Közel a totális összeomlás: a magyarok kedvenc nyaralóhelyeit is elérte, vége a turizmusnak

Bár a jóslat furcsán hangozhat a nyaralók és az iparági vezetők számára, akik örömmel látják, hogy a nemzetközi turizmus visszatért a járvány előtti szintre, Gössling szerint ahogy hőhullámok, erdőtüzek okozta kiesés miatt a külföldi utazások költségei az egekbe szöknek, ezért egyre kevesebben engedhetik majd meg maguknak azokat. "Nyolcvan évvel ezelőtt kezdődött a tömegturizmus Európában. Nyolcvan év múlva kétlem, hogy sok turizmus marad a világon" - mondta a Linnaeus Egyetem professzora, aki az ENSZ és a Világbank tanácsadójaként is dolgozott.

A problémák már most is láthatók: az alpesi síparadicsomokban olvad a hó, a dél-európai tengerpartokról eltűnik a homok, a spanyol szállodáknak hajóval kell édesvizet szállítani az üres medencékhez, míg a görög szigeteken erdőtüzek pusztítanak. Egy nemrég megjelent tanulmány szerint a dél-égei-tengeri szigetek - köztük Kos, Rodosz és Mykonos - a "legkritikusabb" veszélyeztetett területek Európában, ha a klímaveszélyeket és a turizmustól való függést együtt vizsgáljuk. Ezt követik az Ión-szigetek, köztük Korfu.

Az ezekből a problémákból eredő pénzügyi terheket az utazási vállalatok valószínűleg áthárítják az ügyfelekre, amit tovább súlyosbít az élelmiszerek - a kávétól a csokoládén át az olívaolajig - növekvő ára és a szélsőséges időjárás elleni biztosítások iránti növekvő igény. "Jelenleg ezek a problémák helyileg koncentrálódnak, de a jövőben gyakoribbá válnak, több helyet érintenek, és zavaróvá válnak" - nyilatkozta Gössling a Guardiannek az ITB Berlin turisztikai kiállításon.

Bár vitatható, hogy ez a költségnövekedés meghaladja-e a várható globális jövedelemnövekedést, a turisták még a mérsékelt időjárási forgatókönyvek esetén is érezhetik a megszorításokat. Ha a szén-dioxid-kibocsátás jelentősen csökken - ami szükséges a globális felmelegedés megállításához - az a legtöbbe olyan ágazatokban kerül, mint a légi közlekedés. Egyes kormányok szén-dioxid-adót terveznek kivetni a repülőjáratokra az energiaátállás finanszírozása érdekében, a zöld csoportok pedig a gyakori utazók megadóztatását szorgalmazzák, amely minden további éves repülőút után növelné az illetékeket.

Gössling szerint az ágazat dekarbonizációs erőfeszítései csupán "zöldrefestés", mégis kulcsfontosságú hangnak számít az iparágban. Pozitív fejleményként említi, hogy egyes szállodák napelemeket telepítenek tetőikre, és az emberek kezdik felismerni a problémát.

A kutató akadémiai körökben leginkább olyan tanulmányairól ismert, amelyek számszerűsítik a turizmus növekvő szénlábnyomát (a bolygót fűtő szennyezés 8,8%-a) és a légi közlekedési kibocsátások egyenlőtlenségét (egy adott évben csak a népesség 2-4%-a repül külföldre). Megállapítása, hogy a világ népességének 1%-a felelős a légi közlekedésből származó kibocsátások feléért, alátámasztja az aktivisták követeléseit. "Ha ez a csoport feleannyi utazást tenne - ami még mindig sok, valószínűleg az üzleti utazók számára is elegendő lenne - 25%-kal csökkenthetnénk a kibocsátást" - mondta. "Csak azzal, hogy egy nagyon kis csoport egy kicsit kevesebbet utazik."

Gössling azonban gyorsan cáfolja azokat az érveket is, hogy a gazdag országok átlagemberei továbbra is repülhetnek távoli helyekre, és ezt azzal indokolhatják, hogy rámutatnak a még szennyezőbb demográfiai csoportokra. "A mi fejfájásunk a hosszú távú utazás" - mondta, megemlítve a szünidőket és a Z generációs influenszereket, akik az utazást aspirációs életstílusként értékesítik. "Mindenki rendszerként tekint a turizmusra, ahol a kormányok és a vállalatok felelősek" - mondta Gössling. "De mi vagyunk a rendszer. Az egyéni cselekedeteink halmozódnak fel globális problémákká."