Botrány a Grand Slam-torna helyszínén: fűszag terjeng az edzőpályán, ebből mi lesz?

Tavaly, a US Open rajtja előtt Danyiil Medvegyev és Alexander Zverev intenzív edzőmeccset játszott a Louis Armstrong Stadionban. A soron következő páros, Danielle Collins és Christian Harrison – a vegyes páros elődöntősei – néhány perccel a kijelölt időpont előtt meg is érkezett a pálya mellé.

Ekkor mulatságos jelenet bontakozott ki. Medvegyev és Zverev láthatóan szerettek volna még egy kicsit játszani, noha lejárt az idejük. Zavartan tanakodtak, visszaálltak az alapvonalra, mintha még egy játékot le akarnának játszani, és az egész óra letelte után is a pályán maradtak. Végül megadták magukat, és átadták a helyet Collinsnak és Harrisonnak, akik addig csendben várakoztak a pálya szélén.

Bár az élvonalbeli teniszezők az év során gyakran edzenek riválisaikkal, az edzőpálya könnyen a feszültség forrásává válhat. Sok játékost különösen bosszant, ha kollégáik tapintatlanul túllépik a számukra kijelölt edzésidőt. A profi tornák világszerte érvényes íratlan szabálya: ne sajátítsd ki az edzőpályát.

Vannak, akik legyintenek a többiek pontatlanságára, mások számára ez főbenjáró bűn. Gabriel Diallo, a világranglista 41. helyén álló, tehetséges fiatal kanadai széles mosollyal mondja:

Sokan vannak, akik visszaélnek az idejükkel. Egy óra helyett kitolják 1:05-re, 1:10-re. Kanadai vagyok, úgyhogy utálom a konfrontációt. Csak hagyom őket játszani, talán túlságosan is

- fejtegette Diallo.

Coco Gauff is nevetve reagál a témára: "A felnőtt túrákon ez gyakrabban előfordul, mint juniorversenyeken. Vannak, akikről tudod, hogy két-három-négy perccel mindig túllépik az időt. Én nem vagyok ilyen. Ha a pályán vagyok, megkérdezem az edzőmet, hány óra van. Nem akarok olyan játékos lenni, aki túllépi az idejét. Inkább akár egy perccel korábban abbahagyom, különösen, ha utána még takarítani kell a salakpályát."

KATTINTS a friss és élő eredményekért, hírekért a Sportonlinera!

A pálya átadása mindkét fél számára kínos tud lenni. Időben, jó ritmusban befejezni az edzést nem mindig kellemes, ahogy Emma Raducanu is megjegyzi:

Az esetek hetven százalékában dupla hibával zárok. Ma is ez történt, pedig jó edzésem volt. Talán érzed a nyomást, amikor már jönnek az emberek, főleg, ha egy nyolcfős csapattal érkeznek. Mindig vicces ez a kis interakció, mert az utolsó pont általában vagy borzalmas, vagy hihetetlenül jó

- mondta erről a sportoló.

Az edzésre fordítható pálya-idő szinte minden tornán rendkívül értékes, és kevés játékos kap annyit, amennyit igazán szeretne. A topjátékosok és a ranglista hátsóbb részén állók számára elérhető idősávok és pályaminőség között is jelentős különbség van. Ez tovább fokozhatja a neheztelést, amikor a magasabban rangsorolt játékosok még így is ráérősen viselkednek.

Jessica Pegula, aki pályafutása nagy részét a top 100-on kívül töltötte, majd karrierje közepén tört be az élvonalba, jól emlékszik arra, mennyire másként bántak vele alacsonyabban rangsorolt játékosként – még a US Openen is:

Hátul, a parkban kaptam pályát, szagolhattam a fűszagot és minden más illatot, amit New York kínál. Teljesen más pályák voltak. Gyorsak voltak, és semmiben sem hasonlítottak a meccsekre használt pályákra. Most, hogy topjátékos vagyok, egyértelműen érzem a különbséget az edzőpályáim, az időpontjaim és a pályák minősége terén, amiket megkaphatok. Mondhatnánk, hogy ez egy kicsit igazságtalan, de azt is gondolom, hogy az ember ezt kiérdemli

- fejtette ki a teniszező.

EZ IS ÉRDEKELHET

Hiába a legnagyobb pénzdíj valaha, ezzel sem elégedettek: kitört a botrány az Australian Open előtt

A január 18-án rajtoló Australian Open a tenisz történetének eddigi legnagyobb díjalapját kínálja, ám a játékosok nem elégedettek.

Abban már eltérnek a vélemények, hogyan illik reagálni, ha valaki kisajátítja a pályát. Pegula szerint a legtöbb játékos rugalmas és megértő, de ha kell, ő nem habozik jelezni a jelenlétét: "Vicces, mert kimész, és ott állsz: 'Rendben, lejárt az időd.' Odamész, ott állsz, pattogtatod a labdát. Valami olyasmi, hogy: 'Oké, ideje lejönni.'"

Gauff is hasonlóan proaktív, ha az előtte lévő játékos túl sokáig húzza:

Vannak, akik túllépik az időt, és te ott állsz, aztán egyre közelebb és közelebb araszolsz a pályához. Nem zavar annyira, de azért néha jó lenne, ha elismernék. Ha valaki azt mondja: 'Bocsi, meccsem lesz, csak még pár szervát szeretnék ütni' – akkor oké, rendben. De a legrosszabb, ha a játékos csak játszik tovább, mintha nem csinálna semmi rosszat, és utána nem is kér bocsánatot. Ilyenkor azt gondolom: 'Oké, megjegyeztem.'

- mondta erről Coco Gauff.

A US Open korai köreiben Cameron Norrie-nak megadatott az a "kiváltság", hogy Novak Djokovicsra és Zverevre várjon, amíg befejezik az edzésüket. Ahogy közeledett az óra vége, Norrie a fizikai felkészítő edzőjéhez fordult: "Olyan 59 perc volt. Próbáltam rávenni a kondicionáló edzőmet, hogy menjen oda, és tegyen rájuk egy kis nyomást. Ő meg csak azt mondta: 'Nem, nem akarok odamenni!'"