Roskadoznak a magyar boltok polcai a hamis divatcikkektől: sokan hiszik, fillérekért veszik az eredetit

A divatipar a kreatív iparágak egyike, amelyben sajátosan keverednek az esztétikai és gyakorlatias megfontolások – mondta el a Pénzcentrum megkeresésére Keserű Barna Arnold, egyetemi docens. A divatszakma a világkereskedelem szerves részét képezi, a ruházati és textilipari bevételek mértéke meghaladja a könyvkiadás vagy a filmgyártás bevételeit. A divatipar egyúttal rendkívül transznacionális és mobilis is, tekintettel arra, hogy ruházati márkák központjai jellemzően amerikai és nyugat-európai országokban vannak, viszont a gyártó kapacitás Ázsiába tevődött át.

Bár vannak olyan álláspontok, hogy a jogi szabályozás nem elég kicsiszolt, ám valójában nem a szabályozás kiforratlan. Ez mögött az a szabályozási logika áll, hogy kerülendő a túlzottan kazuisztikus, esetről esetre történő szabályozás. A szellemi tulajdon egyes formáinak kellően tágnak kell lenniük ahhoz, hogy minden iparágat lefedhessenek. Néhány esetben megjelentek a szerzői jogban az egyes műtípusokra vonatkozó speciális szabályok (például filmek, szoftverek), de önmagában az egy kerülendő irány lenne, hogy minden iparág igényeire speciális szabályok szülessenek – figyelmeztetett az egyetemi docens.

A történelmi tapasztalatok alapján az ilyen jogalkotás gyorsan erodálódik, elavulttá válik, és nem lesz összhangban más területekkel. Emellett a divat meghatározása nem is olyan egyszerű jogi szempontból. Hol húzódik a divat határa? Ruhák, forma 1-es öltözetek, űrruhák, ékszerek, karórák, napszemüvegek, táskák, testen hordható okoseszközök mind a divat részei? Ez elég relatív fogalom, ezért erre nehéz lenne olyan speciális szabályokat alkotni, amelyek se nem túl szűkek, se nem túl tágak.

Önmagában a trendkövetés még nem jogsértő

Trendkövetés esetén egyfajta inspirációról beszélünk, amely még önmagában nem jogsértő. A más alkotók munkáira támaszkodó önálló alkotás ugyanúgy védelemben részesül, mint az ihletforrás. Az utánzatok ehhez képest majdnem vagy teljesen azonosak a másolt termékekkel, de nem kívánják azt a látszatot kelteni, hogy az eredeti termék gyártójától származnának, hanem saját név és márkajelzés alatt forgalmazzák azokat. 
Az utánzat nem automatikusan jogsértő, de annak is minősülhet, ha az eredeti termék védelemben részesül. Végül pedig

a hamisítás egyértelműen jogsértő, ilyenkor kifejezetten a fogyasztókat megtévesztve az eredeti másolataként árulnak nem az eredeti gyártótól származó termékeket.

A csúcs a haute couture

A divatpiramis csúcsán az úgynevezett haute couture áll, amely az egyedi tervezésű, általában nőknek készülő prémium ruhákat foglalja magában. Az egy szinttel lejjebb található ready-to-wear ruházat már egy nagyobb üzletágat fed le, itt egyaránt megtalálhatóak a férfi és női ruhák. A következő kategóriába tartozó better clothing a fentiekhez képest mérsékeltebb vételárú, nagyobb körben terjeszthető ruhákat tartalmazza. Végül a piramis alján az alap- és tömeggyártású ruházati cikkek találhatóak.

A felső szinten található tervezői kategóriába tartozó kollekciókban több a dizájner tartalom, az újítás és az egyedi megoldás, és ezek gyorsan is cserélődnek. A piramis alja felé haladva ezek a kreatív elemek csökkennek. Éppen ezért a szellemitulajdon-védelem szükségessége fokozottan a piramis felső részében jelentkezik, de bizonyos összefüggésekben nagy jelentősége van az alacsonyabb kategóriákban is – hangsúlyozta a Pénzcentrumnak Keserű Barna Arnold.

Burberrytől Versacéig

Magának a terméknek a védelmében a védjegyjog is segítséget jelenthet. Ugyanis ha megkülönböztető képességgel rendelkezik, védjegy lehet egy forma (például cipő, övcsat), vagy a termék mintázata is. így részesül védjegyoltalomban például a Burberry skót kockás mintája. Hasonló módon védjegyoltalom védi Christian Louboutin piros talpú cipőit, vagy a Versace krétai dekormintáját. Nagyobb a szerepe a védjegyeknek a divatmárka védelmében, ugyanis a márkák nevei, logói szinte kivétel nélkül védjegyoltalom alatt állnak. Ezért amikor a hamis termékeket piacra dobják, megtévesztve a fogyasztókat, az a márkajelzést tartalmazó védjegyet bitorolja. A védjegybitorlási ügyek (különösen büntető ügyszakban) jelentős része ebből származik.

Továbbá: a formatervezési minta is alternatívát jelent egy-egy divattermék egyedi formájának védelme érdekében. Kifejezetten a divatszakmának kedvez az Európai Unión belül létező lajstromozás nélküli formatervezési mintaoltalom, amely a termék nyilvánosságra hozatalától automatikusan 3 éves védelmet biztosít a jogosultnak (és amellyel megspórolható a lajstromozási eljárás költség és időszükséglete). Ez alapján a divattervező peres úton érvényesítheti jogait az őt másolókkal szemben, és ha a másik fél vitássá tenné, akkor a perben kell bizonyítania a divattermék új és egyedi jellegét, amely a formatervezési mintaoltalom feltétele.

