Kiderült a magyar ásványvizek sötét titka: literszám vedelik a magyarok, de ezzel nem számoltak

Ha van egy termék, amit a magyar fogyasztók úgy emeltek be a hétköznapjaikba, mintha identitáskérdés lenne, az kétségkívül a palackozott ásványvíz. Nálunk nem csak a nyári hőségben válik alapfelszereléssé egy másfél literes PET-palack, hanem az év minden napján ott van a táskákban, az íróasztalokon, a bolti futószalagokon. Magyarország évek óta az élvonalban szerepel az egy főre jutó ásványvízfogyasztásban az Európai Unión belül – 2024-ben ez a szám elérte a 110 litert.

Eközben olyan országban élünk, ahol a csapvíz minősége nemcsak európai szinten, hanem világszinten is elismert. Bár a statisztikák szerint sokan „ásványvizes nemzetként” jellemeznek minket, ugyanakkor a társadalmon belül egy komoly törésvonal is húzódik a vízfogyasztási szokásaink mentén. Sokan értetlenkedve figyelik a palackozott víz iránti keresletet, miközben mások el sem tudják képzelni, hogy ne vásárolják rendszeresen.

Ez a megosztottság nem csak ízlésbeli különbség. A választás mögött egyre több szempont keveredik: egészségügyi megfontolások, környezettudatosság, költséghatékonyság, bizalom (vagy annak hiánya) a közművek iránt, sőt, újabban a szabályozási és gazdasági környezet is alakítja a trendeket. Az alábbiakban utánajártunk, milyen állapotban van ma a magyar vízfogyasztás – mit jelent valójában a „világszínvonalú csapvíz”, milyen hatása van a betétdíjas rendszernek, és hogy tényleg jobb-e az ásványvíz, mint a csapvíz, vagy csak hisszük?

EZ IS ÉRDEKELHET

Ez a perzselő forróság lesz a normális innentől a nyári Magyarországon: jöhet az állandó hőguta

2023 volt az elmúlt kétezer év legforróbb nyara az északi féltekén - sok magyar számára azonban a tavalyi, 2024-es nyár lehetett az igazán emlékezetes.

Ilyen a magyar víz

A magyar csapvíz helyzetét illetően a népegészségügyi és KSH-adatok világos képet rajzolnak: alapvetően biztonságos és széles körben elérhető, ugyanakkor bizonyos területeken történtek aggasztó eltérések – ezekről érdemes tudni, ha teljes képet akarunk kapni.

Széleskörű a hozzáférés, de vannak regionális különbségek

• A WHO/UNICEF adatai szerint 2022-ben az urbanizált területeken élők 100%-a fér hozzá vezetékes ivóvízhez, ami európai összevetésben kimagasló eredmény.
• A magyar Víziközmű Szövetség jelentése szerint a szolgáltatás országos szinten is elterjedt: 94,7 %-os háztartási bekapcsolódás tapasztalható, a csőhálózat hossza pedig meghaladja a 65 500 km-t.

Arzénszennyezés – nem múlt el nyomtalanul

• 2007 és 2013 között EU-s támogatással kb. 303 millió eurót fordítottak az arzénszint csökkentésére; ennek eredményeként az érintett települések aránya 2013-ban 84% volt, 2017-re pedig 95%-ra javult
• Ugyanakkor 2022-ben még mindig voltak települések, főként a Dél-Alföldön (Makó, Maroslele, Székkutas stb.), ahol az arzén koncentrációja 0,015–0,0384 mg/liter között alakult – jócskán meghaladva az EU-előírást (0,01 mg/l)

Bakteriológiai és vegyi minőségi problémák

• A népegészségügyi hivatal 2021-es jelentése szerint a 3 155 vizsgált település mintegy 60%-án volt kielégítő a vízminőség, míg 34%-án (1 076 település) nem volt megfelelő minőségű
• Ezek között szerepeltek 169 helyen ad-hoc bakteriológiai problémák, illetve 24 vegyi jellegű kifogás

Felügyelet és szabályozás

• A vízellátás minőségellenőrzése több szinten zajlik: az üzemeltetők végzik a mintavételek 90%-át, a megyei és járási népegészségügyi hivatalok pedig a maradék 10%-ot.
• 2021-ben mintegy 516 egyedi, helyi vízellátó rendszert is monitoroztak (kórházak, üdülők stb.), amelyek rendszerszinten a közegészségügyi hatóság felügyelete alá tartoznak.

Magyarország továbbra is a kontinens ásványvizes élmezőnyében – de már érezhető a megtorpanás

Ha a palackozott ásványvíz fogyasztása sportág lenne, Magyarország biztosan dobogós helyet foglalna el az európai mezőnyben. Az Ásványvíz Szövetség adatai szerint

Magyarország az Unióban az első öt–hat ásványvíz fogyasztó ország között van. 2024-ben az egy főre eső fogyasztás 110 liter volt.

