Gyökeres változások élesednek 2023-tól: foghatják a fejüket a magyar cégek, itt az új "GDPR"?

A befektetői körökben is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő ESG az angol Environmental, Social és Governance szavak rövidítése, vagyis a vállalatok pénzügyi nyereségessége mellett azok környezeti, társadalmi és vállalatirányítási tevékenységének és eredményeinek a figyelembevételét irányozza elő. Az ESG ma már nemcsak komoly üzleti döntések mozgatórugója, és a vállalatok értékelésének exponenciálisan növekvő fontosságú mutatója, hanem hamarosan széleskörű uniós szintű kötelezettség is.

Fontos megjegyezni, hogy az Európai Unióban jelenleg is vannak irányelvi szintű, harmonizált szabályok, amelyek ESG-jelentéstételi kötelezettséget írnak elő, jóllehet egyelőre csak szűk körben. A 2014/95/EU irányelv, vagyis az ún. Nem Pénzügyi Jelentési Irányelv (angol megjelöléssel Non-Financial Reporting Directive – NFRD) alapján a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységnek minősülő nagyvállalkozások, vagyis amelyek több mint 500 fő alkalmazottal rendelkeznek, már 2018 óta kötelesek számot adni a környezetvédelemmel, a szociális és foglalkoztatási kérdésekkel, az emberi jogok tiszteletben tartásával, a korrupció elleni küzdelemmel és a megvesztegetéssel kapcsolatban követett politikáikról, átvilágítási eljárásaikról.

A jelenlegi ESG szabályozás azonban több területen is kivetnivalót hagy maga után: a beszámolási kötelezettség mindössze körülbelül 11 700 vállalatot érint az egész EU-ban, nem elégíti ki maradéktalanul az érdekeltek (befektetők, nem kormányzati szervezetek, szociális partnerek) megnövekedett információigényét, nehezen érhetők el elektronikusan, és mivel a vállalatok nem egységes keretrendszer alapján készítik el beszámolóikat, nem is hasonlíthatók össze akadálytalanul. Mindez a jelenleg életben lévő ESG jelentéstételi szabályok felülvizsgálatát és újragondolását tette szükségessé: így született meg a fenntarthatósággal kapcsolatos beszámolásról szóló irányelv (angolul Corporate Sustainibility Reporting Directive – CSRD) javaslata, amely kiterjesztené a beszámolási kötelezettség mind alanyi, mind tárgyi hatályát, és az NFRD-hez képest számos újdonsággal is kecsegtet.

Az eredeti javaslat elfogadása esetén a legfontosabb változás az lenne, hogy a beszámolásra kötelezettek köre mintegy 49 000 vállalatra bővülne, minthogy a CSRD alapján 2023-tól valamennyi nagyvállalat és valamennyi tőzsdén jegyzett társaság (mikrovállalkozások kivételével) köteles lesz számot adni a fenntarthatósággal kapcsolatos politikáiról, míg a tőzsdén jegyzett kis- és középvállalkozások (kkv-k) 3 éves türelmi időt kapnának (bár az Európai Parlament a kkv-kat kivenné a CSRD hatálya alól, és választhatóvá tenné számukra a jelentéstételt).

A CSRD emellett új adatszolgáltatási kötelezettségeket vezet be: a kötelezetteknek az NFRD-ben előírtakon felül be kell majd mutatniuk többek között a vállalkozásuk stratégiáját, a fenntarthatósághoz kötődő kockázatokkal szembeni ellenálló képességét, a stratégia fenntartható gazdasággal való összeegyeztethetőségét, azt, hogy az egyes vezető testületek milyen szerepet töltenek be a fenntarthatósági kérdések kapcsán, valamint a közzétett információknak ki kell terjednie az immateriális javakra is, mint például szellemi, humán erőforrások, társadalmi és kapcsolati tőke.

Míg az NFRD hatálya alatt a vállalkozások támaszkodhatnak nemzeti, uniós vagy akár nemzetközi keretekre is, és ennek megfelelően az Európai Bizottság csak nem kötelező iránymutatásokkal segíti a beszámolást, a CSRD-vel kötelezővé válik a Bizottság által kiadott egységes fenntarthatósági beszámolási standardok és az előírt egységes digitális formátum alkalmazása. Ezzel összehasonlíthatóvá válnak az egyes tagországok vállalatainak ESG jelentései. Fontos különbség még, hogy az NFRD alapján a könyvvizsgálónak kötelezően csak azt kell ellenőriznie, hogy a nem pénzügyi kimutatást rendelkezésre bocsátották-e azok a vállalatok, akik erre kötelesek. A CSRD ezzel szemben már kötelező auditálásnak veti alá a fenntarthatósági jelentéseket, amelynek központi kérdése az lesz, hogy a vezetés beszámolója az alkalmazandó jogi követelményeknek megfelelően készült-e. Ehhez kapcsolódik az is, hogy a CSRD alapján már csak a vezetés beszámolójában kaphat helyet a fenntarthatósági jelentés, és megszűnik a tagállamok azon lehetősége, hogy megengedjék az attól elkülönülő jelentés készítését.

Bár az eredeti javaslat szerint a tagállamoknak 2022. december 1-ig lenne idejük átültetni az irányelvi rendelkezéseket és leghamarabb a 2023. évre vonatkozóan (a legfrissebb hírek szerint elképzelhető, hogy csak a 2024. évre vonatkozóan) kellene a vállalatoknak elkészíteniük az első jelentést, nem érdemes az utolsó pillanatra hagyni a felkészülést. Az új uniós szabályozás által érintettek sokat profitálhatnak belőle, ha már most elkészítenek egy fenntarthatósági jelentést, hiszen sok múlhat azon, hogy hogyan sikerül az első kötelező jelentés

– figyelmeztet Dr. Ódor Dániel, a Taylor Wessing partnere.

Alapvetően, ha van rá kapacitás, a jogszabályi kötelezettség alá nem eső cégek is készíthetnek fenntarthatósági jelentést, egy jó ESG-értékelés ugyanis számos előnnyel jár. Egy magas ESG-értékeléssel rendelkező cég vonzóbb a befektetők számára, tehát direkt pénzügyi előnyre is váltható, ám ezenfelül hatékonyabb üzletvitelhez, a piaci reputáció növekedéséhez vezethet, valamint hozzájárul a zöld működéshez. Ez már önmagában is egy nagy érték, de várhatóan bizonyos állami támogatások, kedvezmények előfeltétele is lesz, illetve az EU-s jogalkotó akár úgy is dönthet, hogy ismét bővíti az ESG szabályok alá tartozók körét

– teszi hozzá Dr. Harza Kinga, a Taylor Wessing szakértője.