Az ország, amely tegnap még csoda volt, ma már válság sújtja!

Néhányan már előre érezni vélik a válság jeleit, a tehetősebbek már most igyekeznek felszámolni Buenos Aires-i bankbetéteiket, és inkább dollárba fektetik pénzüket, vagy külföldre menekítik, mielőtt a kormány ismét befagyasztaná a bankbetéteket, úgy mint 2001-ben. Szakértők szerint azonban ilyen mértékű gazdasági válságra nem kell számítani.

A probléma abban gyökerezik, hogy az argentin kormány igyekszik "menedzselni" a statisztikai hivatal által közölt inflációs adatokat, nem véletlenül, hiszen a külföldi adósságállomány fizetési terheit jelentős mértékben ez határozza meg. A hivatalos adatok alapján a fogyasztói árindex 8,9 százalékos, ezzel szemben a tényleges infláció ennél jóval magasabb, 25 százalék feletti.

Az adatok ilyen mértékű megmásítása igen jelentős problémákat szülhet, főleg miután ezen kötvények jelentős része külföldi tulajdonban van, elsősorban európai és amerikai nyugdíjalapok tulajdonában. Argentínán kívül Törökország, Lengyelország, Brazília, Dél-Afrika és hazánk is rendelkezik inflációhoz kötött államkötvényekkel.

A JP Morgan elemzői szerint az argentin indexált kötvények már közel 1230 bázispontos spread-del forognak, ami azt jelenti, hogy igen magas nemfizetési kockázatot áraznak be ezekbe a papírokba.

Első ránézésre Argentína elég jól teljesít. A világ legnagyobb szójabab-exportőreként, és második legnagyobb kukorica-exportőreként igen nagyot profitálhat a mostani szárnyaló élelmiszerárakból. Kereskedelmi mérlege 12 milliárd dollárnyi pluszt tudott felmutatni, ráadásul jelentős - 50 milliárd dollárnyi - devizatartalékkal is rendelkezik az ország, ennek ellenére kockázati prémiumok is szárnyalnak.

Argentína jó példa arra, hogy milyen bajokat szülhet az infláció emelkedése, ami a fél világnak problémát jelent mostanában. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint a feltörekvő országok inflációs problémáiért 70 százalékban az élelmiszerárak felelősek, hiszen ezen országok fogyasztói kosarát 40 százalékban az élelmiszerek teszik ki, szemben a gazdagabb országok 12 százalékos átlagával.

A Morgan Stanley vezető közgazdásza szerint mindezért a központi bankok felelősek, ugyanis a globális súlyozott nominális kamat 4,3 százalék, ami elmarad a globális, 5 százalék körüli inflációs rátától, vagyis a reálkamat negatívba fordul. Ez pedig tovább fűti az élelmiszer és energiaárak emelkedését.

Néhányan már felismerték az inflációs nyomás keltette veszélyt, és ha máshogy nem is, monetáris szigorítással igyekeznek tenni valamit a helyzet ellen. Egyes országok közvetlenül az árakra próbálnak hatni, például az élelmiszerek exportjára kivetett vámok formájában.

A Fitch Ratings Vietnámot marasztalta el, amiért nem tesz tényleges lépéseket az infláció letörésére, ami mára 25 százalék körüli, szemben a kamatok 12 százalékos szintjével, ami tehát azt jelenti, hogy a reálkamatok messze mínuszba fordulnak. Ilyen körülmények között előfordulhat, hogy a befektetők teljesen elveszítik bizalmukat az országban, és kivonulnak. Ez persze nem csak Vietnámra igaz, hanem a többi magas inflációval küszködő országra is.

Hiába tehát az elmúlt évtized feltörekvő piacainak kiugróan jó teljesítménye, ha ez magas államadósság állománnyal és inflációval párosul. Különösen veszélyessé teszi ez azokat az országokat, amelyek a statisztikai adatok mahinálásával igyekeznek jobb színben feltüntetni országukat a külföldi befektetők előtt, hisz a turpisságra úgyis fény derül, és akkor kezdődnek csak az igazán nagy bajok.