmai tárgyak mellett matematikát, fizikát, magyart vagy idegen nyelvet is kell oktatni a technikumokban és szakképző iskolákban. Ez azt jelenti, hogy a két terület valójában nem egymás ellenfele, hanem egymás kiegészítője. A bérezés jelenlegi széttartása mégis versenyhelyzetet teremt, ami hosszabb távon strukturális feszültségeket idézhet elő. A tanárok nem a szakmai érdeklődésük, hanem a fizetési kilátások alapján választhatnak pályát vagy intézménytípust.
A kérdés tehát nem csupán az, hogy „jobban megéri-e” szakmát tanítani, hanem az is, hogy a rendszer képes lesz-e kiegyensúlyozottan biztosítani mindkét ágazat (a közoktatás és a szakképzés) utánpótlását. Az elmúlt évek bérrendezései sokat javítottak az oktatói hivatás vonzerején, de a bérek közötti különbségek kezelése nélkül fennáll a veszélye annak, hogy bizonyos tantárgyaknál a hiány még élesebbé válik, miközben a szakképzés megerősödik.