Súlyos tévhit dőlt meg a csapvízről: tényleg csak kevés helyen lehet biztonsággal meginni?

A nyári utazási szezonban újra és újra előkerül a kérdés: vajon biztonságosan iható-e a csapvíz a népszerű turistacélpontokon? A közösségi média utazós csoportjaiban rendszeresen felbukkannak figyelmeztetések, például hogy a horvátországi Vir szigetén nem ajánlott a fogyasztása. De valóban indokolt az aggodalom?

Az elérhető és biztonságos ivóvíz világszinten továbbra is kihívás: miközben Európa és Észak-Amerika teljesíti a biztonság szintet, Afrika, Ázsia és Dél-Amerika egyes régióiban sokan csak alacsonyabb szintű, időigényes vagy nem biztonságos forrásból jutnak vízhez. A Pénzcentrumnak Dr. Pándics Tamás PhD, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának Közegészségtudományi Tanszékvezető főiskolai tanára segített tisztán látni a kérdésben, nemcsak a hivatalos álláspontot ismertette, hanem további, gyakorlatban is hasznos tanácsokat is adott.

Először azt szerettük volna tisztázni, milyen egészségügyi kockázatokat jelenthet, ha egy utazó olyan országban iszik csapvizet, ahol eltérő szabályozás vonatkozik az ivóvíz minőségére?

Az Európai Unión belül egységes az ivóvízminőségre vonatkozó szabályozás, ugyan azoknak a követelményeknek kell megfelelni, a vezetékes ivóvíz mindenütt biztonságosan fogyasztható. Az előfordulhat, hogy a víz íze eltér a megszokottól, például nagyobb a sótartalma vagy éppen lágyabb, mint amihez szokva vagyunk. Európán belül és Észak-Amerikában általában nincs mitől tartani, de arra figyeljünk, hogy ellenőrizetlen kút vagy forrás vizéből ne igyunk. Még akkor is, ha egy magánkút vizére az van kiírva, hogy iható, nem feltétlen biztonságos. Csak hálózati, rendszeresen ellenőrzött vízellátás tekinthető feltétlenül megbízhatónak

 - mondta el, majd hozzátette:

Egzotikusabb úticélok esetén már indokolt az óvatosság. Bár a szabályozás mindenütt előírja, hogy a víz biztonságos legyen, sok országban — például Afrika, Ázsia vagy Dél-Amerika egyes részein — a vízhigiénés szabályozás papíron létezik, de nincs technikai vagy szakmai kapacitás annak betartására.

Ennek Dr. Pándics Tamás szerint az az oka, hogy nem mindenhol adottak a technikai feltételek a megfelelő víztisztításra, fertőtlenítésre, vagy nincs kapacitás a rendszeres vízminőség-ellenőrzésre. Ezért

ezekben az országokban a csapvíz fogyasztása kerülendő, még közvetett formában is, mint a gyümölcs megmosása vagy a fogmosás. Gondot jelenthet akár a jégkocka az italokban is. Már egy egészen kevés víz is, amennyit fogmosás vagy gyümölcsmosás során használunk, elegendő lehet a megbetegedéshez, ha kórokozó van benne.

A legnagyobb kockázatot a hányást, hasmenést okozó kórokozók jelentik. Az ilyen megbetegedések többsége spontán gyógyul, de előfordulhat súlyosabb, kiszáradáshoz vezető állapot is, ami már orvosi beavatkozást igényel. Egy fejletlenebb ellátórendszerű országban — például Thaiföldön — akár egy enyhébb tünet is életveszélyessé válhat, mert az egészségügyi infrastruktúra nem biztosítja a megfelelő ellátást. Egyes országokban akár a hepatitis terjedéséhez is hozzájárul a szennyezett ivóvíz. Ezért erősen ajánlott az utazással összefüggő védőoltások felvétele, az NNGYK honlapján található részletes tájékoztató. Ha nem jutunk palackozott vízhez, 10 perc forralással a vízben előforduló kórokozók bizonyosan elpusztíthatók.

