A Holdról is látszik, egyre mélyül a nyugdíjkrízis Magyarországon: folyamatos lecsúszás vár az idősekre?

A legfrissebb statisztikák szerint 2025 novemberében a fizetések reálértéke 6,2 százalékkal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest - a szakértők szerint az év egészében is nagyjából ekkora emelkedés valószínűsíthető - magyarul ennyivel érnek ténylegesen többet a fizetések a boltokban az egy évvel korábbi helyzethez képest - legalábbis papíron, de a vásárlók nem feltétlenül érezhetik ezt a kasszáknál. Mindeközben a tavalyi év második felében megállapított, 1,5 százalékos nyugdíjkorrekció után január elsejétől a nyugdíjak csak 3,6 százalékkal emelkedtek. Azaz gyakorlatilag tovább nyílt az olló a fizetések és a nyugdíjak értéke között.

De ez a tendencia korántsem újkeletű. A KSH adatai egyértelműen azt mutatják, hogy 2023 eleje óta jelentősen nőtt a dolgozók nettó átlagkeresete és az átlagos öregségi nyugdíj közötti különbség - még akkor is, ha az olló időnként átmenetileg szűkült.

2023 januárjában a nettó átlagkereset 364 077 forint volt, míg az átlagos öregségi nyugdíj 208 168 forintot tett ki. A különbség ekkor 155 909 forint volt. 2023 végére, decemberben az eltérés már 234 288 forintra nőtt, ami közel 80 ezer forintos emelkedés egy év alatt.

A tendencia 2024-ben tovább erősödött. Bár év közben voltak kisebb visszaesések, 2024 decemberére a különbség elérte a 265 411 forintot, ami az egész idősor legmagasabb értéke.

2025-ben az olló valamelyest szűkült, de továbbra is jelentős maradt: 2025 októberében a nettó átlagkereset 482 416 forint, az átlagnyugdíj 246 187 forint volt, a különbség pedig 236 229 forint.

A különbség nemcsak nominálisan, hanem arányaiban is nőtt. 2023 januárjában a nettó átlagkereset 74,9 százalékkal haladta meg az átlagos öregségi nyugdíjat. 2023 decemberére ez az arány 107,7 százalékra nőtt, vagyis az átlagbér már több mint kétszerese volt a nyugdíjnak. 2024 decemberében a különbség 113,2 százalékra emelkedett, ami az egész időszak csúcsa. 2025 októberére ugyan visszaesett 96 százalékra, de ez még mindig azt jelenti, hogy a nettó átlagkereset közel kétszerese az átlagnyugdíjnak.

Az adatok alapján a bérek és a nyugdíjak közötti olló hosszabb távon egyértelműen tágult. A nyugdíjak nominálisan emelkedtek, de jóval lassabb ütemben, mint a nettó keresetek, különösen a bérdinamika erős hónapjaiban (év végi bónuszok, minimálbér- és bérmegállapodások hatása).

Bár 2025-ben már látható némi korrekció, a különbség továbbra is történelmi léptékben magas. Ez arra utal, hogy a dolgozók és a nyugdíjasok jövedelmi helyzete közötti szakadék nem átmeneti jelenség, hanem strukturális problémává válhat, amely a jövőben egyre erősebben meghatározza a társadalmi és gazdaságpolitikai vitákat.

EZ IS ÉRDEKELHET

Ennyivel csökkenhet a jövedelem nyugdíjazás után: erre a legtöbb magyar nincs felkészülve, nagyot koppanhatnak

Havonta 232 ezer forint mínuszt jelent a nyugdíjba vonulás az átlagok alapján. A különbség mértéke miatt érdemes előre gondoskodni a nyugdíjas évek pénzügyi biztonságáról.

Ez az oka az óriási szakadéknak

A nyugdíjak és a bérek elszakadásának egyik fő okozója a vegyes indexálás kivezetése volt. Évtizedes jelenség, hogy a nyugdíjak csak az inflációt követik (legfeljebb kicsi pozitív vagy negatív irányú eltéréssel), míg a bérek jóval az inflációt meghaladó ütemben növekedtek - magyarázta kérdésünkre Süle-Szigeti Bulcsú, a Portfolio elemzője.

Kivételes módon 2022-ben és 2023-ban a nyugdíjasok juttatásai gyorsabban emelkedtek a béreknél, de ezt követően fordult a kocka, és ismét a nyugdíjak relatív leszakadásáról beszélhetünk. A nyugdíjasok helyzetét némiképpen javítja, hogy idén februárban megérkezik a 14. havi nyugdíj első egyheti részlete

- fogalmazott. Kiemelte, a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának egyik meghatározó paramétere a nyugdíjak és a keresetek hányadosa. E tekintetben Magyarországon nagy változás ment végbe az utóbbi években, 2014-ben még 68% volt ez a hányados, 2024-re azonban 53%-ra mérséklődött az átlagos ellátmány és az átlagos nettó kereset aránya.

De nemcsak itt, hanem a GDP-arányos nyugdíjkiadás mutatószámában is a nyugdíjak relatív leszakadását látjuk – ezek a folyamatuk önmagukban elősegítik a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát, ugyanakkor növelik a társadalmon belüli jövedelmi egyenlőtlenségeket

- tette hozzá. 

