Eljött a fordulópont: tényleg összeomolhat a magyar energiarendszer a nyári hőségben?

A Duna vízállása 2025-ben több alkalommal is rendkívül alacsony mértéket ért el. A nyári hőhullámok következtében Budapest térségében a lehullott csapadék az átlag mindössze 17%-a volt. Ennek eredményeképp jelentősen csökkent a hőerőművek hűtőkapacitása, több szállítási ágazat (pl. dunai uszályozás) működése pedig lelassult. Az alacsony vízállás következtében a teherhajók rakományuk több mint felét hátrahagyják, és csak 30-40%-os kapacitással tudnak működni. Ez azért is probléma, mert a szállítási díjak akár 100%-kal is emelkedhetnek, mivel felárat számítanak fel, ha egy hajó nem tud teljesen megrakva kifutni.

Schaffhauser Tibor éghajlatkutató korábban több alkalommal is felhívta a figyelmet arra, hogy a „kevés víz” problémakör több szektorra is negatív hatással lehet; ilyenek az ipari folyamatok vízellátásának és az ellátásbiztonságnak a problémái; a mezőgazdasági vízigényének kielégítése, amely az élelmezésbiztonság kihívásait erősítik; a biológiai sokféleség és ezen keresztül az ökoszisztéma szolgáltatások romlásának folyamata; a lakosság ellátásának nehezedése és a vízminőség csökkenésének kérdései. Az erdő- és mezőgazdasági tüzek növekedése pedig szintén a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma szolgáltatások csökkenését, illetve az élelmezésbiztonság csökkenését vonhatják maguk után. 

Befolyásolja az energiatermelést is

Érdemes még megemlíteni a klímaváltozás energiaszektorra gyakorolt negatív hatásait is, amelyek elsősorban a vízerőművek termelésének csökkenését, illetve a Paksi Atomerőmű hűtővízzel kapcsolatos kihívások növekedését foglalják magukba.

Komoly kihívások elé néz Magyarország egyik legfontosabb energiatermelő létesítménye – írja elemzésében Schaffhauser Tibor éghajlatkutató, aki szerint a klímaváltozás egyre szorosabbra fűzi a kapcsolatot a vízállapot-változások és az energiaellátás biztonsága között.

EZ IS ÉRDEKELHET

Óriási baj kerekedik hamarosan Magyarországon: már az ajtón kopogtat a katasztrófa

A Pénzcentrumnak válaszoló szakértők szerint még nem késő cselekedni, de az időnk egyre kevesebb.

A Paksi Atomerőmű működése nagymértékben függ a Duna vizétől, hiszen annak hűtővízét használja a reaktorok hűtésére. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azonban ez a kapcsolat egyre sérülékenyebb. Schaffhauser Tibor szerint a klímaváltozás által felerősített jelenségek. Például, az aszályos időszakok és a hőhullámok közvetlen hatást gyakorolnak az erőmű működésére.

Az egyik legsúlyosabb példa 2018-ban történt, amikor a Duna vízhozama annyira lecsökkent, hogy az erőműnek 3-as fokozatú intézkedéseket kellett életbe léptetnie, sőt, kisegítő szivattyúkat is be kellett vetni. Hasonló helyzet állt elő 2019-ben, majd 2022-ben és 2023-ban is, amikor a tartós hőség miatt a folyó vízhőmérséklete átlépte a 25°C-os határértéket, ez a biztonsági protokollok szerint már kockázatot jelent az erőmű hűtőrendszere szempontjából.

Három fő veszélyforrás az energiabiztonságra

Schaffhauser Tibor elemzése alapján a klímaváltozás három fő veszélyforrást jelent az ország energiainfrastruktúrájára:

• Infrastruktúra-sérülések: A felsővezetékek, transzformátorok és elosztó állomások egyre gyakrabban sérülnek meg extrém időjárási események következtében.
• Termelési zavarok: Az atomerőművek – különösen nyáron – a hűtővíz hiánya miatt gyakrabban kénytelenek csökkenteni vagy szüneteltetni a termelést.
• Kereslet-kínálat egyensúlytalanság: A hőhullámok idején megnövekszik a lakossági áramfogyasztás, miközben a termelés is akadozhat, ez komoly feszültséget jelent az energiarendszerben.

Nemcsak környezeti, de geopolitikai kérdés is

A kutató hangsúlyozza: a fosszilis energiahordozók kivezetése és a zöld átállás felgyorsítása nemcsak környezeti szempontból fontos, hanem stratégiai jelentőségű lépés is. A megújuló energiákba történő beruházás az ország szuverenitását is növeli, hiszen csökkenti a külföldi energiaforrásoktól való függőséget.

