Meglepő dolog derült ki a kormány terveiről: itt a várva várt fordulat a magyar energiapolitikában

Az elmúlt években, évtizedekben egyre többek számára már nyilvánvalóvá vált: a hőhullámok, aszályos nyarak, szélsőséges viharok és az élővilág fokozatos átalakulása mind-mind annak a jelei, hogy az emberiség környezetkárosító tevékenysége hosszú távon nem fenntartható. Míg a világ országai egyre sűrűbben hivatkoznak klímacélokra, a valódi fordulathoz nem elég pusztán szándéknyilatkozatokat tenni – rendszerszintű változásra van szükség, különösen ott, ahol az állam a leginkább befolyásolni tud: a költségvetésen keresztül. 

Korábbi interjúnkban, amelyet Ürge-Vorsatz Diánával, a Közép-európai Egyetem professzorával, az IPCC egyik alelnökével készítettünk, megtudtuk, hogy például az elmúlt öt évben Magyarországon dinamikusan nőtt a napenergia-termelés, és ma már a világ leggyorsabban bővülő napenergia-piacai között vagyunk, régiós szinten pedig a hazai fejlődés különösen kiütközik – és ez kétségkívül fontos eredmény.

Ugyanakkor – ahogy ő is hangsúlyozta – ez még messze nem elég: Magyarország továbbra is jelentősen elmarad a nemzetközi elvárásoktól a klíma- és energiapolitikai célok teljesítésében, legyen szó a kibocsátáscsökkentésről, a zöld közlekedésről vagy a lakóépületek energiahatékonyságáról. 

A kérdés tehát nemcsak az, hogy történnek-e pozitív fejlemények – mert történnek. Hanem az, hogy a kormányzati döntések egésze tükrözi-e azt az elköteleződést, amely a fenntarthatósági fordulathoz szükséges. Ebben pedig kulcsszerepe van annak, hogy miként költjük el az állami forrásokat – hívta fel rá a figyelmet Schaffhauser Tibor, Klímapolitikai Tanácsadó, a Másfélfok szerzője.

Mint mondja: a költségvetés ugyanis nem csupán számok halmaza, hanem tükör: megmutatja, mire helyez prioritást egy ország. Ha valóban fontos a zöld átállás, annak meg kell jelennie az állami kiadások és bevételek szerkezetében is – és nem csupán egy-egy sorban vagy címkében, hanem átfogó módon. Ezt a szemléletet egyre több ország kezdi alkalmazni a „zöld költségvetési felülvizsgálat” (Green Budgeting) eszközével, amely azt vizsgálja: egy adott év költségvetési politikája hogyan hat a környezetre, elősegíti vagy éppen gátolja-e a klímacélok elérését. 

Idén először Magyarországon is elkészült egy ilyen felülvizsgálat, amelyet a Pénzügyminisztérium és az OECD együttműködésében, nemzetközi módszertan alapján végeztek el. A vizsgálat célja nem az volt, hogy megmondja, „zöld-e” a magyar költségvetés, hanem hogy képet adjon arról: egyáltalán mennyire látható és értelmezhető a környezeti szempont a költségvetésben. 

Miért érdemes átvilágítani a költségvetéseket zöld szemmel? 

A szakértő felhívja a figyelmet: sok értelme egyszerre a féket és a gázt is nyomni, vagyis egyszerre költeni a zöld átmenetre miközben az az elleni célokra is költ egy ország. Ezt a Párizsi Megállapodás is elvárja az országoktól, a 2.1 c. cikkelye arra buzdít, hogy az országok a globális pénzügyi folyamatokat összhangba hozzák a fenntarthatósági átmenettel; vagyis ne a klímaváltozást erősítő, hanem az az ellen fellépő beruházásokat támogassa a pénzünk. 

Ezért alapvető fontosságú a zöld költségvetés, vagyis egy olyan költségvetési tervezési és végrehajtási megközelítés, amely figyelembe veszi a környezeti és klímavédelmi célokat.