Kiemelte azt is, hogy a magyar nyugdíjrendszer sajátossága, hogy túlnyomórészt az állami nyugdíjpillér biztosítja az idősek jövedelmeit, míg más forrásokból (munkabér, tőkejövedelem) alig keletkezik bevételük a nyugdíjasoknak.

Ilyen körülmények között a nyugdíjrendszer szolgáltatási színvonala kiemelten fontos, és a számok láttán egyre többen ismerik fel, hogy az állami nyugdíj sok esetben nem képes biztosítani a tisztes megélhetéshez szükséges anyagi feltételeket. Ha ez a nézet uralkodóvá válik, az hozzájárulhat az alternatív megoldások, például a tőkefedezeti pillérek széleskörű elterjedéséhez, illetve megerősödéséhez

- mondta az elemző.

GKI: a gazdaság teljesítményén is látszódhat a nyugdíjolló

Az utóbbi 2 évben dinamikusan nőtt a reálkereset, miközben a nyugdíjak – a törvényileg előírtaknak megfelelően – az infláció körüli mértékben emelkedtek. Az év végén az árak szerényebb mértékben nőttek, mint azt a kormány prognosztizálta, így a novemberben kiutalt „nyugdíjkorrekció” enyhe reálnyugdíj-emelkedéshez vezetett, illetve a 30 ezer forintos élelmiszer-utalvány is javította a szépkorúak helyzetét

- fogalmazott a Pénzcentrum kérdésére Mihályi Máté, a GKI kutatója. Hozzátette: a 13. havi nyugdíj – ami már az előző években is jelen volt – semleges hatású ilyen szempontból. Ő is kiemelte, hogy ezzel együtt is, a dolgozók átlagbérei 2025-ben jobban nőttek, mint az átlagnyugdíj.

A 14. havi egyhetes nyugdíjkifizetés ellenére is arra számítunk, hogy a bérek idén is jobban fognak nőni, mint a nyugdíjak

- mondta. A nyugdíjak és a bérek közti olló szétnyílását tehát elsősorban a keresetek kedvező alakulás hajtja. Egy automatikus kompenzációs rendszerrel (pl. svájci indexálás) el lehetne érni, hogy a reálgazdaság bővüléséből és az emelkedő jövedelmekből a nyugdíjasok is nagyobb arányban részesüljenek - emelte ki Mihályi Máté.

Arra a kérdésünkre, hogy milyen kockázatokat hordoz a nyugdíjak tartós leszakadása a fogyasztás és a gazdasági növekedés szempontjából, a szakember kiemelte, hogy az alacsonyabb jövedelműek körében magasabb a fogyasztási határhajlandóság, tehát többletjövedelmük nagyobb arányát fordítják fogyasztásra.

A nyugdíjasok jellemzően jóval kisebb jövedelműek, mint aktív társaik, így az ő relatív leszakadásuk fékezi a fogyasztás bővülését. A gazdasági növekedésre a fogyasztáson kívül számos egyéb tényező is hat, így nehéz lenne egyenlőségjelet tenni a GDP bővülés és a nyugdíjemelés közé, ám az előbb részletezett fogyasztási csatorna mindenképp fontos tényező

- húzta alá a GKI munkatársa. Emlékeztetett: a 2023-as inflációs sokk évét leszámítva a reál átlagkereset 2013 óta emelkedik Magyarországon.

Ha emelkedő reálbérekre számítunk, ám a nyugdíjakat továbbra is az inflációhoz kötjük, a nyugdíjas társadalom relatív értelemben egyre inkább le fog szakadni, ezt várhatóan az egyszeri kifizetések sem fogják kompenzálni - fogalmazott.

Azt is megkérdeztük, szerinte mennyire fenntartható a nyugdíjrendszer, ha a járulékfizetők és az ellátottak jövedelmi pályája ennyire eltávolodik egymástól. Mihályi Máté ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a felosztó-kirovó nyugdíjrendszert elvileg támogatja, ha a bérek (és így a költségvetési bevételek) nagyobb mértékben nőnek. A probléma elsősorban demográfiai eredetű. A népességfogyás miatt hosszú távon három megoldás körvonalazódik az állami szolgáltatások színvonalának csökkenése nélkül:

• A nyugdíjkorhatár emelése
• Adóemelés
• A termelékenység javulása

Persze a harmadik lenne a legkedvezőbb. A nyugdíjak mértéke ugyanakkor a nap végén újraelosztási, tehát politikai (és nem feltétlenül „szakértői”) döntés

- magyarázta.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy ha a dolgozók és a nyugdíjasok életszínvonala közötti olló tartósan tovább nyílik, az nem pusztán szociális probléma, hanem a társadalmi kohéziót és a nyugdíjrendszerbe vetett bizalmat is aláássa.

Ennek következménye az intézményi bizalom további eróziója és a hosszú távú tervezés ellehetetlenülése. A társadalmi egyenlőtlenségek emelkedése a fogyasztás csatornáján keresztül is fékezi a gazdaságot, valamint politikai polarizációhoz és a társadalmi szolidaritás meggyengüléséhez vezet. Paradox módon hazánkban alacsony az öngondoskodók aránya: a szerény jövedelmek, gyenge pénzügyi tudatosság és az általános intézményi bizalmatlanság (pl. a magánnyugdíj-pénztárak államosítása miatt) visszafogják a nyugdíjcélú megtakarításokat

- sorolta Mihályi Máté.

Címlapkép: Kocsis Zoltán, MTI/MTVA