Húzós árakkal indul a 2025-2026-os síszezon: Ausztriában lélektani határt lép át a síbérletek ára

Az energiaköltségek emelkedése, az inflációs nyomás, valamint az újfajta, dinamikus árképzési modellek együttes hatása az idei téli szezonra is átragad: a 2025/26-os síszezonban a legtöbb nyugat-európai síközpont újabb jelentős árnövekedéssel számol. A prémium osztrák, francia és svájci sírégiókban először lépi át a napijegy ára a 80–90 eurós szintet, míg a középkategóriás terepeken is érzékelhető, 4–7%-os drágulás várható. A magyar síelők számára ez különösen érzékeny, hiszen a legtöbben továbbra is külföldi célpontokat választanak – jellemzően a közeli osztrák pályákat, amelyek az idén már nem számítanak költséghatékony opciónak.

Az áremelkedés nem új jelenség, de intenzitása és következményei most különösen látványosak. Az osztrák VOL.at portál szerint több olyan nagy síközpont is akad – például Arlberg, Sölden vagy Hochfügen –, ahol az egynapos felnőtt síbérlet már 80 euró fölé kerül. Ez a lélektani határ korábban inkább a francia és svájci prémiumhelyszínek sajátja volt, mára azonban az osztrák árkategóriák is gyorsan zárkóznak fel ehhez az árszinthez.

A szolgáltatók magyarázata szerint a jegyárak emelése nem öncélú: az elmúlt években a hóágyúrendszerek működtetése, a felvonók energiaigénye, valamint a személyzet bérei mind komoly nyomást gyakoroltak az üzemeltetők költségvetésére. Ehhez társulnak a klímaváltozással összefüggő bizonytalanságok is: a szezon hossza és a hógarancia már nem adottság, hanem logisztikai és pénzügyi kockázat. A síterepek próbálnak ezzel szemben stabilabb árbevételi modelleket kialakítani, amit sok helyen az úgynevezett dinamikus árképzéssel igyekeznek elérni.

A legmeredekebb árszintek ugyanakkor továbbra is Svájcban találhatók. Zermatt, Verbier, St. Moritz vagy Davos esetében a napijegyek már a 90 svájci frankos határt is meghaladják, amely jelenlegi árfolyamon megközelíti a 100 eurót. A svájci bérletrendszerben különösen érzékeny a dinamika: az árak nemcsak időszaktól, hanem adott napi időjárástól is függhetnek, ráadásul a frank erősödése miatt a magyar látogatók számára a drágulás reálértéken még nagyobb. Svájc ugyanakkor továbbra is a felső kategóriát célozza: az infrastrukturális minőség, az exkluzív szálláskapacitás és a prémium szolgáltatások ezt az árszintet a célközönség számára elfogadhatóvá teszik – a tömegturizmus kiszorítása viszont nem rejtett cél.

A régiók között továbbra is az olasz Dolomitok kínálnak ár-érték arányban viszonylag kedvező képet. A Dolomiti Superski rendszerben a főszezoni napijegyek 82–86 euró között alakulnak, ugyanakkor a régió rendkívül kedvező családi és többnapos bérletkonstrukciókat kínál. A vendégéjszakákhoz kötött kedvezmények és a több régióra érvényes integrált bérletek miatt sokan a középutas alternatívát látják Olaszországban – főként azok, akik hosszabb tartózkodást, nem csupán hosszú hétvégét terveznek.

Közép-Európában, így Szlovéniában és Lengyelországban még találni olyan terepeket, ahol a napijegy ára nem lépi túl az 50–60 eurót, de ezek jellemzően kisebb, alacsonyabb tengerszint feletti magasságon fekvő síterepek, korlátozott pályarendszerrel és kevésbé megbízható hómennyiséggel. Ugyanakkor, ha a kedvező ár és az autós megközelíthetőség a fő szempont, ezek az alternatívák egyre több magyar síelőt vonzanak.

Összességében a 2025/26-os síszezon egyik legmarkánsabb trendje, hogy a síelés – különösen nyugat-európai pályákon – egyre inkább prémium sporttá válik, ahol a belépési küszöb magasabb, mint valaha. A dinamikus árazás a rugalmas fogyasztók számára kedvezőbb lehet, de a kiszámíthatóság rovására megy. A magyar családok számára ez a szezon nemcsak a hóhelyzet, hanem a pénzügyi tervezés szempontjából is kihívásokat tartogat – és vélhetően tovább erősíti majd az előfoglalás szerepét a síutazási döntésekben.