Több ezer magyar akarja most ezt a munkát: óriási a hiány, rajtuk múlik minden

Ahogy azt korábbi cikkünkben megállapítottuk a pedagógusképzések esetében érdekes kettősség figyelhető meg. Egyrészt nagyon magas az első helyen jelentkezők aránya (34%), másrészt az összes jelentkezéshez viszonyított arányuk is kiemelkedő: az összes jelentkezés 12,8%-a, az első helyeseknek pedig 16,31%-a ide irányult. Ez a növekvő népszerűség vélhetően a tanárhiány következtében felértékelődött oktatói pálya, valamint a csökkentett felvételi követelmények és bővített keretszámok hatására alakult ki. A pedagóguspálya nyitottsága (kevésbé szigorú bemeneti követelmények, ösztöndíjak) vonzóbbá vált, főként a kevésbé tehetősebb régiókban élő diákok körében.

Az oktatásban az üres álláshelyek száma 2021-ben 5 953 volt, 2022-ben 6 948-ra emelkedett, majd 2023-ban 7 350-re nőtt, ami az oktatási szektor növekvő munkaerőigényét mutatja. A pedagógushiány évről évre fokozódik Magyarországon. A 2024-es tanév végén az iskolákban 1 409 tanár és 512 tanító hiányzott. Ez a hiány részben az új életpálya törvény bevezetésének következménye, amely miatt több mint kétezer pedagógus mondott fel. A betöltetlen álláshelyek száma azóta sem csökkent jelentősen, ami komoly aggodalomra ad okot a szeptemberi tanévkezdés előtt. 

A tanárhiány miatt egyes iskolák különböző ösztönzőkkel próbálják vonzóbbá tenni a pedagóguspályát. Egyes felsőoktatási intézmények havi 50-150 ezer forintos ösztöndíjjal és egyéb támogatásokkal csábítják a tanárszakokra a jelentkezőket, de a legnagyobb ösztönző az alacsonyabb ponthatár (gyakrolatilag egyes intézmények esetén ha már valaki megjelölte a képzést, boztos lehetett benne, hogy felveszik). 

Ami látható, hogy az idei felsőoktatási felvételin jelentős növekedés volt tapasztalható az osztatlan tanárképzésre felvett hallgatók számában, ugyanis tavalyhoz képest 681 fővel többen, összesen 2 265-en kezdik meg tanulmányaikat ősztől. A ponthatárok több szak esetében alacsonyak voltak, 220 és 300 pont között mozogtak, például a digitális kultúra–történelem, biológia–matematika vagy angol tanári szakokon. Egyes intézményekben még ennél is kevesebb pont elég volt a bejutáshoz, különösen a tanító alapszak esetében. Ilyen feltételek mellett akár erős hármas, gyenge négyes érettségi eredményekkel is bekerülhettek a jelentkezők.

Elvégeztünk néhány érdekes becslést a következő évekre nézve. Ehhez pedig a következő háttér információkkal és körülményekkel kalkuláltunk:

• a tanárképzés 5+1 éves, tehát 5 év után van egy év úgynevezett hosszú gyakorlat, ami azt jelenti, hogy a 6.évben már a szakdolgozat mellett tanítanak a tanárszakos hallgatók iskolában. Az 5.évben már rövid gyakorlatot is kell végezniük, ami pár hónap, ezzel az egyszerűség kedvéért nem számoltunk, tehát ha egy hallgató nem csúszik meg 5 év egyetem után jut el oda, hogy tanítson;
• a másik körülmény a lemorzsolódás mértéke: minden egyetemi képzésből esnek ki emberek, akik végül nem végzik el az adott szakot (ennek több szociális és technikai oka lehet), most itt úgy számoltunk, hogy a hallgatók 50%-a végzi el a tanárszakot.