Nincs könnyű helyzetben a bíróság

Már a 18. századi francia selyem gyártókat is védték a másolókkal szemben. Napjainkban a szerzői jog, a védjegyjog és a formatervezési mintaoltalom is szóba jöhet, ha egy divattermék védelméről van szó. Mindegyik esetében a legnehezebb feladat egy vélt jogvitás helyzetben, hogy mennyiben lehet elhatárolni egymástól a trendkövetést, a hamisítást és az utánzást.

Mindegyik szellemitulajdon-jognak megvan a maga védett tárgya, amelyekhez eltérő jogi védelem kapcsolódik. A szerzői jog az egyéni, eredeti jellegű szerzői művet védi (például egy sajátos ruha tervei és az az alapján gyártott példányok), a védjegy a megkülönböztető képességgel bíró megjelöléseket védi (leginkább logók, de például a Vans cipő oldalán lévő sáv is egy pozícióvédjegy, illetve több híres textil mintázat is védjegy), míg a formatervezési mintaoltalom egy tárgy külső formai kialakítását védi. Mindegyik területen kialakult gyakorlata van annak, hogy az egyes oltalmakat milyen magatartások sérthetik.

Ha szerzői jogi jogsértésre hivatkoznak, ott leginkább azt kell vizsgálni, hogy történt az eredeti műtől kellő szintű eltávolodás, ahol már az új alkotó kreativitása dominál-e. Védjegyjogi jogsértésnél teljesen más a szempontrendszer, ott azt kell figyelembe venni, hogy a két megjelölés (például két ruha védett mintázata) összetéveszthető-e az átlagos fogyasztó számára (aminek a vizsgálatára évszázados joggyakorlat áll rendelkezésre).

Formatervezési minták bitorlásánál pedig az vizsgálandó, hogy a tájékozott használó (aki nem azonos az átlagos fogyasztóval) számára képes-e eltérő összbenyomást kelteni a vizsgált formai kialakítás. Az eltérő oltalmak eltérő jogi érvelést és eltérő bizonyítást igényelnek, aminek a vége lehet az, hogy valamelyik oltalom szempontjából nem áll fenn jogsértés, míg a másik szempontból igen. Ezek egymástól függetlenül bírálandóak el. A felperes érdeke, hogy legalább az egyik oltalom megsértését alá tudja támasztani, hiszen akkor már nyert ügye van.

Nem érdemes eltérni a nemzetközi standardoktól

A szellemi tulajdonjog világa nemzetközi szinten magasan harmonizált, és a magyar szabályozás ennek meg is felel. Ezektől a nemzetközi standardoktól nem lehet könnyen eltérni. Van olyan kérdés, amiben ez eleve kizárt, és van, ahol pedig nem lenne szerencsés az eltérés, mert nemzetközi egyensúlytalansághoz vezetne, ami akár káros is lehet egy-egy iparág szereplőinek nemzetközi kereskedelmi viszonyaira. A túlzott védelem akadályt is képezhet, amit ha külföldön nem biztosítanak, akkor a globális piacon versenyhátrányba is kerülhetünk.

A viták hatékony rendezésének mikéntje inkább perjogi kérdés. Ebben az elmúlt években az látszik, hogy a peres eljárások egyre bonyolultabbá váltak, és jogi képviselő nélkül nem szerencsés nekivágni. A bonyolultabbá válás mellett egyre több adminisztratív teherrel is jár az ügyvédi tevékenység, ami egyértelműen magával hozta ezen munkák drágulását. Kis értékű ügyekben ma már nem igazán van értelme pereskedeni.  

Márkavédelemhez elengedhetetlen a védjegy

A márka védelme szempontjából elengedhetetlen a védjegy, a nevek és logók feletti kizárólagos jogokat a védjegy biztosítja. Ha valaki más ezeket előbb lajstromoztatná, akkor sokkal nehezebb és sokkal költségesebb utólag fellépni az érintettel szemben, és korántsem biztos, hogy eredményes lesz. Ezért egy márka elindításakor a tulajdonosnak elemi érdeke a saját védjegy megszerzése, mert így védheti magát, illetve a védjegykutatás során fény derülhet arra is, hogy ő nem sérti-e mások jogát az általa választott névvel vagy logóval.

Sajnos, ezzel sokszor nincsenek tisztában, és már le is gyártják úgy a termékeket, hogy azokon a márkajelzés védjegybitorló. Utána pedig a szerencsén múlik, hogy ezt észre veszi-e a másik fél, és lesz-e belőle ügy. A védjegyek újabb típusai, az úgynevezett nem hagyományos védjegyek pedig további védelmet jelenthetnek, így például a színek, pozíciók, mintázatok, hologramok is segíthetik márka építését. 
Érdemes portfólióban gondolkodni

Mindig érdemes portfólióban gondolkodni, ezen felül pedig meg kell vizsgálni, hogy amit az érintett személy alkotott, az további védjegy, formatervezési mintaoltalom vagy szerzői jog által védelemben részesülhet-e. Figyelembe kell venni továbbá a nemzetközi terjeszkedésre vonatkozó üzleti elképzeléseket, ugyanis a jogi védelmet is ezzel célszerű összhangba hozni.

Ha fontos egy-egy külföldi piac meghódítása, akkor meg kell vizsgálni az adott országra nézve is a jogi védelem megszerzésének lehetőségeit és költségeit. Emellett pedig az oltalom megszerzése ugyan fontos lépés, de nem elegendő. Ha az élet úgy hozza, az oltalmakat meg is kell védeni, ami lényegesen költségesebb lehet a világ másik felén, ezért csak ott érdemes azokat megszerezni, ahol hajlandóak is azt megvédeni – mondta végezetül a Pénzcentrumnak az egyetemi docens.