Öt jótanács, hogyan alkudozz: vagyonokat spórolhatsz meg!

Megfigyeltem: az alkudozás művészetét azok tudják a legjobban elsajátítani, akiknek ez élvezet, akiknek nagyobb örömet jelent a sajátos verbális tánc az árak körül, mint maga a tény, hogy végül mennyit is sikerült az árból lealkudni. Én magam sajnos nem ilyen vagyok. Az európai boltok világához szokott lelkem hajlik afelé, hogy kész ténynek vegye, ami az árcédulára van írva, sőt, kifejezetten hiányolom, ha nem tudom egy termékről, mennyibe is kerül valójában. Azokban az országokban, ahol az alkudozás a mindennapi kommunikáció része, kifejezetten idegesített, ha egy alma megvételéhez is 10 percet kellett alkudoznom, vagy lenyelnem a keserű pirulát, hogy én bizony csúnyát túlfizettem az árut.

Pedig ha van egy kis eszem, biztosan igyekszem hozzászoktatni magam az alkudozáshoz lélekben. Lehet, hogy mára egy autó árával gazdagabb lennék. Egy kedves lányismerősöm mesélte múltkor, hogy csaknem harmadával olcsóbban szerzett meg egy cipőt valamelyik nagyáruházban, miután öt perc alatt lealkudta az árát. "De hát volt rajta árcédula, nem?" - kérdeztem buta arccal. "Na és?" - volt a válasz. Na ekkor jöttem rá, hogy az utóbbi években valamit nagyon elrontottam. És elkezdem érdeklődni, hol és hogyan lehet hatékonyan alkudozni. Kiderült: szinte mindenhol. Meg is osztanék néhány tippet, amit kaptam.

Látszik, ha lehet alkudni! Azok, akik szeretnek alkudozni, állítják, hogy látszik egy kereskedőn, ha nála lehet alkudozni. Ha egy kereskedő nem túl szigorú és merev arcú, inkább azon fáradozik, hogy eladja a termékét, azzal szinte biztos, hogy áll az alku. Egy jó kereskedő inkább enged - akár egy jelképes összeget is -, de nem hagy elmenni egy vevőt.

Mondj egy árat! Ne kérdezgesd az eladót, hogy lehet-e nála alkudni, vagy hogy mennyiért lenne hajlandó eladni az árut. Inkább kínálj te egy alacsonyabbat, aztán valahogy majd csak kialakul a konszenzus. (Ha jól emlékszem, Ganxsta Zolee mesélte egyszer, hogy Mexikóban úgy rázták le az utcai árusokat, hogy minden termékre, amit kínáltak nekik, azzal támadtak vissza, hogy "Oké, megveszem egy pesoért!" Kiindulási alapnak ez sem rossz, de ha tényleg komolyan gondolod, érdemes egy korrekt árat kínálni, hogy komolyan is vegyenek.)

Keresd a főnököt! Nyilván a boltokban dolgozó egyszerű alkalmazottaknak sem joguk nincs olcsóbban adni az árut, sem elképzelésük nincs a beszerzési árról, amihez viszonyítva engedhetnének. Egyszerűbb rögtön a főnököt keresni és vele alkudozni.

Nagykereskedőknél kötelező! Nagykerekedőknél, illetve használt árukat kínáló üzletekben, eladóknál szinte kötelező alkudozni. De ezen kívül jó eséllyel próbálkozhatunk ruházati szaküzletekben, elektronikai boltokban, sőt még az ékszerüzletben is.

A nagy tétel olcsóbb! Vegyünk akár 30 karácsonyfadíszt, akár egy autóflottát a cégnek, a nagy tételben való vásárlás mindig olcsóbb, mintha csak egy-egy terméket vennénk. Ha ezt magától nem ajánlja fel a kereskedő, figyelmeztessük rá!

És még egy jótanács: ne adjuk fel! Vannak kereskedők, akik nem alkusznak, vannak akik nem engednek annyit, amennyit szeretnénk, de ez ne szegje a kedvünket. Próbálkozni kell alkudozni, próbálkozni szakadatlanul!