Ezek alapján tehát, ha alapul vesszük, hogy a következő években kb. átlagosan (az idei adatokat alapul véve) 500- 600 fővel nő a tanárszakot megkezdő hallgatók száma, akkor 2026-ban: kb. 2 800- 3 000 hallgató kezd és 2031-re, ha ennek a fele végez kb. 1 400- 1 500 tanár kerül be a közoktatásba és tölt be állást (ha feltesszük, hogy mind ebben is helyezkedik el).

Ami tehát az jelenti, hogy 2031-re a jelenlegi 7 011 üres álláshely legalább 5 511-re kell, hogy csökkenjen.

De ha optimisták vagyunk, akkor ennél is kevesebb lesz a szám, mivel a 2020-ban felvett hallgatók idén, de minden évben valamennyivel többen kerülnek tanári állásba. Ami nyilván probléma, hogy sok a már nyugdíj előtt álló, vagy már akár a nyugdíj után tanító tanár is, velük nehéz számolni,hogy mikor fejezik be végleg az oktatási pályát és akkor még nem számoltunk olyan tényezőkkel, mint a gyereket vállaló pedagógusok. Szóval ezek igen nehezen megfogható számadatok és ami még igen látványos, hogy nagyon sok a "ha" körülmény, melyeknek teljesülésére garancia egyáltalán nincsen. Így kénytelenek vagyunk várni és nézni a friss adatokat (már ha közlik azokat és hitelesen), azok valamelyest támpontot tudnak adni helyzet tematizálása során. 

Mit mutatnak az idei adatok?

A felvételi statisztikák alapján a mostani létszám legutóbb 2018-ban volt hasonló, a mélypontot pedig a 2020-as év hozta, amikor mindössze 1 695 fő jutott be tanárszakokra. A pálya vonzerejét az utóbbi években a pedagógusbérek emelkedése is növelte, 2024-ben és 2025-ben is jelentős fizetésemelés történt. Ennek ellenére komoly kihívást jelent, hogy a felvettek közül várhatóan csak minden ötödik diák áll majd ténylegesen pályára, ami nem elég a nyugdíjba vonuló tanárok pótlására, különösen a természettudományos tantárgyak esetében. Például fizikatanárból már most is nehéz találni megfelelő szakembert.

A tanító alapszak iránt is nagy volt az érdeklődés,  az idei eljárásban 2 633-an jelölték meg első helyen, összesen 8 406 jelentkezést regisztráltak. Ennek ellenére a ponthatárok itt sem voltak magasak, egyetlen egyetemen sem érték el a 300 pontot. Az ELTE TÓK-ra kellett a legtöbb pont (288), míg a Gál Ferenc Egyetemen 192 ponttal is állami ösztöndíjas nappali helyre lehetett jutni. Más intézményekben 196 és 286 pont közötti értékek voltak jellemzőek, ami szintén mutatja, hogy közepes érettségivel is jó esély volt a bejutásra.

Az állami ösztöndíjas, nappali tanító szakok ponthatárai között jelentős eltérések mutatkoztak: például az AVKF-en 238, a KRE-n 251, a NYE-n 286, a SZE-n 283 pont kellett a felvételhez. A legalacsonyabb bejutási küszöb a Gál Ferenc Egyetemen (192) és az ELTE BDPK-n (196) volt. Érdekesség, hogy levelező képzésen magasabb pontszámokat húztak, például az AVKF-en 380 pont kellett a felvételhez, ami nagyrészt a munkatapasztalatért adható pluszpontoknak köszönhető.

Az idei felvételi adatok azt mutatják, hogy a pedagógusképzésekre való bejutás sok esetben viszonylag alacsony pontszámmal is lehetséges volt, ami rövid távon növelte a felvett hallgatók számát. Ugyanakkor a lemorzsolódás és a pályára lépők alacsony aránya miatt hosszabb távon továbbra is komoly problémát jelenthet a pedagógushiány, különösen a természettudományos tantárgyak és a speciális szaktanárok esetében. Az alacsony ponthatárok és a béremelések mellett is kérdéses, hogy a most belépő generáció képes lesz-e érdemben enyhíteni a szakemberhiányt az oktatásban.