Fontos szabálykönyvet állított össze a hatóság: erről minden gamer gyerek szüleinek tudni kell

A médiatudatosság fejlesztése és az online gyermekvédelem az NMHH stratégiai céljai közé tartozik. Ezzel a céllal készült a Jól van a gyerek, ha játszik? – Tudástár videójátékokról szülőknek és pedagógusoknak című friss NMHH-kiadvány is. A magazinformátumú tudástár a hatóság Mobil a családom? programjához hasonlóan a szülőket és a pedagógusokat szólítja meg friss kutatási anyagokon alapuló, de ismeretterjesztő üzeneteivel.

Kalauz a gyermekek virtuális világához

Az elmúlt évtizedekben a videójátékok a szórakoztatóipar legjövedelmezőbb ágazatává váltak. Már nemcsak az egyéni kikapcsolódást jelentik, hiszen gyakran online közösségi térként is működnek, és akár a teljes család közös szórakozását is szolgálhatják.

A gyerekek is egyre fiatalabban férnek hozzá a videójátékokhoz. A felmérések szerint a 6–9 évesek 74 százaléka játszik valamilyen játékkal. Ahogy idősebbek lesznek, ez az arány nem igazán változik, a 10–16 évesek 78 százaléka, míg a 17–18 évesek 69 százaléka hódol ennek a szenvedélynek. Ez a szülőket is új kihívások elé állítja, hiszen nemcsak az egyre hosszabbra nyúló képernyő előtt töltött idővel kell harcolniuk, hanem egy új szubkultúrával, a gamervilággal is meg kell ismerkedniük, hogy segíteni, terelgetni tudják a gyermekeket a virtuális kalandjaikban.

Ebben az ismerkedésben szeretné támogatni az NMHH és a GameStar magazin a szülőket és a pedagógusokat. Az idén februárban bemutatott Kézikönyv gamer gyerekekhez című kiadvány hosszabb, részletesebb folytatásában, tényekkel, adatokkal szolgálnak, illetve perspektívákat és szempontrendszereket mutatnak, melyek segítségével jobban meg lehet érteni, ismerni ezt a világot.

Veszélyeket és lehetőségeket is rejt a játék

A kiadvány négy tematikus részben járja körbe a játékoslét legfontosabb kérdéseit. Az első szakasz bemutatja, hogy mit is jelent gamernek lenni, ehhez a közeghez tartozni. Igyekszik lebontani a már meglévő sztereotípiákat és egy hiteles, adatokkal alátámasztott képet mutatni a játékosok motivációiról, a játékok népszerűségének okairól. A játékokkal kapcsolatban a legtöbb aggály a veszélyforrások miatt alakul ki, így a második szakaszban ezekről lehet mélyrehatóbb ismereteket szerezni. A korhatár-besorolási rendszerben, a PEGI-ben (Pan European Game Information – Egységes Európai Játékinformációs Rendszer), a képernyőidő és a függőség bemutatása mellett gyakorlati tanácsok is helyet kaptak, melyek akár a megelőzést is segíthetik. A videójátékokban a veszélyek mellett számos lehetőség is rejlik. A tudatos felhasználók számos módon tudják hasznosítani a játékokban rejlő potenciált, így a harmadik rész ezt vizsgálja. A tanulás és készségfejlesztés mellett akár különböző mentális zavarok is kezelhetők a játékok segítségével, de akár a képernyőidő csökkenéséhez is vezethet a tudatosság. A záró fejezetben a szülők és pedagógusok megismerkedhetnek a videójátékok kulisszatitkaival és hatásmechanizmusával, betekintést nyerhetnek a játékok narratív elemeinek rendszerébe, logikájába.