Schaffhauser szerint a cél az, hogy a nemzeti költségvetések, mint a gazdaságpolitika kulcsfontosságú eszközei, előmozdítsák a zöld átmenetet, különösen az éghajlatváltozás elleni fellépést, a biodiverzitás megőrzését és a környezeti szempontból felelős gazdaságpolitikai döntéshozatalt, és ne ellene dolgozzanak. 

EZ IS ÉRDEKELHET

Eljött a fordulópont: tényleg összeomolhat a magyar energiarendszer a nyári hőségben?

Az energiaszektorban közvetlen hatású jelenség a folyók csökkenő vízhozama, amely nemcsak a hőerőművek működését nehezíti, de az atomerőművek hűtővíz-utánpótlását is veszélyezteti.

A magyar helyzet 

Az uniós elvárásoknak megfelelően a magyar kormány az 1023/2025. (II. 18.) kormányhatározattal döntött arról, a 2026-os költségvetés kísérleti átvilágításával bevezeti a központi költségvetés környezet- és klímabarát szempontú értékelését. Itt fontos kiemelni, hogy az átvilágítás nem csak a klímasemleges átmenethez kötődő beruházásokat méri, hanem az általános környezetvédelmi kiadásokat is nyomon követi.

A kísérleti jellegből fakadóan az átvilágításra csak egyszerűsített formában, a központi költségvetés esetén került sor, nem érintve az egyes fejezeti előirányzatokat, vagy az önkormányzati alrendszert és a társadalombiztosítást sem. Ennek ellenére mindenképpen újszerű szempontrendszert vezet be a kormány a költségvetés bemutatására. 

A zöld költségvetés kísérleti jellegű átvilágítása három kategóriába sorolta a központi költségvetés kiadásait azok környezeti hatása alapján: sötétzöld, világoszöld és fehér előirányzatokra. 

• A sötétzöld kiadások olyan tételek, amelyek elsődleges célja a klíma- vagy környezetvédelem, és jelentős mértékben hozzájárulnak az EU Taxonómia környezeti céljaihoz. Például ide tartoznak az Energiaügyi Minisztérium klímapolitikai kiadásai vagy a vasúti közlekedés támogatása, amely alacsony szén-dioxid-kibocsátásával kiemelten környezetbarát. 
• A világoszöld előirányzatok esetében a környezetvédelmi hatás nem fő cél, de mégis jelentős. Ilyen például az oktatási intézmények energetikai beruházásainak támogatása, vagy az alacsony kibocsátású autóbuszok közszolgáltatásának finanszírozása. 
• A fehér kategóriába azok a tételek tartoznak, amelyekben a környezeti célú kiadás aránya alacsony, de mégis érdemes megemlíteni őket zöld hatásuk miatt. Példaként a Vízügyi Igazgatóságok munkája említhető, ahol a környezetvédelem nem fő, de jelen lévő szempont. 

Ezek mentén azonban az összes zöld kiadás mindössze a teljes költségvetés 6%-át teszi ki, amely messze elmarad az EU saját költségvetésére előirányzott legalább 30%-os aránytól. Itt megjegyzendő azonban, hogy az uniós fejlesztések fejezet klímaaránya 37% az átvilágítás szerint, ami alapján a magyar központi költségvetésből biztosított társfinanszírozás is 37%-ban teljesít klíma- és/vagy környezetvédelmi célkitűzéseket, még ha ez a teljes költségvetés esetén nem is mondható el. 

Annak érdekében, hogy tovább árnyaljuk a fenti számokat, érdemes más országok adataival, illetve a 2025-ös költségvetéssel is összevetni.  Ausztria például 2022-ben végezte el először a költségvetése zöld átvilágítását, ami akkor 9,5%-os arányt tudott felmutatni. Ez a szám Luxemburgnál 8,7%, Spanyolország és Franciaország esetén 6,8% és 6,6%, míg Finnország és Portugália esetén mindössze 3,5% és 2,9% volt az Európai Bizottság felé bemutatott adatok alapján.

Zöldült-e a költségvetésünk? 