– közölte a szervezet a Pénzcentrum kérdésére.

Ez a szám önmagában is figyelemre méltó, de igazán beszédes akkor, ha mellétesszük: sok nyugat-európai ország – ahol a vásárlóerő lényegesen magasabb – sem éri el ezt a mennyiséget.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a trend töretlen. A közelmúlt gazdasági változásai és a fenntarthatóság irányába mozduló társadalmi diskurzus már hatással vannak a piacra. Az Ásványvíz Szövetség így fogalmaz:

A betétdíjas rendszer bevezetése óta nem csak az, hanem az infláció is csökkentette a fogyasztást, összesen kb. 15 %-kal. Fellendülést sajnos sehol sem tapasztaltak.

Ez a visszaesés több tényező együttes hatásának tudható be:

• A betétdíjas rendszer (DRS) bevezetése megnövelte az egyes italtermékek árát, és ezzel párhuzamosan kényelmetlenséget is jelent sok vásárlónak, mivel vissza kell vinni az üres palackokat.
• Az infláció miatt az emberek egyre tudatosabban válogatják meg, mire költenek – és a víz, amely a csapból is jön, gyakran esik a „lefaragható” kiadások közé.
• A környezetvédelmi szempontok is egyre nagyobb súllyal esnek latba: sokan megkérdőjelezik, indokolt-e PET-palackban megvásárolni azt, ami otthon is rendelkezésre áll.

Ugyanakkor fontos látni: a 110 liter/fő/év még mindig magas érték. Még ha 15%-kal csökkent is, ez még mindig kb. 93–94 liter per fő éves szinten – amivel a magyar piac továbbra is kiemelkedő marad.

A kérdés az, hogy a következő években stabilizálódik-e ez a szám, vagy tovább csökken. A gyártók és forgalmazók válasza kettős: egyrészt szeretnék visszanyerni a korábbi fogyasztói bázist, másrészt új stratégiákra kényszerülnek. A csomagolás átalakítása, környezetbarát alternatívák bevezetése, illetve a prémium ásványvizek egészségtudatos pozicionálása mind olyan lépések lehetnek, amelyekkel újraépíthető a piac.

EZ IS ÉRDEKELHET

Hogyan történik a pet palack visszaváltás, a flakon visszaváltás? Így alakul az egyes palackok ára 2025-ben

A palack visszaváltás rendszere 2025-ben is működik, továbbra is célja a környezetvédelem, valamint a fenntartható hulladékgazdálkodás elősegítése. Nézzük, hogy zajlik a folyamat!

Csapvíz kontra ásványvíz: valóban bizalom kérdése?

A magyar társadalomban évek óta húzódik egyfajta „vízháború” a csapvíz és az ásványvíz hívei között. Az egyik oldal a hazai vízkészletet méltatja – nem alaptalanul –, míg a másik a természetes eredetű, palackozott vizek egészségügyi előnyeit hangsúlyozza. A valóság azonban nem ennyire fekete-fehér.

Az Ásványvíz Szövetség egyértelmű álláspontot képvisel:

A palackozott ásványvíz minden esetben jobb választás a csapvíznél, mert a természetes ásványvíz eredendően tiszta, védett vízadó rétegből származik, míg a csapvizet rendszeresen tisztítják, kezelik, fertőtlenítő szert adnak hozzá, hogy kifogástalan mikrobiológiai minősége a vízvezeték rendszerben is megmaradjon.

Ez a vélemény az ásványvizek iparági szempontjait tükrözi, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a magyar csapvíz – különösen a nagyobb városokban – az uniós és nemzetközi szabványoknak is megfelel, gyakran azok felett teljesít. Ugyanakkor az is igaz, hogy:

• a fertőtlenítéshez használt klór gyakran kellemetlen szagot vagy mellékízt ad a víznek,
• a régi vízvezeték-hálózatok (különösen kisebb településeken) miatt sokan továbbra is bizalmatlanok a csapvízzel szemben,
• és az sem elhanyagolható, hogy a palackozott víz következetes ízélményt nyújt – ami a csapvízről nem mindig mondható el.

Fontos kérdés az is, mennyire van jelen a lakosság fejében az egészségügyi kockázat.

„Egyetlen forgalomba lévő ásványvíznek sincs egészségkárosító hatása. Mindegyik más és más összetételű, de nem tartalmaz káros összetevőt, akkor nem lehetne ásványvíznek nevezni.” – hívta fel rá a figyelmet a szövetség. Ugyanez igaz a csapvízre is – a hatóságok szigorúan ellenőrzik a minőségét, és ahol szükséges, vízkezeléssel biztosítják az ivóvíz alkalmasságát.

