Valósággal megszállták a magyar turisták ezt a várost: pedig létezik egy olcsóbb alternatíva is

Hamarosan hivatalosan is vége az európai síszezonnak, a nálunk szerencsésebb földrajzi helyzetben lévő országok (értsd: van hegyük bőséggel) pályáiról eltűnik lassan a hó – már ahol volt egyáltalán–, a turisták hazamennek.  De a legtöbb helyen nem csüggednek, nagy erőkkel készülnek a tavaszra, a nyárra. (Hogy miképp lehet hasznosítani egy sípályát júliusban, erre majd még kitérünk.) Ha síelésről van szó, a magyarok körében a szomszédos Ausztria mellett egyre népszerűbb téli úti cél a Tátra, de nem feltétlenül csak sportolni érkeznek, szánkózni, kirándulni, vagy egyszerűen csak havat látni.

Még szeptemberben szaladt körbe a hír a lengyelországi nyomán a hazai sajtóban, hogy szó szerint megszállták a magyarok Zakopanét: rekordszámú magyar turista járt ott az előző téli szezonban, amit a helyi sajtó "magyar invázióként" emlegetett, és idén sincs ez másképp. Ezt a saját bőrünkön tapasztalhattuk egy látogatáson, amit a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet hozott tető alá.

Február közepén nem nagyon lehetett úgy elhajítani Zakopane központjában egy követ (nyilván nem tettük meg), hogy az ne egy magyar családapát talált volna meg, aki éppen lufit, világító óriásszemüveget, lézeres röppentyűt vagy egy túlárazott, túlkrémezett édességnek álcázott instant inzulinsokkot vásárolt volna 5-11 éves gyermekének. Ebből is jól látszik már a lengyel városka gyakorlatilag ugyanazt nyújtja februárban, mint a Siófok július derekán, csak éppen 30-35 fokkal alacsonyabb a levegő hőmérséklete.

A főutca fast fashion üzletektől, édességboltoktól, kínai szuveníreket áruló bódéktól roskadozik, persze vannak helyi termékek, finomságok is, de a tömeg már-már zavaróan masszív, cserébe a hangulat persze pezsgő. Mondom, mint Siófok nyáron.

Egy szép szombat reggel pedig a város közepén található hólabirintusban magyar szón kívül gyakorlatilag mást nem is hallani, sőt, csak honfitársaink segítségével jutottunk ki a 3 ezer négyzetméteres útvesztőből a pánikroham kezdete előtti utolsó előtti pillanatban. De ezt senkit ne riasszon vissza, hogy meglátogassa a város egyik legkülönlegesebb téli attrakcióját, a Śnieżny Labirynt-et, nem mellesleg a szomszédos hóépítményben nem csak hószobrokkal találkozhatunk, de a Mikulással is. 

Zakopane teházt nem csak giccs és műanyag, nem véletlenül zarándokolnak oda a magyarok évtizedek (század?) óta rendületlenül, a város egy csodálatos hely, már ha átlátunk a bazársoron, vagy felmegyünk a Gubalowkára és a lézershow mögött meglátjuk a lényeget.

A Gubałówka (1123 m) Zakopane egyik legismertebb kirándulóhelye, ahonnan lenyűgöző panoráma nyílik a Magas-Tátrára. A hegy könnyen megközelíthető a siklóval, amely már 1938 óta szállítja a turistákat a csúcsra. A felvonó alsó állomása Zakopane központjában, a Krupówki sétálóutca közelében található, így gyalog is könnyen elérhető. Itt tényleg egész évben pezsgő élet zajlik: élen sípályák és szánkópályák várják a látogatókat, míg nyáron túraösvények, biciklipark és különféle szabadidős programok kínálnak kikapcsolódást. Aki szeretné, gyalog is feljuthat a csúcsra, a kapaszkodó út körülbelül egy óra alatt teljesíthető – mi erre nem vállalkoztunk.

A pandémia előtt évente 200-220 ezer magyar turista látogatott Lengyelországba, egy jelentős részük ide, Zakopánéba. Ez a szám jelenleg ismét növekvő tendenciát mutat. Persze nem csak havat látni, pierogit, bigost, zureket enni (mindhárom mennyei eledel, főleg az utolsó, egy savanyú leves, amelyet a kovászos levesalapjából főznek, füstölt kolbásszal tálalják), giccset vásárolni érkeznek, hanem síelni is.

