Egy tőzsdekrach tanulságai

Bár a válság kétség kívül hétfőn villantotta meg igazi méregfogát, a történelmi hűség kedvéért feltétlenül említsük meg, hogy már az október 19-ét megelőző napokon sem dőlhettek hátra nyugodtan karosszékükben a kereskedők. Október 14-én a DJIA 4%-ot esett. Október 15-én James Baker, amerikai pénzügyminiszter a washingtoni álláspont értemében-miszerint a növekvő kamatszint, hátráltatja a gazdasági növekedést bírálta Bonnt. A részvényárfolyamok aznap további 2%-ot estek, október 16-án pedig 5%-os bukást könyvelhetett el az index. Ugyan a hétvége hozott egy kis szusszanásnyi szünetet, hogy a befektetők felkészülhessenek az elkövetkező hét eseményeire, azonban arra még a legmerészebb álmaikban sem gondoltak, ami hétfőn várta őket.

Az európai és ázsiai tőzsdék már hírnökei voltak a tengerentúli totális krachnak, hiszen európai idő szerint hétfőn hajnalban a hong kong-i börze mutatója 5%-ot meghaladó mértékben hanyatlott, míg Londonban 10%-ot zuhant az index. Ami a hétfőt illeti, sűrű fekete felhők kezdtek gyülekezni az égen, sem az anyatermészet, sem a politika nem volt kegyes a befektetőkhöz.

Olaj volt a tűzre, hogy a hétvégén Dél-Angliában 18 emberéletet követelő 151 km/órás hurrikán végzett pusztítást, valamint az USA és Irán között egyre jobban kiéleződő feszültség is a borúlátó hangulatot erősítette. (Október 19. reggelen két amerikai csatahajó lebombázott egy iráni olajfúróplatformot a Perzsa-öbölben, válaszul Irán október 16-i rakétatámadására, ami MV Sea Isle City tankerjét érte.) Ebben a hangulatban kezdődött meg a kereskedés az Egyesült Államokban. A főbb amerikai indexek kötél nélküli bungee ugrása következtében a Dow Jones index 23%-ot, az S&P500 20%-t, míg a Nasdaq100 15%-t esett a nap végére.

Nem sokkal a Fekete Hétfő után Ronald Reagan elnök széleskörű vizsgálatot rendelt el az okokat feltárandó. Rengeteg magyarázat forog az óta is a köztudatban, de több mint valószínű, hogy ezek együttes hatása láncreakcióként gyújtotta be a krach gyújtózsinórját.

Most vizsgáljuk meg egy picit a válság potenciális okait!
Az amerikai közvélemény egyértelműen a program tradinget (automatizált kereskedés) kiáltotta ki bűnbaknak, mások pedig a gyengülő dollár hatására az amerikai piacról tömegesen kivándorló japán befektetőkre próbálták meg ráhúzni a vizes lepedőt.

A harmadik és egyben legvalószínűbb szcenárióhoz vissza kell mennünk egészen a '87-es év kezdetére.

Az 1987-es év nagyon jól startolt a befektetők számára. Már a szilvesztert követő napokban elérte a DJIA a 2000 pontot, és könnyedén ugrotta meg a további akadályokat is. Augusztus 25-ére meghódított a 2722 -es csúcsot, ami arra az évre vetítve 43%-os növekedés, mindössze nyolc hónap alatt. Az árak tehát az égbe törtek, eddig elérhetetlennek tűnő magasságokat ostromoltak.

1987 derekára néhány befektető azonban ráeszmélt arra, hogy olyan részvények vannak a portfoliójában, amelyek árazása irreális, ezért kezdtek megszabadulni ezektől a papíroktól. Ez komótos lavinafolyamként elindította az árak lassú, de biztos esését. Ugyanakkor a kamatlábak növekedni kezdtek, ezért sok befektető a részvények helyett kötvényeket vásárolt. Ez az eladási hullám tovább csökkentette a részvényárakat. Októberre már több mint 10%-os kockázatmentes hozammal kecsegtettek az államkötvények. Az amerikai részvénypiac egy vékony kötélen lavírozott, a krach karnyújtásnyira került.

És, hogy mi tanulság?
Bár az ultramodern számítógépes rendszerek, és a szerteágazó kereskedési stratégiák miatt igen csekély a valószínűsége, hogy egy hasonló krach megismétlődjön, de valószínűleg ugyanezt mondta volna egy wall street-i bróker ha 1987 október 18-án megkérdezik.

Tehát a tanulság az, hogy a történelem mindig ismétli önmagát, olyan is előfordulhat, amit előtte elképzelhetetlennek tartottunk, ezért mindig legyünk résen!

{{PCTOZSDESULI}}