Ennyi volt, tényleg nem jön több orosz olaj Magyarországra? Tisztul a kép, mindegy egy irányba mutat

Az elmúlt napokban két ellentétes irányú hír érkezett Közép-Európa meghatározó olajvállalataitól: míg a lengyel Orlen bejelentette, hogy lejárt az utolsó orosz olajszállítási szerződése, amely korábban egy cseh finomító ellátását biztosította, addig a Mol arról számolt be, hogy megérkezett Horvátországba egy 92 ezer tonnás azeri olajszállítmánya - írja a G7.

Bár a Mol híre is értelmezhető lenne az orosz függőség csökkentéseként, a valóság más képet mutat. A vállalat Ukrajna 2022-es orosz lerohanása után még növelte is az orosz import arányát Magyarország olajellátásában. A most érkezett 92 ezer tonna eltörpül a százhalombattai és pozsonyi finomítók évi akár 14 millió tonnás igénye mellett. Sem a Mol, sem a magyar kormány nem titkolja, hogy továbbra is fenn kívánja tartani az orosz beszerzési forrást.

Ennek hátterében erős pénzügyi érdekek állnak: a Mol az orosz olajat tudja a legnyereségesebben feldolgozni, a magyar költségvetés pedig jelentős bevételekhez jut az orosz olaj árelőnyének lefölözésével. Ezzel szemben az Európai Bizottság 2027 végéig teljesen meg akarja szüntetni az orosz földgáz- és olajimportot, hogy csökkentse Oroszország háborús bevételeit.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter rendszeresen bírálja ezt a tervet, legutóbb azt kifogásolva, hogy ennek következtében a Magyarországra érkező két kőolajvezeték (Barátság és Adria) közül már csak egy fog működni. Ez az állítás azonban vitatható, ahogy az Adria vezetékkel kapcsolatos kifogások is.

Az EU-n belül jelenleg már csak a Mol-csoport importál jelentős mennyiségű orosz kőolajat magyarországi és szlovákiai finomítói számára. A hazai közbeszédben gyakran felmerül a kérdés, hogy fizikailag lehetséges-e a két Mol-finomító ellátása kizárólag az Adria vezetéken keresztül.

Míg a kormányzati és vállalati nyilatkozók gyakran vitatják ezt, más források szerint elegendő a kapacitás. A gyakorlatban ez nem derülhetett ki, mivel az orosz olajimport arányának növelése csökkentette az Adrián keresztüli beszállításokat. Az importstatisztikák szerint 2024-ben több olyan hónap is volt, amikor Magyarország és Szlovákia kizárólag orosz olajat vásárolt.

A külkereskedelmi adatok alapján Horvátország felől 2021-ben érkezett a legtöbb kőolaj a Mol-finomítók irányába, 1,7 millió tonna mennyiségben. Ez 2022-ben 0,5 millió tonnára, 2023-ban 0,4 millió tonnára csökkent, majd 2024-ben 0,8 millió tonnára emelkedett. A havi csúcs – 2024 májusában – 0,3 millió tonna volt, ami éves szinten 3,6 millió tonnát jelentene. A vezetéket üzemeltető horvát Janaf szerint azonban a maximális kapacitás elérhetné a 16,4 millió tonnát is Magyarország felé.

A Mol rendszeresen arra hivatkozik, hogy az Adria vezetéket üzemeltető Janaf árazása magasabb az európai átlagnál. A konkrét árak nyilvánosságra hozatala nélkül nehéz tisztán látni ebben a kérdésben. Korábban a Slovnaft hatszoros árazást említett a szlovákiai és csehországi vezetékhasználati díjakhoz képest.

A szlovák Transpetrol és a horvát Janaf pénzügyi adatainak elemzése azonban nem támasztja alá a túlzó horvát árazásról szóló állításokat. Az uniós és nemzeti jogszabályok egyébként is szabályozzák az ilyen infrastruktúra használatát és árazását, így az üzemeltető nem kérhet irreális árakat, és minden használónak azonos feltételeket kell biztosítania. Érdekes módon a belgrádi finomítónak nincs problémája a horvát árazással, pedig hosszabb szakaszon használja az Adria vezetéket.

Egy olajvezeték esetében a legnagyobb költségtételt maga az infrastruktúra jelenti – annak megépítése és karbantartása. A Janaf költségeinek körülbelül fele az értékcsökkenés, negyede az anyagköltség, ötöde a munkavállalók bére. Csak a kiadások mintegy tizede függ a szállított olaj mennyiségétől, főként a szivattyúk áramköltsége miatt. A költségek közel 90 százaléka tehát fix jellegű.

Ez lehet a Mol kritikájának valódi háttere: azért tűnik drágának az Adria vezeték, mert nem használják ki a kapacitását. Nagyobb mennyiség importálása esetén a fajlagos költségek jelentősen csökkennének.

A kőolajvezetékes cégek jövedelmezőségét vizsgálva látható, hogy a szlovák Transpetrol tőkearányos megtérülése valóban alacsony, az elmúlt öt évben mindössze 2,4 százalék volt. A Janaf esetében ez az érték 6,5 százalék 2021-től az utolsó elérhető évig, ami nagyon hasonlít a Mol csoportszintű 6,2 százalékos értékéhez.