Schaffhauser Tibor figyelmeztetése világos: a jövő energiaellátása már nemcsak gazdasági vagy technológiai kérdés, hanem a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás egyik kulcsterülete. Az atomerőművek biztonságos és fenntartható működése érdekében már most alkalmazkodni kell az új környezeti feltételekhez, különben energiaellátási zavarokra és komoly társadalmi-gazdasági következményekre is számíthatunk.

A meleg telek sem hoznak jobb jövőt

Szabó Péter éghajlatkutató szerint egyértelmű jelei vannak annak, hogy a nyári hónapokban drasztikusan nő a hűtési energiaigény Budapesten. Szerinte a hőhullámokkal járó melegedés már nemcsak környezet-egészségügyi, de energiapolitikai kihívást is jelent, különösen a városi terekben.

Szabó Péter elemzése szerint Budapest bel- és külterületén is jól nyomon követhető a május és szeptember közötti hűtési foknapok növekedése, különösen a belvárosi térségekben. A HungaroMet székház (Margit körút közelében) mérései alapján a hűtési igény már évek óta jóval meghaladja a pestszentlőrinci külvárosi állomás adatait, és ez a különbség egyre csak nő.

A szakértő szerint ez elsősorban a napi csúcshőmérsékletek városi területeken tapasztalható intenzívebb emelkedésének tudható be, amit az urbanizáció, az épületsűrűség, valamint a légkondicionálók kültéri egységeinek hőleadása is súlyosbít. A trend különösen az elmúlt 15 évben vált hangsúlyossá.

A felmelegedés új egyensúlyi helyzetet teremt, de milyen áron?

Az éghajlatkutató szerint az éghajlatváltozás hatására Magyarországon átalakulóban van a lakossági energiafelhasználás szerkezete. A telek enyhébbé válásával csökken a fűtési igény, ugyanakkor a nyári hőhullámok, valamint a városi hősziget-hatás miatt, különösen az Alföldön és a nagyvárosokban, drasztikusan megnőtt a hűtési igény.

EZ IS ÉRDEKELHET

Totális gazdasági összeomlás fenyegeti Magyarországot: a folyamat már beindult, ez fájni fog

A klímaváltozás már nem a jövő rémképe – Európa már most súlyos árat fizet érte.

A szakértő rámutat: az 1970–80-as évekhez képest sok háztartás éves energiafelhasználása már most is jelentősen magasabb, még akkor is, ha figyelmen kívül hagyjuk a légkondicionálók beszerzési költségeit. Amennyiben nem történik érdemi kibocsátáscsökkentés, a század végére a téli és nyári energiaigények kiegyenlítődhetnek, sőt, a nyári hűtési igény akár túl is lépheti a téli fűtési igényt, főként az Alföld délkeleti térségeiben.

Szabó Péter éghajlatkutató szerint több komoly kockázattal kell számolni a közeljövőben az éghajlatváltozás és az egyre növekvő nyári hűtési igény kapcsán. Egyrészt a nyári csúcsterhelés időszaka gyakran egybeesik hőhullámokkal és száraz időszakokkal, ami a vízhiány miatt veszélyezteti az energiatermelés és -elosztás folyamatát, és elkerülhetetlenné teszi a kapacitások bővítését. Másrészt a városi környezetben koncentrálódó hűtési igény túlterheli az elektromos hálózatokat, így a rendszer korszerűsítése és megerősítése sürgető feladat.

EZ IS ÉRDEKELHET

Kódolva van a katasztrófa Európában, Magyarország sem ússza meg: ebbe teljesen belereccsenhetünk

Az Európai Számvevőszék (ECA) legfrissebb jelentése szerint a kontinens nem képes lépést tartani a változó éghajlattal.

Emellett komoly anyagi terhet jelenthet a háztartások számára a légkondicionálók beszerzése és üzemeltetése, különösen az alacsonyabb jövedelmű családok esetében, akik nem feltétlenül engedhetik meg maguknak ezeknek az eszközöknek a használatát. További probléma, hogy bár a beltéri hűtés mérsékli a hőstresszt, ezzel egyidejűleg növelheti a légúti megbetegedések kockázatát, és a kültérbe kibocsátott hő tovább súlyosbítja a városi hőszigethatást. Végül Szabó Péter arra is felhívja a figyelmet, hogy még a csökkenő fűtési igény – ami önmagában kedvező jelenség – is csak akkor jelent valódi előnyt, ha ezzel párhuzamosan megtörténik a villamosenergia-alapú fűtési rendszerek kiépítése, valamint a fűteni és hűteni egyaránt képes berendezések széles körű elterjesztése.

Szabó Péter kiemeli: a hőmérséklet-emelkedés és az ahhoz kapcsolódó energiarendszeri kihívások nem csupán helyi szinten kezelhetők, a megoldás kulcsa a globális kibocsátáscsökkentésben rejlik. Enélkül a városok egyre inkább saját hőtermelésük és energiaigényük csapdájába esnek – társadalmi, gazdasági és egészségügyi következményekkel.