Zakpane 2.0: új utakon

Utazásunk egyik fő célja, hogy a „megszállt területek” mellett keressünk olyan helyet, ami megfelelő alternatívát nyújthat azok számára, akik nyugalmasabb körülmények között látnának havat, vagy élveznék a tavaszi, nyári, őszi Tátrát: erre ugyanis van lehetőség. A „slágervárostól” alig több mint 2 órára lévő Krynica-Zdrój nem csak csendesebb, de kellemesebb, nyugodtabb üdülést kínál az év szó szerint bármelyik szakában. Arról nem is beszélve, mint azt helyi vállalkozóktól a sípálya lábánál megtudtuk,

itt nagyjából 15 százalékkal olcsóbbak a szállás, illetve az éttermi árak, mint Zakopaneben, és Budapesthez valamivel még közelebb is van.

A két város között sem maradtunk persze attrakció nélkül: szánkóztunk, méghozzá Sankolandia több mint 2 km-es kanyargós, jeges, csúszós pályáján. Az élmény igazi komfortzóna elhagyó terep: az első pár száz méter halálfélelem, majd óriási adrenalinlöket, ismét egy kis halálfélelem úgy a pálya harmadánál, majd tiszta, gyermeki öröm, az utolsó 200 méter pedig a maga a vegytiszta boldogság. Nem is csoda, egy csúszás nem volt elég, nyilván dupláztunk.

Az élményt a felfelé út tette teljessé, azokat ugyanis, akik befizetik az 5 ezer forintos jegyárat, egy traktor viszi fel a hegytetőre nagyjából 15 perc alatt.

A lassabb élet szigete

Krynica-Zdrój  Lengyelország egyik legismertebb fürdő- és üdülővárosa, egy igazi nyugalom‑oázis a hegyek között, amely tökéletes alternatívát kínál a zsúfolt turistaközpontok helyett. A város nemcsak a gyógyvizeiről és a hagyományos fürdőiről ismert, hanem arról is, hogy megfizethető szolgáltatásokat nyújt a látogatóknak, így jó választás lehet a családosok és az idősek számára, akik lassabb pihenést keresnek. 

Közel 30 különböző ásványvízforrás található, melyek elsősorban az emésztőrendszeri, húgyúti, keringési és anyagcsere problémák kezelésére ajánlottak. Külön erre a célra épített ivócsarnokokban kóstolhatjuk meg a markánsabbnál markánsabb ízű gyógyvizeket, igazi autentikus élmény, kár kihagyni!

Krynicában lassabb ugyan az élet, de rengeteg lehetőség van itt is síelni, kirándulni. A Słotwiny Arena népszerű síközpont, amely különböző nehézségű szintű pályákkal várja a téli sportok rajongóit. A havas szezon végén pedig, mint egy forgószínpadon kicserélődik a díszlet: ahogy a téli tájat felváltja a tavaszi, a síelők helyét átveszik a biciklisek, a síszervizből, shopból, kölcsönzőből kerékpárosokat kiszolgáló létesítmények lesznek.

Erre szükség is van, hiszen ahogy arról már több alkalommal is írtunk a Pénzcentrum oldalán: a globális felmelegedés miatt rövidül térben és időben a síszezon, így a pályaüzemeltetőknek valós alternatívákat kell keresniük, hogy az egyre korábban kezdődő tavasztól az egyre tovább tartó őszig is fenntarthatóan tudják üzemeltetni a létesítményeket.

Az arénában éppen ezért épült meg a Słotwiny Lombkorona Ösvény, amely egy 49,5 méter magas kilátótoronnyal kiegészített erdei sétaút a fák tetején. Ez egész évben látogatható, és lélegzetelállító kilátást kínál a környező hegyekre. Meleg nem volt, és a hó is esett (amire egyébként ebben a szezonban nem volt túl gyakori), de a látvány mindenért kárpótolt minket. 

"Magyar, lengyel: két jó barát"

Mint az út során megtanultam, a fenti mondatot nem mi, magyarok találtuk ki, egy valóban létező barátságról tanúskodik: a lengyelek elképesztő lelkesedéssel fogadtak minket, akárhová mentünk, nincs mit csodálkozni azon, hogy honfitársaink évtizedek óta úgy járják Zakopane utcáit, mintha kötelező lenne. Mint bebizonyosodott azonban az út során számunkra, érdemes kicsit távolabb is nézni, és máris kinyílik a horizont. Megéri elhagyni a komfortzónánkat nem csak függőlegesen, vízszintesen is. 

Képek: Gosztola Judit