Pletser Tamás, az Erste energiapiaci elemzője korábban szintén rámutatott, hogy a Janaf megtérülési adatai nem túlzóak. A 7,4 százalékos tőkearányos megtérülés 2023-ban még az elvárt tőkeköltség alatt is maradt.

A szlovák és horvát vezetékek között valóban van különbség az elszállított mennyiségre jutó költségekben, ez közel háromszoros volt 2023-ban. Ennek oka azonban az, hogy a szlovák vezetéket – az Adriával ellentétben – teljes kapacitáson használják. Emellett a szlovák vezetékrendszer hatékonyabb is, mivel nagyobb átmérőjű csövekből áll: 71 centiméteres átmérővel rendelkezik, míg az Adria csak 41 centiméteres.

Ha a csővezeték egy kilométerére eső költségeket vizsgáljuk, akkor a korábbi évek 20-30 százalékos különbsége 2023-ra 60 százalékra nőtt. Az egy kilométernyi csővezetékre jutó eszközérték is magasabb Horvátországban, és 2023-ban tovább emelkedett a Mol várható nagyobb igényei miatt végrehajtott beruházások következtében.

Energetikai szakértők szerint a Mol kritikája inkább kifogáskeresés az orosz függőség fenntartása érdekében. Bár a tengeri beszállítás valóban költségesebb és több szervezést igényel, mint az orosz vezetékes import, a többletköltség valószínűleg csak néhány tízmilliárd forint lenne, miközben a hazai kőolajimport éves értéke mintegy 800 milliárd forint. Ráadásul így megtakarítható lenne az orosz kőolajimportba beékelődő közvetítőnek fizetett díj is.

A kormányzati állításokkal ellentétben nem csak a Barátság és az Adria vezeték biztosíthatná Magyarország és Szlovákia olajellátását. Csehországban idén áprilisban adták át az új és bővített TAL-Plus vezetéket, amelyre körülbelül 26 milliárd forintnak megfelelő összeget költöttek. Ehhez a vezetékhez a pozsonyi olajfinomító is csatlakozhatna.

A 2010-es években az osztrák OMV elkezdte a schwechati finomítót Pozsonnyal összekötő 62 kilométeres vezeték fejlesztését, a szlovákok pedig a rájuk eső 12 kilométeres szakaszét. A projektet 2024-ben elvetették, mivel eredetileg az orosz olaj Ausztriába szállítására tervezték, de a jelenlegi helyzetben a Triesztből érkező olaj Pozsonyba juttatására is alkalmas lenne.

Az 5 millió tonnás éves tervezett kapacitás ugyan nem lenne elegendő a teljes pozsonyi finomító ellátására, és a TAL vezetéken sem valószínű, hogy további fejlesztés nélkül ennyi olajat fel lehetne hozni, de alternatív beszerzési forrást jelenthetne a Mol-csoport számára.

Magyarország esetében lehetőség lenne a Barátság vezetékbe nem Oroszország, hanem a tenger felől is olajat tölteni. Az Odessza és Brodi közötti, 2002-ben épült ukrajnai vezeték kihasználatlan, de jelentős kapacitással rendelkezik – a jelenlegi évi 9 millió tonna könnyen 14,5 millió tonnára emelhető lenne, ami önmagában elegendő lenne a Mol-finomítók ellátására.

Ehhez nem lenne szükség új építkezésre, de a magyar kormány egyébként más irányban aktív: 130 milliárd forintért épülhet egy új, 190 kilométeres kőolajvezeték Százhalombattáról Szerbiába, illetve bővítik a Barátság kőolajvezeték kapacitását az ukrán határ és Százhalombatta között. Ez a beruházás Magyarország kőolajellátását érdemben nem segíti, viszont lehetővé teheti a belgrádi (pancsovai), orosz tulajdonban lévő, uniós szankciókkal sújtott szerb kőolajfinomító ellátását orosz kőolajjal.

Ha ez a vezeték 2028-ra valóban elkészül, miközben Magyarország már nem vásárolhat orosz olajat, akkor az Adria vezeték használata drágulhat a Mol számára. Amennyiben a szerb finomító ellátását a Barátság vezeték felől oldják meg, akkor egyedül a Mol-csoport megrendeléseinek kellene biztosítania az Adria vezeték fenntartását és működtetését.

Paradox módon tehát a szerb-magyar kőolajvezeték építésével a kormány potenciálisan drágíthatja a magyarországi kőolajellátást. Cserébe valószínűleg hasonló szerepre törekszik, mint a földgázpiacon, ahol Magyarország az orosz gáz közép-európai elosztóközpontjává vált, ami jelentős bevételeket generál.

Kérdéses azonban, hogy valóban elkezdődik-e az új vezeték építése, mielőtt az orosz olajimport jövőjével kapcsolatban tisztább kép alakulna ki, például az uniós tervek módosulása vagy egy esetleges ukrajnai tűzszünet formájában.