Dániai politikusok tárgyalnának Grönland átadásáról: megint Trump nevethet a végén?

Amikor Marco Rubio amerikai külügyminiszter a jövő héten találkozik dán és grönlandi kollégáival, Dánia olyan területet fog védelmezni, amely már évtizedek óta távolodik tőle.

Donald Trump elnök fenyegetései Grönland megszerzésére európai szolidaritási hullámot indítottak el Dánia mellett, de a válság egy kényelmetlen valóságra világított rá:

Dánia olyan terület védelmére mozgósít támogatást, amelynek lakossága függetlenségre vágyik, és amelynek legnagyobb ellenzéki pártja már Koppenhágát megkerülve közvetlenül Washingtonnal szeretne tárgyalni.

"Dánia azzal a kockázattal néz szembe, hogy külpolitikai tőkéjét Grönland biztosítására fordítja, csak hogy aztán végignézze, ahogy az eltávolodik" - nyilatkozta Mikkel Vedby Rasmussen, a Koppenhágai Egyetem politikatudományi professzora.

Dánia nem engedheti el Grönlandot anélkül, hogy elveszítené geopolitikai jelentőségét az Európa és Észak-Amerika között stratégiailag elhelyezkedő sarkvidéki területen, amely kritikus helyszíne az amerikai ballisztikus rakétavédelmi rendszernek. Ugyanakkor erőfeszítéseinek végül semmi eredménye nem lehet, ha a grönlandiak a függetlenséget választják - vagy saját megállapodást kötnek Washingtonnal.

A tét túlmutat Dánia nemzeti érdekein. Az európai szövetségesek nemcsak szolidaritásból álltak ki Dánia mellett, hanem azért is, mert Grönland feladása veszélyes precedenst teremtene, amely felbátoríthatna más hatalmakat, hogy területi követeléseket támasszanak kisebb nemzetekkel szemben, felborítva az 1945 utáni világrendet.

"Ha az USA úgy dönt, hogy megtámad egy másik NATO-országot, minden megáll, beleértve a NATO-t és azt a biztonságot, amelyet a szövetség a második világháború óta nyújtott" - jelentette ki Mette Frederiksen dán miniszterelnök a héten.

A Trump-adminisztráció szerint minden lehetőség az asztalon van, beleértve a terület megvásárlását vagy erőszakkal történő megszerzését. Rasmussen professzor szerint a Grönland megtartásának költségeiről szóló vitát elnyomta a Trump fenyegetései miatti felháborodás: "Attól tartok, túlzott hazafias lelkesedésbe estünk."

A hidegháború alatt Grönland stratégiai elhelyezkedése rendkívüli befolyást biztosított Dániának Washingtonban, és lehetővé tette számára, hogy alacsonyabb védelmi kiadásokat tartson fenn, mint amit egyébként egy NATO-szövetségestől elvártak volna. Ezt nevezték a "grönlandi kártyának".

Grönland önrendelkezési törekvései azonban már 1979 óta érlelődnek, amikor a korábbi gyarmat nagyobb autonómiát és saját parlamentet kapott. Egy 2009-es megállapodás kifejezetten elismerte a grönlandiak függetlenséghez való jogát, ha úgy döntenek. Minden grönlandi párt függetlenséget akar, csak abban különböznek, hogyan és mikor érjék el azt.

Koppenhága évente körülbelül 4,3 milliárd dán koronás (610 millió dolláros) támogatást nyújt Grönland gazdaságának, amely közel stagnál, mindössze 0,2%-os GDP-növekedéssel 2025-ben. A központi bank becslése szerint évente körülbelül 800 millió dán korona hiányzik a jelenlegi közfinanszírozás fenntarthatóságához. Dánia emellett fedezi a rendőrség, az igazságszolgáltatás és a védelem költségeit is - így az éves kiadások összesen közel 1 milliárd dollárt tesznek ki.

Frederiksen miniszterelnök nehéz egyensúlyozásra kényszerül. Egyelőre Dániának kevés választása van azon kívül, hogy határozottan kiálljon diplomáciai hitelessége megőrzése érdekében, de ezzel kockáztatja az Egyesült Államokkal való kapcsolatát egy olyan időszakban, "amikor Oroszország növekvő fenyegetést jelent, és senkinek sem jó a Nyugaton, ha az USA rossz oldalára kerül".