A csapvíznek is megvannak az előnyei – de sok magyar „nem jól issza”

Az NNGYK nyilvános adataiból kiderül: az ivóvíz a leggyakrabban vizsgált élelmiszerünk. A hatóság évente legalább négy alkalommal, településmérettől függően akár több százszor ellenőrzi minőségét, és az eredményt nyilvánosan közzé is teszi.

Ráadásul a csapvíz környezetvédelmi szempontból is jó választás. A palackozott ásványvizek még a visszaváltási rendszer tükrében is hatalmas környezetterhelést okoznak. Ráadásul sok ásványvizet ugyanabból a vízműkútból nyerik ki, mint a csapvizet, amelyik otthon folyik.

Ennek ellenére számos háztartás vásárol otthoni víztisztítót – valós, vagy vélt problémák megoldására –, holott az esetek többségében ezek nemcsak fölöslegesek, de egészségügyi kockázatot is hordoznak:

• Baktériumok elszaporodása: ha a készülék szűrőit nem időben cserélik vagy megfelelően nem tisztítják, a nedves műanyag belső felületein könnyen tenyészpárát hoznak létre 
• Mikrobiológiai problémák: a berendezések bonyolult szerkezete miatt a felhasználói hibák könnyen a víz mikrobiológiai minőségének romlásához vezethetnek .
• Felesleges terhelés: maga az eszköz több gondot okozhat, mint amit megold – tisztaság helyett kórokozókat hozhat a pohárba

Mítosz a „bolti ásványvíz”: nincs különbség természetes és kereskedelmi változat között

A közbeszédben gyakran elhangzik a „bolti ásványvíz” kifejezés, mintha ez egy külön kategória lenne – olcsóbb, gyengébb minőségű, valahol „hígabb” változata lenne az igazi, természetes forrásvizeknek. Ez azonban félreértés. A szakmai álláspont teljesen egyértelmű: nincs különbség természetes ásványvíz és a boltok polcain kapható palackozott ásványvíz között – utóbbi is ugyanazt a minőséget, ugyanazokat a szigorú előírásokat teljesíti.

A Magyar Ásványvíz Szövetség így fogalmaz:

Nincs olyan termék, hogy „bolti ásványvíz”. Nagyon szigorú követelményeknek kell megfelelni, hogy egy vizet ásványvíznek lehessen nevezni. És ezt a megfelelőséget egy hivatalos egészségügyi intézménynek kell elismernie. Tehát minden ásványvíz megnevezésű víz egyformán megfelelő minőségű. Összetételben van közöttük különbség, de minőségben nincs.

– hívták fel rá a figyelmet.

Ez azt jelenti, hogy akár prémium márkáról, akár diszkontlánc saját márkás ásványvizéről van szó, ha a termék hivatalosan „ásványvíz” megnevezést viselhet, akkor ugyanazon a hatósági rostán ment keresztül. A minősítéshez szükséges feltételek között szerepel:

• természetes, védett vízadó rétegből kell származnia,
• mikrobiológiailag kifogástalan állapotban kell lennie a felszínre hozatal után,
• kémiai összetételének stabilnak kell lennie,
• tilos bármilyen kezelést vagy módosítást végezni rajta (kivéve vas, mangán, kénhidrogén eltávolítás).

Az árkülönbségek vagy a csomagolás dizájnja tehát nem minőségi különbséget jelölnek, hanem márkázási, piaci pozicionálási szempontokat tükröznek. Egy ismert márka sokat fektet a reklámba, arculatba, és ennek az ára is megjelenik a polcon. De maga a víz – laboratóriumi értelemben – nem „rosszabb” vagy „jobb”.

Fontos megérteni azt is, hogy a „természetes ásványvíz” nem egy külön kategória a „kereskedelmi forgalmú ásványvízhez” képest – a kettő ugyanaz. Az ásványvíz definíciója nem a boltban dől el, hanem a vízbázisnál és a hatósági laboratóriumban.

Konklúzió

A „bolti ásványvíz” és a „valódi ásványvíz” megkülönböztetése egy városi legenda, ami jól hangzik, de valójában nem létezik. Ha a palackon az „ásványvíz” megnevezés szerepel, az azt jelenti: ez a víz egy jogilag és szakmailag is elismert, természetes eredetű, szennyeződéstől mentes termék.

A többi csak marketing – vagy félreértés. Míg a csapvíz az esetek túlnyomó többségében – legalábbis Magyarországon – ugyancsak tökéletesen iható, és egészséges.