Hogy lesz ebből nyugdíj? Milliárdok illantak el a rendszerből!

Hazánkban először a két világháború között merült fel a magánynyugdíj rendszerének gondolata, működésük azonban a világháború utáni államosítás miatt csak tiszavirág életűnek bizonyult. A rendszer újra indítására egészen 1998. január elsejéig kellett várni.

A munkaerőpiac újdonsült szereplői számára kötelező jellegű, a többieknek választható volt a magánnyugdíj-pénztári belépés. A bérjegyzékeken jól nyomon követhető, hogy a mindenkori bruttó bérünk 8 %-át utalják a pénztári számlánkra, további 1,5 % az állami nyugdíjrendszerbe vándorol.

A szolgáltatók a pénztári számlára érkező jóváírásokból fedezik a működési költségeiket, a fennmaradó összeget pedig a tag által választott portfólióhoz tartozó befektetési struktúra szerint próbálják fialtatni. A tagok a kockázatvállalási hajlandóságuktól függően a klasszikus, a kiegyensúlyozott és a növekedési portfólió közül választhatnak.

Pénztáranként eltérhet a befektetések összetétele, de általánosságban elmondható, hogy az első esetben a nyugdíj megtakarítás körülbelül 80 %-át fektetik állampapírokba, a fennmaradó részt kerül rövid lejáratú papírokba és részvényekbe. A kiegyensúlyozott portfólióban növekszik a részvények aránya, a növekedésinél pedig csak mintegy 30-40 %-a kerül biztonságosnak tekinthető befektetési formulába.

A pénztárak évente egyszer kötelezően küldenek elszámolást a tagoknak, akik így ellenőrizhetik az előző év forgalmát. A befizetésekből kiderül, hogy a munkáltató eleget tett-e a törvényi kötelezettségének és átvezette a 8 %-os levonásokat a számlára, valamint kiderül, hogy mennyire volt eredményes a pénztár éves tevékenysége.

A válság előtt a pénztárak büszkén számoltak be a növekvő taglétszámukról, a kezelt vagyon nagyságának folyamatos növekedéséről, az elért hozamaikkal pedig próbálták magukhoz csábítani más pénztárak ügyfeleit. Az értesítő levelek idei postázása után az ügyfél-reklamációk számának drasztikus növekedésére számíthatnak a pénztárak, ugyanakkor az online hozzáféréssel rendelkező tagok már év közben is láthatták, hogy baj van.

Regisztrációt követően az egyenleg interneten keresztül év közben is ellenőrizhető, az évközi negatív hozamok pedig azt valószínűsítik, hogy milliárdok olvadtak el a válság hatására. A pénztárak egyelőre mélyen hallgatnak az eredményeket illetően, kiváltképp, hogy a nemzetközi negatív tőkepiaci hatások felerősödése miatt várhatóan sokak év végi záró egyenlege alulmúlhatja a nyitó összeget.

Különösen érzékenyen érintheti a válság a növekedési portfóliót választó tagokat, akik a legnagyobb részvény-kitettséggel rendelkeznek. Váltásra negyedévente a mindenkori egyenleg egy ezrelékéért ugyan van mód, de ez már nem hozza vissza az elbukott nyugdíjat.

A pénztárak biztosították a tagokat a befizetések felelős kezeléséről, értékállóságot és reálérték növekedést ígértek az ügyfeleknek. A részvénypiacok 2008-as hanyatlása azonban még a legpesszimistább várakozásukat is alulmúlta, ez pedig keresztülhúzta a számításokat.

A hosszabb távon várhatóan magasabb reálhozamott biztosító befektetési politika a tőkepiaci történések következtében rövid távon veszteségesnek bizonyult. A pénztárak széttárt karral fogadhatják a magyarázatra váró ügyfeleket, mivel szerintük a globális pénzügyi eseményekre a legkisebb ráhatással sem bírnak.

A magyar nyugdíj-megtakarítások is szenvedő alanyaivá váltak a tengerentúlról átgyűrűzött pénzügyi válságnak, az ügyfelek ezt a saját bőrükön érezhetik. A negatív hatásokból eredő veszteségeket még a gondosan összeállított portfóliók sem kerülhették el.