Kisvárosnyi pesti intett búcsút az otthonának: mégis, hova ment ez a rengeteg ember?

A főváros is követte az országos mintát: a 2021-es csúcs után tavaly Budapesten is kevesebben váltottak állandó lakóhelyet - olvasható az OTP Ingatlanpont közleményében. Az elvándorlás miatti népességfogyás is lassult, míg a városba érkezők száma 2,4 százalékkal, addig az onnan elköltözőké 11,4 százalékkal mérséklődött. A fővároson belül is csökkent a mozgás: a kerületeken belüli költözések száma (49 518) 12,9 százalékkal, a kerületek közötti vándorlásoké (38 738) 6,9 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban.

2022-ben a városrészeken belüli költözések átlagosan egy-egy kerület lakosságának 2,8 százalékát mozgatták meg. Azonban egy-egy terület adottságai miatt nagyok lehetnek az eltérések. A legjelentősebb belső mozgást (4,5%) a XI. kerület mutatta. Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője szerint ennek főleg Újbuda színes kínálata lehet a magyarázata. Vannak különféle kertvárosai, többféle lakótelepe, sűrűn beépített nagyvárosi övezete, s igen sok volt az új építés is, azaz gyakorlatilag minden lakásigényre lehet találni megoldást a kerületen belül is. Ellenpélda lehet az a három kerület, ahol a legcsekélyebb (1,7-1,8%) volt a belső mozgás: a VI. és a VII. a maguk egynemű klasszikus belvárosi bérházkínálatával, valamint a máig családias-falusias XXIII.

A kerülethatáron túli költözésben viszont igen aktívak a belvárosi területek. A helyi lakossághoz viszonyítva legtöbben Terézvárosból (4,5%), Belváros-Lipótvárosból (4,3%), Erzsébetvárosból (4,2%), illetve a Várkerületből (4,2%) keltek útra. Közülük a pesti kerületek helyzete igen hasonló: sok régi, gyakran igen kevéssé hatékony alaprajzú lakás, csekély belső mozgás és közepes érdeklődés a beköltözők részéről. Ahogy az elemző is mondja: az itteni választék jó első lakásnak, valamint benne élni a belvárosi pörgésben, de amint egy családnak keres nyugalmasabb otthont valaki, inkább már másfelé tájékozódik.

A hagyományosan magas presztízsű Várkerület helyzete egy kicsit más, bár ott sem épültek számottevően új lakások, viszont látszik egy intenzívebb népességcsere. Az első kerület ugyanis nem csak az elköltözők arányában dobogós, hanem a beköltözők arányát tekintve élen is áll. Míg a főváros más részeiből bevándorlók aránya a lakosságszámhoz képest az egyes kerületekben átlagosan 2,5 százalék, addig a Várkerületben ez kiugróan magas: 4,4 százalék.

Az I. kerület ellenpontja a főváros kerületnyi szigete, Csepel. A XXI. kerület éppen a relatív zártságával tűnik ki. Itt van népességarányosan a legkevesebb bevándorló (1,4%), viszont a csepeliek elköltözni is – Rákosmentével (XVII. kerület) holtversenyben – a legkevésbé akarnak, illetve – ha a kerület fővároson belül legolcsóbbak közé tartozó árait tekintjük – tudnak (1,3%).

Ha az aktivitáson túl a kerületközi vándorlások irányát is figyelembe vesszük, akkor látjuk, hogy vannak a városnak jól kitaposott költözési útjai, meg olyanok is, amelyeken szinte senki sem jár. Jelzik ezt a tavalyi rekorderek is: míg a XIV-ből a XVI-ba 487-en költöztek, addig az V-ből a XXIII-ba csak egyetlen polgár tette át a lakóhelyét.

A költözési statisztika képet ad az egyes kerületek közötti kapcsolat mélységéről is, ami esetenként különösen szoros is lehet. Ilyen Újbuda és peremvárosi szomszédja, Budafok-Tétény viszonya. Míg tavaly az utóbbiból elköltözők 41 százaléka a XI. kerületben telepedett le, addig a XXII. kerületbe érkezők 50 százaléka a XI. kerületből költözött oda.

Hasonló kapcsolatot látni a szemközti Duna-parton is: a soroksáriak közül is legtöbben (28%) Pesterzsébetig jutnak, amikor a város belsejébe költöznek. E kapcsolat is szinte kiegyensúlyozottnak mondható, mert a XXIII. kerületbe beköltözők legtöbbje (27%) viszont a XX-ból érkezik. A két kerület a kilencvenes évekig egybe tartozott, és a viszonyuk is megerősíti azt a tapasztalatot, hogy az emberek lehetőleg olyan területekre költöznek, amelyeket már ismernek.

Kicsit északabbra Zugló és két peremkerületi szomszédja, a XV. és a XVI. között alakult ki hasonlóan szoros viszony. A XIV. kerületből elköltözők legnagyobb arányban a XVI. (16%), valamint a XV. (11%) kerületet választják. Az utóbbiakat otthagyók közül pedig 21 százalék, illetve 17 százalék telepszik le a számukra fő elvándorlási irányt jelentő Zuglóban.

Budán, ahol nincsenek klasszikus peremkerületek, másfajta összefonódás látszik a városrészek között. Leginkább az, hogy a budaiak, ha vándorolnak is Budapesten belül, igyekeznek a Duna jobb partján maradni. Például az I. kerületből legtöbben a II-ba (22%), a XI-be (17%) és a XII-be (16%) költöztek. A II-ból pedig a III-ba (21%), a XII-be (16%) és a XI-be (12%). A XII. kerületiek még ennyire sem aprózták: tőlük a költöztetők jobbára a XI-be (28%), valamint a II-ba (24%) indultak. Végeredményben a Hegyvidékről távozók 70 százaléka a kipakolás után is Budán maradt.

A két part között két kerület, a III. és a XIII. képez sajátos hidat. Az előbbi már azzal is, hogy az onnan elköltözőknek csak mintegy 30 százaléka marad a jobb parton. Az Óbuda-Békásmegyerről elköltözők legtöbbjének (17%) az úticélja a pesti XIII. kerület volt. (Ezzel a III. kerület az új angyalföldi polgárok legbővebb forrása is, 11 százalékuk érkezett onnan.) De ennél is különösebb, hogy a XIII. kerületből elköltözők milyen sikeresen vették be Budát: 12 százalékuk a III. kerületben telepedett le, míg 11 százalékuk az I-ben. Ez utóbbival a Várkerületbe költözők 33 százalékát adták, háromszor annyit, mint bármelyik budai kerület. Az angyalföldi eredetű migrációnak egyébként is erős a hatása a főváros északi felében: összesen 9 kerület beköltözőihez járult hozzá legalább 10 százalékos arányban.

Egészen különös a VIII. kerület helyzete, az innen költözők jóformán szétszivárognak a városban, egyetlen kerület sincs, amit legalább 10 százalékos arányban preferálnának. Józsefvárosnak tipikus „utánpótlás-kerülete” sincs: az oda költözők legnagyobb arányban ugyan Erzsébetvárosból érkeznek, de az sem több 10 százaléknál.