A klímakutató szerint a 2025-ös költségvetés még 4,8%-os zöld költést tartalmazott csak, amihez képest előrelépésnek tekinthető az idei 6%-os arány, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy mások voltak a hangsúlyok a két évben. 

A kép árnyalásához érdemes a költségvetési tételeket más kiadásokkal is összevetni. A NATO csúcson például a tagállamok vezetői 5%-ra emelték az éves védelmi kiadásokat, vagyis közel annyit költ majd hazánk fegyverkezésre, mint a környezetvédelemre és a zöld átmenetre együttvéve.

A 2026-os költségvetés ugyan 5024,5 millió forinttal többet szán energetikai beruházásokra, a vasútfejlesztésre viszont 13428,3 millióval kevesebbet, és mindössze 6737,7 millió jut a közúti fejlesztéssel összevetve 335515,3 millióból.

Bár nehéz költségvetési helyzetben nem meglepő, hogy a környezetvédelem nem elsődleges, továbbra is 792500 millió forintnyi fosszilis energia-támogatás szerepel, miközben a lakossági energetikai felújításokra mindössze 2412,2 milliót terveznek.

Mire lehetne még költeni?

• Energiaimport-függőség csökkentése, energiahálózat modernizációja: Magyarország energiaellátásának importfüggősége jelenleg akár 80% is lehet – miközben a nukleáris energia hazai forrásnak számít.
• Megújuló energia és energiahatékonyság: bár a 2030-as célok elérhetők EU-forrásokkal, a hosszú távú, 2050-es klímasemlegesség elérése jelenleg nem biztosított a tervek szerint.
• Hidrogéntechnológia fejlesztése: a Nemzeti Hidrogén Stratégia hangsúlyozza a zöld hidrogén hosszú távú jelentőségét, de rövid és középtávon a piac hiányosságai (ár, szabályozás, hiányzó kereslet) lassítják az elterjedést.
• Szén-dioxid kibocsátás-árak és környezetadózás: a jelenleg alacsony szén-dioxid-árak és fosszilis támogatások mellett az árképzés és szabályozás nem elég ösztönző a dekarbonizációra.
• Pénzügyi rendszer zöldesítése, zöld kötvények és banki zöld alapok: az MNB zöld pénzügyi jelentése szerint a hazai pénzügyi rendszer gyakorlatilag alig integrálta a zöld fenntarthatóságot – jelenleg csak néhány százalék a „zöld” tőke aránya Magyar Nemzeti Bank.
• Nemzetközi összehasonlításban visszamaradt teljesítmény: a Climate Change Performance Index alapján Magyarország a 63 vizsgált ország közül a 53. helyen végzett – az EU-ban csak Lengyelország előz meg.

Költség és megtérülés

Mekkora GDP-arányra lenne szükség?

McKinsey becslése szerint Magyarországon 2050-ig összesen 150–200 milliárd eurós beruházás szükséges, ebből körülbelül negyed (≈ 37,5–50 milliárd euró) juthat majd 2030-ig.

Ha ezt a 37,5–50 milliárd eurót átváltjuk és GDP-arányként számoljuk:

• A magyar GDP jelenleg kb. 200–220 milliárd euró körül van, tehát ez 17–25 % GDP-arányú beruházást jelentene a 2024–2030-as időszakban. Ez természetesen rendkívül nagy volumen, de hosszú időhorizonton oszlik el.

Finanszírozható-e ez a magyar költségvetésből?

• A REPowerEU és Helyreállítási és Reziliencia Terv keretében Magyarország már most is kap támogatásokat: A Nemzeti Helyreállítási és Reziliencia terve összesen 10,43 milliárd euró, amelynek 66,9 %-a klímacélokat támogat.
• Az EU Bizottság jóváhagyott egy 2,36 milliárd eurós magyar átállást ösztönző támogatási rendszert is (megújuló energia, hőszivattyúk, akkumulátor, hidrogén stb.).

A Green Policy Center becslése szerint fedezet lehet akár 10 000 milliárd forintnyi EU-s és hazai forrásra 2024–2030 között a klímacselekvésre, megfelelő mobilizálással és magánfinanszírozással.