Arra a kérdésre, hogy a magyar szervezetünk mennyire védett az olyan kórokozókkal szemben, amelyek esetleg külföldi vízben jelen vannak, azt válaszolta

Gyakori jelenség, hogy utazás közben könnyebben megbetegszünk, ebben valóban szerepet játszik, hogy nem a megszokott környezet vesz bennünket körül, mikrobiológiai szempontból sem. A vízzel terjedő betegségek többsége gyomor-bél tünetes fertőzés, gyomorfájással, hányással, hasmenéssel, esetleg lázzal. Ez az ún. „utazók hasmenése” — nem városi legenda, hanem jól dokumentált jelenség, amely származhat vízből, gyümölcsből, salátából, helyi ételekből is.

Emellett Dr. Pándics Tamás felhívta a figyelmet, ugyancsak nagyobb a kockázata utazáskor a Legionella okozta fertőzéseknek, bár ezt nem a víz lenyelése, hanem a szennyezett vízpermet belégzése okozza, gyakori zuhanyzás, élménymedencék, párásító rendszerek jelenthetnek kockázatot főleg egzotikus országokban. Itt is fontos, hogy az adott helyszínen milyen szintű a szabályozás.

Ez esetben a fertőzés súlyossága az enyhe influenza-szerű megbetegedéstől a súlyos tüdőgyulladásig terjedhet. A fertőzés nem feltétlenül ivóvízzel kapcsolatos:

Nem, a pálinka nem segít

Sajnos babona, hogy tömény alkohol fogyasztásával ilyenkor elejét vehetjük a fertőzésnek, belsőleg nem fertőtlenít.

A magas alkoholtartalmú italok nem nyújtanak védelmet.

Figyelni kell magunkat, ha mégis véletlenül ittunk a csapvízből olyan országban, ahol nem javasolt, szükség esetén tüneti kezelést alkalmazni a hányásra, hasmenésre. Ügyelni kell a megfelelő folyadékpótlásra. Orvoshoz akkor kell fordulni, ha a hasmenéses tünetek 3 napon túl fennállnak, láz vagy hasi fájdalom jelentkezik, vagy a széklet véres vagy fekete – figyelmeztet a szakember.

Hányás esetén két nap után már nagyobb a veszély: ekkor a folyadékpótlás nem biztosított, és gyors kiszáradáshoz vezethet. Riasztó jelek: aluszékonyság, tudatzavar, szédülés — ilyenkor azonnal orvost kell keresni!

Hol iható a csapvíz?

A WHO és az UNICEF által működtetett JMP egy közös, globális program, amely több mint 30 éve követi nyomon az ivóvízhez, higiéniához és szennyvízkezeléshez való hozzáférés fejlődését. A program nemcsak adatokat gyűjt és rendszerez, hanem nemzetközi szabványokat is fejleszt a megbízható és összehasonlítható statisztikák érdekében. Célja, hogy 2030-ra minden ember hozzáférjen biztonságos ivóvízhez és megfelelő higiéniás szolgáltatásokhoz, csökkentve a társadalmi egyenlőtlenségeket.

A JMP egy úgynevezett "szolgáltatási létrát" alkalmaz, amely alapján országonként összehasonlítható, milyen szinten férnek hozzá az emberek a biztonságos ivóvízhez. Ez öt kategóriából áll: a „safely managed” szint jelenti a legmagasabb minőséget, amikor a víz helyben elérhető, mindig rendelkezésre áll, és mentes a szennyeződésektől. Ha ezek közül egy feltétel nem teljesül, de a vízgyűjtés maximum 30 percet vesz igénybe, akkor „basic” szintnek minősül. Ha ennél több idő szükséges, az már „limited” kategóriába esik. Védtelen kutakból vagy forrásból származó víz „unimproved”, míg a közvetlenül folyóból, tóból vagy csatornából nyert víz „surface water” szint, amely komoly egészségügyi kockázatokat rejt.

A vízszolgáltatás szintjének méréséhez a JMP a háztartási felmérésekre és népszámlálásokra támaszkodik, kiegészítve az állami szabályozóktól és intézményektől gyűjtött adatokkal. Az elmúlt években több országban bevezették a közvetlen vízminőség-tesztelést is a háztartási kérdőívekbe, külön modul formájában. A JMP 2020-as tematikus jelentése összegzi az ilyen integrált vízvizsgálatokból származó tapasztalatokat és tanulságokat.